Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Kritika a Shadowhunters első évadáról

Kritika a Shadowhunters első évadáról

8
Oszd meg!

Egy biztos: a következő évadban hetente nézem a Shadowhunterst, mert egyszerűen lehetetlen volt kikerülni a neten a spoilereket, mindenütt a nyomomban jártak, szinte üldöztek, és bizony az előre lelőtt dolgok rontották az élményt is. Egy olyan könyvadaptációról beszélünk, amit már olvastam, szóval igen, a spoilerek jelenléte egyértelműen jelzi: hatalmas változásokat eszközöltek a könyvekhez képest a forgatókönyvírók. Hogy ez jól sült-e el? Nemsokára elmondom – legalábbis, a saját véleményem a dologról.

shadowhunters-01

Ahogy már a pilotkritikámban is megállapítottam, a Shadowhunters egy zseniális guilty pleasure sorozat. Magabiztosan halad a Gossip Girl, a 90210 és a Pretty Little Liars nyomdokain: tele van gyönyörű színészekkel, szappanoperás fordulatokkal, elcsépelt jelenetekkel, de mindezt megfűszerezi némi egyediséggel, jó ötletekkel, WTF pillanatokkal, és rész-végi cliffhangerekkel, hogy lehetetlen abbahagyni a megtekintést. Jómagam három nap alatt lezúztam az első évadot, egyszerűen hajtott a kíváncsiság még úgy is, hogy szétspoilerezte a közösségi média a részeket. De én nem leszek gonosz, így jelzem, a kép alatt jómagam is spoileresen folytatom. Ha még nem láttad az első évadot, ne olvasd tovább a cikket. (Gyere vissza, miután megnézted :)).

shadowhunters-02

Maga az alap, tehát a Cassandra Clare által megteremtett világ és a karakterek jók. Viszont sajnos mindezt nem sikerült a legjobban adaptálni a képernyőre. Vegyük például a színész választásokat: mindenki gyönyörű, még a legapróbb vendégszereplők is elmehetnének modellnek, de nem ártana, ha időnként színi iskolába is eljárnának. Sajnos gyenge alakításokat kaptunk, ami azért is volt rossz, mert egy szappanos történetszálat is fel tud dobni a hiteles alakítás. Szerencsére azért volt, akivel elégedett voltam, Alberto Rosende Simonját például imádtam, különösen azt, ahogy a hangjával játszott, miközben lökte a poénokat. A Camille-t alakító színésznőt is szerettem, Alec Matthew Daddariójáért továbbra is oda vagyok. A legnagyobb meglepetés részemről a Claryt alaktó Katherine McNamara volt, a végére kezdtem megkedvelni a színésznőt. (Nem hittem volna, hogy ez lehetséges).

shadowhunters-03

A sorozat tele volt romantikus szálakkal, amiket a könyvekben nagyon szerettem, de sajnos úgy érzem, egyedül a Clary – Jace szálat sikerült jól adaptálni. Édesek voltak együtt, az első csókig is kaptunk megfelelő időt, a karakterek úgy-ahogy megismerték egymást, és a kémia is működött a színészek között. A Meliorn – Izzy szál is érdekes volt, noha nem túl tartalmas, örültem volna pár plusz jelenetnek, úgy nagyobb hatása lett volna Isabel “akár az árnyvadász létem is feladom, csak őt megmenthessem” akciójának. Sajnos ez így nem jött át igazán. Mondtam már, hogy imádtam Simont? A karaktere sokkal ütősebb, mint a könyvekben, és a sorozatban tök jól működött a fiú olthatatlan szerelme Clary iránt. Tele volt aranyos, szívszorító jelenetekkel a show, néhol igazán sajnáltam Simont.

