Kritika: Shadowhunters 2×04 – Day of Wrath

0

A Shadowhunters előző részéről okkal nem írtam értékelést: egyszerűen semmi olyan nem történt benne, amiről igazán beszélni kellett volna. Viszont az e-heti! Na ez aztán ledobott egy hatalmas bombát. Konkrétan iszonyú mértékben megváltoztatta a könyv történetét, és olyan szinten nyúlt bele, ami láttán csak hebegni és habogni tudtam. Meg idegeskedni, de mostanra már nyugodt a helyzet. A kép alatt spoileresen folytatom.

shadowhunters-01

Sejtettem én, hogy készülnek ezek valamire. Amikor Jocelyn és Clary olyan kedves jeleneteket kapott és kvázi kibékültek, már érezni lehetett a levegőben, hogy nem fog sokáig tartani a happy end. Meg kell mondjam, nagy csalódás számomra Jocelyn halála. Egyrészt iszonyúan megszerettem a sorozatos karakterét, Maxim Roy is nagyon badass volt a figurával, és kellett ez a családi-érzelmi háttér Clary mögé. Sokat kellett volna még mesélnie a nőnek, lett volna még mit megtanítania a lányának.

Könyves vonatkozásban még idegölőbb Jocelyn halála, ugyanis a nő él és virul a könyvekben, és tegyük hozzá, komoly jelentőséggel bír a karaktere. Egyszerűen rengeteg momentumnál, amit át akarnak emelni a könyvből, iszonyatosan fog hiányozni. Értem én a kreátorok miértjét, szeretnék, ha Clary így válna “felnőtté”, és majd ez jó okot szolgáltat neki megannyi döntés meghozatalára, de részemről ez akkor is elhibázott döntés. 1 évad elment arra, hogy megmentse a nőt, alig telt el négy rész és máris meg kell ölni?

shadowhunters-03

Ami még elkeserítőbb, az a következő rész előzetese. Az alapján ugyanis Clary arra készül, hogy feltámassza az anyját, ami aztán még idiótább döntés lenne, mert így eljutnánk a Vámpírnaplók-szindrómába. Tudjátok, ott se hiteles, ha meghal egy karakter, mert kábé mindenkit fel tudnak támasztani, többször is, mint kéne. Ha itt is kinyitjuk a “feltámasztalak” ajtót, akkor ezek után egy haláleset sem lesz hiteles, márpedig egy tinisorozatban, ahol démonokkal harcolnak igenis súlya kell hogy legyen annak, ha valakit a halál fenyeget. Szóval, remélem Jocelyn nem támad fel, és eleve azért, hogy ilyen helyzetbe hozták a karaktert, önmagában is haragszom.

A rész további részletei szerencsére isteniek voltak. Jace vergődése nagyon hiteles volt, több ponton a szívem szakadt meg a srácért. A rész végére gondolok, hogy csak állt ott, és kvázi senki sem akart vele foglalkozni az adott pillanatban. De a vallatós rész is nagyon kínzónak tűnt, szerencsétlen mennyit szenvedett már. Amúgy, ha itt annyira pörög a technika, meg a számítógépes berendezés, igazán csinálhatnának egy DNS tesztet Claryvel, vagy legalább megmagyarázhatnák, hogy miért nem teszik.

shadowhunters-02

Simon szála továbbra is szívet tépő, azt pedig el kell ismerni, hogy (hála Alberto Rosendének), a srác sokkal szimpatikusabb itt, mint amilyen az első két-három könyvben volt. A vámpíros részleg most amúgy is ezerrel pörög, szerencsétlen Raphael kínzása nagyon sok mindent elárul a klávéról, ahogy Magnusról is az, hogy átadta nekik Camille-t. A meghiúsult első randit Alec és Magnus között viszont nagyon várom már, remélem nem kell sokáig. Ó, és apropó Alec. Mivel ő a “gyilkos”, kíváncsian várom, hogy ez mennyiben változtatja meg a kapcsolatát Claryvel. A könyvekben időbe telt, mire összehaverkodtak, itt viszont ez eleve más irányba tereli majd mindkettejüket.

Értékelés: 9/10

Na kérem, ez most egy kiváló Shadowhunters rész volt. Oké, Jocelyn halálával iszonyúan felidegeltek, és nagyon sajnálom a döntést, de végre, történtek dolgok egy Shadowhunters részben, minden eseményszál izgalmas volt, és egy pillanatra sem ült le a cselekmény. De Jocelynért akkor is kár.

2253 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply