Filmkritika: A Vasember (2008)

1

Korábban elkerültek az új Marvel filmek. Persze, hallottam róluk, de nem voltam rájuk különösebben kíváncsi. Aztán jött a Pókember: Hazatérés, amit látnom kellett, mert nagyon bejött, így elkezdtem ledarálni a Marvel filmeket. Naná, hogy a legelsővel kezdtem, ami A Vasember volt.

Csak pár alapsztorit tudtam a filmről, így kissé aggódva kezdtem neki. Tartottam tőle, hogy egy milliárdos zseni nőzéseit nézhetem majd végig két órában, és majd csak minimális érdekes tartalmat találok benne. No, szerencsére minden teóriám bedőlt, és piszkosul élveztem a film megtekintését.

Iron Man

Főhősünk, Tony Stark egy milliárdos tudós zseni, aki sokat nőzik – de ezt csak visszaemlékezésekből tudjuk meg. A pasi egy céget vezet, fegyvereket adnak el a kormánynak, sokat pedig Stark fejleszt ki. Amikor Afganisztánban van, elrabolják, fegyvert kellene csinálnia a terroristáknak, ehelyett szuperpáncélt és fegyvert készít magának, és szépen-lassan (szuper)hőssé válik.

A film tökéletesen bemutatta azt, hogy miként lehet hős egy olyan emberből, aki korábban kikapcsolta a lelkiismeretét, és/vagy “leszarom üzemmódban” tengette végig az életét. Remek ötlet volt az elrablás, a terrorista szál, mert így tényleg nagyon éles személyiségfejlődést tudtak bemutatni, ráadásul behoztak egy csomó olyan faktort, amitől csak még izgalmasabbá vált az egész.

Ráadásul még arra is ügyeltek, hogy legyenek apróbb meglepetések. Gondolok itt a nagy WTF pillanatra az ellenséget illetően. A film elejétől kezdve számítottam hasonlóra, de több karakter is volt, akitől vártam, hogy majd jól hátba támadja a főhőst. Amikor pedig végre megjött, teljesen megdöbbentem, és örömmel konstatáltam azt is, hogy milyen fasza végjátékot prezentáltak az írók.

vasember-gwyneth-paltrow

Tény, hogy A Vasember élvezhetőségéhez maximálisan kellett Robert Downey Jr. is. A pasi zseniálisan hozza a halál laza, ha kell komoly, ha kell nőcsábász, ha kell hős karaktert. A szerepet pedig kábé ráöntötték, otthonosan mozog benne, és minden egyes rezdüléséből érződik, imádja az egészet. A női hősnőt, Gwyneth Paltrowot is kifejezetten szerettem. Azt a nőt mindig öröm képernyőn látni.

Sajnos akadt azért negatívum is. Gondolok itt például a romantikus szálra, amit nagyon derült égből villámcsapásnak éreztem. Igen, voltak előjelek, néhány nézés, egy-egy pajkosabb beszólás, de valahogy soknak tűnt, ahová a film végére eljutottunk.

Stark egy zseninek volt beállítva a filmben, de azért az nekem bődületesen hiteltelen volt, hogy egy barlangban kacatokból mit épített. Ahogy az is, miként rakta össze tök egyedül a Vasember jelmezt/gépezetet a robotok segítségével. Lehet, hogy én vagyok tudományos téren elmaradott, és simán így működik a valóságban is, de számomra ez nézőként kissé hiteltelen volt.

vasember

Értékelés: 8/10

Nyitásnak abszolút nem rossz, sőt! Tony Stark figurája nagyon megfogott, Gwyneth Paltrow karakterét csípem, és a Marvel virág is nagyon menőnek tűnik. Ami miatt még jár a pacsi, hogy a klisékkel óvatosabban bántak, jól működtek a karakterek, és kifejezetten tetszett a látványvilág is. Ezek után pedig alig várom, hogy Vasember tényleg átálljon szuperhős üzemmódba.

Ha szereted a szuperhős filmeket, és kíváncsi vagy egy vicces, szerethető és jól megírt változatra, itt az idő, vesd rá magad a Vasemberre. Szerintem tetszeni fog.

519 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



1 hozzászólás

  1. Tony a kedvenc Marvel-karakterem. Hatalmas figura, és jobb színészt nem is találhattak volna erre a szerepre, mint RDJ-t. :D

Leave A Reply