Így jártam anyátokkal – Az ötödik évad Téma: Egyéb kategória
Sok oldalon olvastam negatív kritikát az ötödik évadról így én is rossz szájízzel ültem a monitor elé – azt hittem hogy unalmas és poénmentes 24 epizód vár majd rám,. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a Rachel Bilson részig bírjam ki. Rég láttam már sorozatban az örök Summert (Narancsvidék), és kíváncsi voltam rá hogy játszik most. Hát, továbbra is olyan tündi-bündi mint mindig 🙂 Szóval, azt hittem rossz lesz az egész. És mekkorát tévedtem!
Ha mondhatok ilyet anélkül hogy valaki lelőne, szerintem ez volt a sorozat eddigi legjobb évadja. Ledaráltam két nap alatt, és már most nagyon hiányzik. Egész egyszerűen öt év alatt a készítők eljutottak odáig, hogy szinte bármit tehetnek, akármit művelhetnek a szereplőkkel, én akkor is nevetni fogok a poénokon. Mert bárki bármit is mondjon, akadtak remek pillanatai az évadnak. Én például a Kakis részen röhögtem szét a fejem. Amikor Ted előadja az egyetemen hogy senkit se hívhatnak Kakinak mert az milyen szar név, erre a japán kiscsaj bőgve kirohan – majd az epizód végén a bárban dettó. Azt hittem leesek a székről úgy nevettem – de az is lehet hogy az én humorszintem van a véka feneke alatt. Más momentumok is nagyon tetszettek a szezonban, a Jennifer Lopez-es rész brilliáns volt!
Imádom ahogy szövik a szereplők szálait. Egy ideje túltettem magam a Ted-utálatomon, így már kezdem benne is meglátni a poénok lehetőségeit, alleluja. A Robin és Barney szál egészen addig hülyeségnek tűnt a szememben, amíg el nem értünk a “Robin szenved a szerelemtől” epizódig – egész egyszerűen kellett ez hogy lássuk, Robinnak is vannak teljesen mély, őszinte és nőies érzelmei. A legjobb karakter továbbra is Lilly. Imádom Allyson Hannigan játékát, Lilly beszólásait is megnyilvánulásait, egyszerűen ha nincs elég ideig a képernyőn minden bajom van. Amikor Marshall smárolt egy nővel, és Lilly nem hitte el, azt hittem a helyzet poén-faktorát nem lehet fokozni. De ahogy végül rájött, és szépen mosolyogva majd őrült módra leütötte a nőt – hát az haláli (!!!) volt 🙂 Lilly Forever!
A legszomorúbb az, hogy most várnom kell kábé egy évet mire új részeket nézhetek meg a sorozatból. Mert egyszerűen képtelen vagyok leszokni a szinkronos verzióról. Kevés az olyan sorozat ahol büszkén mondhatom hogy jó a szinkron, de itt aztán tényleg odatette magát a fordító és a szinkronszínészek egyaránt. Direkt visszanéztem egy-egy jelenetet a youtubeon, és Martkovics Tamás Barneyja néhol jobban artikulál mint ahogy Neal Patrick Harris teszi, legalábbis én így látom. Még Závodszky Noémit is sikerült megszeretnem, pedig azt hittem hogy azok után amit a Rubi c. telenovella Maribeljével tett – aki látta tudja miről van szó, – nem hittem hogy lehet még rehabilitálni őt. És mégis 🙂
Még amiről szót kell hogy ejtsek a századik rész – ritkán ér el egy sorozat ilyen sokáig. Kifejezetten tetszett az az epizód, ráadásul a musical-betét is valami hihetetlen volt. Azt már a Glee-ből tudtuk hogy Neal Patrick Harris jól énekel, és a többiek sem okoztak csalódást. Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy nem feliratozták a dalt, de azért a lényeget így is ki tudtam venni. Bízom benne hogy megéri a kétszázadik részt is a sorozat, feltéve ha tartja a mostani színvonalat 🙂
Értékelés: 10/10
Nekem ez a legjobb HIMYM évad eddig, nyáron szerintem vissza is fogom nézni. Jó, az eleje kicsit nehézkesen indult be, de úgy az ötödik résztől már záporoztak a jobbnál-jobb poénok. Külön köszönet jóbarátomnak, Marconak amiért felhívta a figyelmem erre a csodás sorozatra 🙂