David Gibbins – Atlantisz Téma: Egyéb kategória

Hiszek Atlantiszban. Hiszem hogy létezett. Ha valaki nem tudná mi is Atlantisz legendája, íme röviden vázolom. Az emberiség hajnalán, létezett egy elszigetelt embercsoport, akiknek tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődése jóval túlhaladta embertársaiét. Atlantisz, egyfajta utópiaként szerepelt az ókori emberek szemében, a tudás, a hatalom és a biztonság fellegvára volt, egy olyan álomvilág amire mindenki áhítozik. A legendák szerint Atlantisz elpusztult egy természeti kataklizma következtében, de az ott élő emberek túlélték, és a tudásukat máig rejtély és mítosz övezi. Saccperkábé ez Atlantisz legendája.

Amikor megláttam David Gibbins alkotását a könyvtárban izgatottan vettem kezembe, de a kiolvasása már jóval tovább tartott. Nagyon érdekes teóriákat vonultatott fel az író, a jártassága a tudományos technikákban és az ókori kultúrák terén bámulatos, leírásai annyira hiteles(nek tűnnek), sok mindent tanultam a könyvből. Mégis, bizonyos részeket egyszerűen átlapoztam. Tudom, fiúként élveznem kellene ha egy oldalon keresztül leírják a legújabb tengeralattjáró működési mechanikáját, meg hogy négy oldalon át menekül hősünk a tenger alatt mittudomén milyen ruhában, de mivel úgyis tudom hogy túléli, inkább átlapoztam – pedig könyvben sosem teszek ilyet.

Az addig oké hogy működik a történelmi mitológia, és remek teóriákat állít fel, de regénye központjába mégis több karaktert állított, de egyiket sem ismertük meg igazán Itt van a fő hülyeségi pont, a Katya és Jack között megkreált szerelmi szál, amit egyrészt nem is fejt ki rendesen, másfelől meg annyira idiótán zajik annak leírása, ábrázolása, mintha csak azért került volna be, mert a kiadó romantikus lelkű szerkesztője szerint ettől eladhatóbbá válik. Valóban, valahol jogos lenne ez a szemlélet, de akkor egy jobban átgondolt, karakterközpontúbb leírás talán érdekesebbé tette volna az alkotást.

Értékelés: 6/10
Bármennyire is monumentális műről beszélünk, egy része igencsak unalmas, ráaádásul egy szereplőt sem ismerhettünk meg benne közelebbről. Egy cseppet úgy hatott az egész, mint egy felvizezett történelemkönyv, a kérdés csupán annyi, hogy annak mennyire hiteles. Erre viszont nem az én tisztem válaszolni.Davd