Filmkritika: Vasember 2. (2010)

2

A bődületesen rossz Hihetetlen Hulk után minőségre éhesen vetettem rá magam a Vasember folytatására. Egyszerűen bíztam benne, hogy a Vasemberben nem csalódhatok. És mi lett a vége? Kicsit felemás lett az élmény, de alapvetően élveztem az egészet.

A folytatásban már mindenki tudja, hogy Tony nem más, mint a Vasember. A kormány meg akarja szerezni a páncélját, felbukkan egy ismeretlen ellenség, az apja volt cégtársának az orosz fia, és megindul a bosszúhadjárat. Eközben pedig Tonynak rá kell jönnie, hogyan cserélje ki a testét életben tartó technológiát, mert haldoklik.

vasember2-2

Sok szálon pörgött a történet, ezek pedig néhol jól, néhol pedig erőltetetten kapcsolódtak egymáshoz. Jó pár logikai bukfencet kaptunk, például számomra fura volt ez a legjobb barát, Rhodey, akiről az első részben nem is hallottunk. (Hiányoltam is Terrence Howard karakterét). A bosszú szál is kissé erőltetett volt, ahogy az újabb nagy technikai felfedezések és vívmányok is nehézkesen jöttek át.

Az első részhez képest kissé változott a hangulat is, hiszen Tony jó ideig a halálra készült, ráadásul mozgolódtak az ellenségek is, így ezt a filmet kevésbé éreztem derűsnek, vidámnak. Sokszor átjárta a melankólia, a tehetetlenség, ami alapvetően nem gond, hiszen mégiscsak egy szuperhős filmről van szó, akiknek az élete nem mindig móka és kacagás.

Szerettem viszont, hogy ebben a részben milyen jól kezelték Tony és Pepper kapcsolatát. Most aztán tényleg átjött, hogy szerelmesek, Gwyneth Paltrow szokás szerint zseniális volt, az a nagy csók a végén pedig mindent vitt. Viszont számomra egy másik jelenet vitte a pálmát, amikor Tony kedvességből epret vitt Peppernek. A nő fel volt háborodva, mert ez az egyetlen étel, amire allergiás, míg Tony örült, hogy emlékezett valamire Pepper és az eper kapcsán, de azt hitte, szereti. Annyira a két véglet, olyan jól ellensúlyozzák egymást, és a szememben pont emiatt illenek annyira jól össze.

vasember2-2-2

Kaptunk új komolyabb szereplőket is, itt mutatkozott be például a Fekete özvegy, vagyis Scarlett Johansson karaktere. Imádtam Natalie-t, a harcát a végén vissza is pörgettem, mert még nézni is jó volt, hogy mennyire badass és kemény tud lenni ez a gyönyörű nő. Azért viszont csalódott vagyok, hogy még mindig nem kapott önálló filmet. Mire vársz, Marvel?

Viszont ott volt Justin Hammer karaktere Sam Rockwell tök jó alakításában. Gyerekek, én Dolores Umbridge óta nem láttam ennyire utálatos embert egy filmben sem. A gonoszokkal ritkán van bajom, de az idióta beszólásaival ez a Justin egy utálatos, gyűlöletes, idegbeteg barom volt, aki hihetetlenül idegesített. Minden pillanata a képernyőn kín volt. És nem tudom, hogy ez dicséret, vagy negatív kritikai észrevétel. Komolyan, fogalmam sincs.

Értékelés: 7/10

Kissé az első Vasember színvonala alatt teljesített szerintem a folytatás, de még így is nagyon szerettem. Robert Downey Jr. továbbra is nagyon élvezi az egészet, az pedig a Pókember film függvényében külön tetszett, hogy neki milyen volt a kapcsolata az apjával – így tök jól újraértékeltem a viselkedését Peterrel.

Alapvetően voltak érdekes dolgok a filmben, gondosan írták meg, a látvány továbbra is pöpec, izgalom és akció is akadt bőven, bár, utóbbit talán túltolták egy kissé. Mindent egybevéve bejött, kíváncsian várom Thort.

276 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



2 hozzászólás

  1. A leggyengébb Marvell film. (Nem, a Hihetetlen Hulkot nem sorolom ide, mert az kritikán alulian borzalmas, ami szomorú, mert nekem Hulk a kedvenc Marvell hősöm.)

Leave A Reply