shadowhunters-04

A könyvekben Alec és Magnus párosa volt a kedvencem, sajnos a sorozatban eléggé mostohán bántak velük. A színészek között nem volt túl erős a kémia, az egyetlen csókjelenetüknél nem éreztem, hogy felrobbanna körülöttük a világ, mint a Shameless vagy a Glee LMBT szerelmespárjainál. Ennél szomorúbb, ahogy a forgatókönyvírók bántak velük. Konkrétan itt Alec házassági szándékára gondolok, és a végén a tényre, hogy ilyen hamar lesmárolta az egész árnyvadász társadalmi elit előtt Magnust, felvállalva a másságát. És miért volt ez fura? Mert a 13 részes évadból kábé a 7.-ben derült ki egy varázslat során, hogy Alec Jace-be szerelmes, és eközben Magnus derült égből villámcsapásként jött, alig voltak közös jeleneteik, de aláírom, amik igen, azok so-so működtek. Egyszerűen úgy éreztem a párosuknál, hogy túl hamar jutottunk el a “mindent feladok érted” pillanatig, és kimaradt a középső út, vagy ha meg is volt, kevésbé látványos, szerethető, átélhető. Mindez viszont Clary – Jace-nél működött, kár, hogy pont itt nem.

shadowhunters-05

Oké, most beszéljünk a változtatásokról. Sok van, némelyik a könyvek rajongóinak bicskanyitogató. Részemről többnek örültem, például Lydia karakterét imádtam, őt a sorozat kedvéért írták meg. Hiteles, szerethető a csaj, remélem marad a folytatásra is. Luke rendőrléte (és eleve a zsarus szál) sem zavart kifejezetten, ahogy több apróbb változás sem. Viszont van, ami nekem is bökte a csőröm, mint Csernobil helyszínnek, ami nagyon röhejes volt, akárcsak néhol Valentine erőltetett mahinálásai. Az évadzáró előtt úgy voltam a sorozattal, ha itt meglépik a legjobb változtatást, miszerint nem hitetik el Claryvel és Jace-szel, hogy testvérek, fanboy leszek. Sajnos ez kimaradt, a ziccert nem hagyták ki, de végső konklúzióként azt kell mondanom, nem zavarnak a változtatások, miközben a sorozatot nézem. Persze, utólag ha beszélgetek róla másokkal, és eszembe juttatják ezt meg amazt, hajlamos vagyok dühbe gurulni én is, mert Clare világa és karakterei vannak annyira komplexek, hogy működjenek önmagukban, de be kell látnom, miközben a sorozatot nézem, egyszerűen nem érdekel, mert a látottak kikapcsolnak.

shadowhunters-06

A változtatások másik előnye, hogy szó szerint tudtam izgulni a sorozaton. Nem nagyon tudhattam, hogy mikor mi következik (oké, voltak gonosz spoilerek, de értitek), emellett pedig a sok beleszőtt új szál valahogy még inkább elválasztotta a sorozatot a könyvektől. Ami az évadzárót illeti, izgalmas volt, naná, az utolsó képkockákat különösen szerettem. Kíváncsi leszek mi jön a folytatásban, mennyire szabják még inkább a maguk képére a forgatókönyvírók a már meglévő történetet. Mindenesetre remélem többet megtudunk az alvilágiakról, bízom több tündéres jelenetben, a vámpírokra is kíváncsi vagyok. A karakterek közül remélem a Malec párossal nagyobb odafigyeléssel bánnak majd, és a Clary – Simon – Jace szerelmi háromszög sem fullad reményeim szerint totál giccsbe. Ami az idősebb karaktereket illeti, Jocelyn végre felkelt, badass a nő, alig várom már a jeleneteit.

shadowhunters-07

Értékelés: 8/10

Mindent egybevéve erős nyolcasra értékelem az első évadot. Igen, nagyon durván guilty pleasure sorozat, amiben időnként több a bűn, mint az élvezet, de… van ez így. A sorozat leköt, miközben nézem, nem is nagyon veszem észre a hibáit. Jólesik, hogy kikapcsol a hétköznapokból, és csak élvezem a látványt, az egyre jobb vizuális effekteket, izgulok a történetben a karakterekért, velük ujjongok, vagy éppen örülök. Szóval, én megszerettem a sorozatot, és biztosan jelen leszek a második évadnál is. De addig csak azért is elolvasom a kimaradt Clare könyveket, mert a sorozat nagyon meghozta hozzá a kedvem. Ha másért nem is, de ezért tutira megérte, ugye?

