Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi Téma: Egyéb kategória

Őszintén szólva nem követem nyomon a magyar irodalmi élet résztvevőit. Az egyetlen magyar alkotó akinek falom a könyveit az Sohonyai Edit – úgy tűnik ehhez a listához csatlakozik most az ifjú magyar írónő, Leiner Laura. Nagyon tehetséges ez a lány az írása nagyon gördülékeny és könnyen olvasható, ráadásul a nem elcsépelt és igénytelen humorral operál a könyveiben. Egész egyszerűen mindenféle felvezetés nélkül csak “odacsap“, te pedig csak lesel. Mondok erre egy jó példát. A könyv hősnőjének legjobb barátnője, Virág Twilight-buzi. Amikor megtudják hogy új osztálytársuk lesz, a lány felkiált: “Remélem egy vámpír lesz” . Azt hiszem ezt nem kell kommentálnom 🙂 Most hogy megszereztem azt a nyavalyás képesítésemet újságírásból, ideje lesz az első “komoly” feladatra koncentrálni: meginterjúvolni Leiner Laurát. 🙂 Addig is, térjünk rá a könyvre.

A hősnőnk Rentai Reni, akinél unalmasabb embert talán nem is hordott hátán a föld. Az ő naplóját olvashatjuk ugyanis, és általa ismerjük meg a Szent Johanna Gimi tanulóit. Akad itt mindenféle fazon, all-time zabálónk, stréber, raszta, dögös isten, emo-girl és zsenipalánta, pont mint egy rendes iskolai közösségben. A történet egy elit francia tagozatos gimnáziumban játszódik, ami első blikkre akár egy amerikai iskola is lehetne, mégis ízig-vérig magyar. Hogy miért? A tanárok ugyanolyanok, a problémák szintén. Annyira hétköznapi az egész.

A könyvsorozat legnagyobb baja az, hogy nem történik benne semmi. Csak olvasod, látod Reni ügyes-bajos dolgait, az őrlődését és vágyát Cortez iránt, de aztán szép lassan észreveszed, hogy a vicces szituációk mögött nem bújik meg semmilyen tartalom. És tudjátok mit? Ez így van jól. Mert a magyar gimnazisták életében nem szokott sms érkezni a “Pletykacicától“, nem csapják le a pasikat a testvérük orra elől, és nem élnek ’90210-módra’. Egy magyar fiatal élete annyira izgalmas mint Renié, a könyvben pedig jó visszaolvasni azt, amit mindannyian átéltünk.

Azért hogy valami izgalmi faktort becsempésszen Leiner Laura, itt van nekünk a Reni-Cortez féle lehetetlen szerelem. Ha így haladunk tovább az ötödik kötetben (a nyolcból) sem történik majd semmi érdemleges, az pedig hogy Reni folyton zavarba jön, meg elámul amikor Cortez ránéz, annyira szánalmas. Bár, lehet hogy ez olyan lányos dolog, ha engem bámul feltűnően valaki, valahogy tudom mi a teendő 🙂

A Cortez száltól eltekintve, valahogy azt szűrom le az egészből, hogy mindenki izgalmasabb a kötetben mint a hősnő. Itt van kapásból Virág, olyan szívesen olvasnám az ő naplóját (is). És nem csak azért, mert neki vannak a legjobb beszólásai a könyvben, hanem mert annyira érdekes személyiség. Ettől eltekintve, a legkomplexebb karakter mégis Kinga, ezen a lányon lehetetlen kiigazodni. A közte és Zsolti között vibráló “feszültség” szinte tapintható, alig várom hogy legyen valami, hiszen szerelem és gyűlölet között igencsak vékony a mezsgye. Kingának minden kötetben van valami érdekes beszólása, legjobban az tetszett tőle, amikor Reni rákérdezett, nem fáj-e neki hogy folyton húzogatja a copját. Erre Kinga válaszán dőltem, rohadtul fáj neki, de a szépségért meg kell szenvedni 🙂

Összességében az első két könyv alatt nagyon jól szórakoztam, annak ellenére hogy szinte semmi sem történt benne végig lekötött. Jó volt végre olyan emberekről olvasni akiket akár én is ismerhetnék, aki akár én is lehetnék. Mert nem hiszem azt el, hogy ne ismert volna magára valaki a Szent Johanna diákjai közül. Renik, Davek, Ricsik, Virágok jelentkezzetek! My name is Zsolti. Maybe… 🙂