5183 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

8 Hozzászólások

  1. Jó kritikai, és vannak benne igazságok.
    Én az első 4 részt hetibe néztem, majd vártam míg vége lesz és a maradék részt két nap alatt letoltam.
    Viszont nekem a kedvenceim abszolúte Isabelle, Camille, és Raphael. Remélem utóbbi kettő visszatér a 2. évadra is, mert nagyon hiányolnám őket.
    McNamara meg vehetne tényleg pár színészi kurzust vagy nem tudom, de amit itt leművelt, hát…
    A Futótűzben szerepelt 20 percet, de ott tényleg színészkedett, itt egyszerűen nem jött át semmi.

  2. Sok mindennel egyetértek a leírtak közül, bár a Malec és a Clary-Jace párosokat épp ellentétesen láttam.
    Clary és Jace jeleneteit az első részekben számomra egyenesen rossz volt nézni. Nemcsak azért, mert Jace esetében valami erőteljesebb karaktert vártam, és több humort (sokkal több humort), cserébe kevesebb világmagyarázást, hanem azért is, mert nem láttam a két színész között semmi kémiát – K. M. rosszul előadott vágyódó-elragadtatott bámulása csak tovább rontott a dolgon. Aztán ő is javulgatott szerencsére a későbbiekben, meg a kettejük dinamikája is jobban kialakult, úgy az évad felétől kezdve.
    (Fura, de nekem tényleg kifejezetten ők ketten nem passzoltak sokáig, mert Clary Simonnál és Aleckel például teljesen rendben volt már a kezdetektől. Sőt, a Clary-Alec jelenetek voltak azok az 5.(?) részben, amik tartották bennem a reményt, hogy idővel Clary is jó lesz majd, és nem fog idegesíteni a jelenléte a képernyőn.)
    A Malec esetében viszont az első közös jelenettől fogva azt éreztem, hogy igen, ezek ketten működni fognak együtt. És tényleg. (Nekem legalábbis működtek, de hát ugye nézőfüggő, ki hogy látja.)
    Alec csókos húzása pedig… Azt hittem, zavar majd, de aztán végül is illett hozzá. Amilyen végletesen előtte a családot és a kötelességeket választotta – amit a házassággal akart megpecsételni -, úgy ezzel a tettével visszavonhatatlanul egy másik útra lépett. Az külön tetszett, hogy utána Robertnek se ő, se Magnus nem emlegetett szerelmet, hanem tisztázták, hogy ez még valami nagyon új dolog, amiből majd kiderül, mi sül ki. És ennek megfelelően, az a csók az én szememben sokkal inkább és elsősorban Alecről szólt, arról ő kicsoda, és milyen életet választ magának, nem pedig Magnusról vagy Alecről és Magnusról párként. A sorozatbeli Alechez passzolt még az is, hogy az esküvőn határozza csak el magát (bármennyire is klisés és nem szép sokakkal szemben): egyik végletből a másikba, ugyanolyan elszántan. ^^

  3. Én tíz percet bírtam a legelső részből, annyira irritált az egész. Pedig a trailerek jól néztek ki, de ez nekem már a PLL szintjét is meghaladta. De hát kinek mi. Mindenesetre jó, hogy elkaptam a kritikádat, így legalább kielégítettem a kíváncsiságom a további változtatásokkal kapcsolatban, amiknek nem volt türelmem (és idegzetem) utána járni. :)

  4. Számomra is száz százalékos bűnös élvezet ez a sorozat. Nem rossz, csak hát nem is jó. Van ilyen.
    Én amúgy a Simon-Raphael jeleneteket szerettem a legjobban. Kicsit (na jó, nagyon) elkezdtem őket shipelni. :’D

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here