Exkluzív interjú T.S. Thomas-szal, a Londinium hercege szerzőjével

0

Az egyik legdurvább idei olvasmányom volt a Londinium hercege, ami egy olyan disztópikus világot mutat be, ahol vörös az ég, a háborúk miatt alig van ember, állatok jóformán nincsenek is, így az emberek kannibálok lettek, és a Londoni elit vidéki parasztokat zabál. Szó szerint. A különös könyv szerzője, T.S. Thomas válaszolt a kérdéseimre.

londinium-hercege-03

– Először is köszönöm, hogy elvállaltad a beszélgetést. Nagyon szokatlan témájú első regénnyel debütáltál, így adott a kérdés, hogy jutott eszedbe a kannibál disztópia ötlete?

Emlékszem, mennyire szerettem Gordon Ramsay idegbeteg főzőműsorait, ez a szerelem egészen odáig tartott, hogy magam is megtapasztalhattam a szó szerinti angol konyha “örömeit”. Kitchen porterként tevékenykedtem néhány londoni konyhán, ez konyhai kisegítőt jelent, ez a konyhai hierarchia legalja. A szakácsok és a pincérek a feletteseid, a séf pedig élet-halál ura. Kicsit olyan, mint egy átlagos társadalmi rendszer görbe tükre. Elképesztő élőben látni azt a poklot, ami egy nagyobb konyhában történik, valahogy tévén keresztül jobban esett. A jó öreg, mindenkit anyázó Gordon papa iránti kíváncsiságom hirtelen hanyatlani látszott (tévéshow formájában tényleg kellemes), de beleszerettem Londonba. Egyik este megnéztem az V. Henrik című színdarabot a Shakespeare’s Globe-ban, és teljesen odáig voltam meg vissza. Van egy elképesztően ironikus ellentét a konyhai robot és a színház világa között, íróként pedig mindig is az ironikus ellentéteket kerestem, amire egy izgalmas világot tudok felhúzni. És ha már iróniánál tartunk, egy konyhában sok ötlete születhet egy mosogatófiúnak. A disztópia adta magát, hiszen egy jövőben játszódó történet nem korlátozza az írót a saját világa felépítésében.

– Egy világban, ahol csak növények vannak valamennyire még érthető számomra, hogy emberek embereket esznek. Viszont Londinium alatt hatalmas patkányok élnek, sőt, kutyák is vannak, amiket nem olyan bonyolult tenyészteni. Tehát adott a kérdés, miért nem esznek állatokat, ha egyszer azok is vannak?

Pont azt szeretem a regényekben, hogy ebben a formátumban az olvasó is beszállhat egy adott történet hátterének megvitatásába, nem kell annyira direkt eszközökhöz nyúlnunk, mint például a filmek esetében, nem kell pórázon rángatnunk az olvasót. Ami valakinek dramaturgiai baki, az egy másik olvasó számára a fantázia beindulását jelentheti. Olvasóként válaszolok a kérdésre: szerintem a nemesség akkor is emberhúst enne, ha az állatok lennének többségben. Valami történt ezekkel az emberekkel a háború után, ami talán sejtszinten változtatta meg a fajt. Hogy mi történt velük? Erre már íróként kellene válaszolnom, de eszem ágában sincs a folytatásról ennyire részletekbe menően nyilatkozni. Még nem jött el az ideje, azt hiszem, ezt neveznék spoilerveszélynek.:)

londinium-hercege-01

– Olvasás közben sokszor megviselt a szöveg, a sok gyilkolás, és hát… az evés. Írás közben mennyire viselt meg téged a saját történeted? Sikerült teljesen elvonatkoztatnod, vagy néha neked is majdnem visszaköszönt az ebéded? :)

Eddig két író tudott bennem igazi hányingert kelteni. Irvine Welsh és Bret Easton Ellis. Nem vagyok gore-fan, nem lelem élvezetem más lemészárlásának részleteiben, és biztos vagyok benne, Bret Easton Ellis sem arra gondolt, miközben az Amerikai pszichót írta, hogy, jaj, remélem, ez a Sanyi gyerek majd jól összehányja magát a könyvemet olvasva! Az Amerikai pszichó már tényleg sok volt nekem, de ez az író által megálmodott társadalomkritika része volt, úgy játszott az olvasóval, mint macska az egérrel, hogy odadobjon nekünk egy fricskát, és ezt mondja: így akarok hatást kelteni, nevezheted öncélúságnak, művészetnek, elmebetegségnek vagy aminek akarod. Írói szempontból ez más: én mentálisan és fizikálisan is felkészültem erre a világra, az első betűtől kezdve tudtam, mit akarok kihozni a történetből és a világból. Az olvasót persze váratlanul érheti néhány kellemetlenebb “meglepetés”, de pont a kalandos történetszállal próbáltam ellenpontozni a kegyetlenséget, amely ennek a posztapokaliptikus világnak a része. Tizenhat éves kortól éri meg nekikezdeni, de az érzékenyebbek inkább kerüljék. Egy próbát mindenképp megér, legfeljebb azt mondjuk, köszi, nem. :)

És ha már a korhatár besorolásnál tartunk, manapság eléggé sötétek lettek a YA cuccok. Az Éhezők viadala egyik kötetében egy kislány hal meg nagyon brutális módon, nemrég olvastam a könyvet, és azt mondtam magamban: na, ennél még én sem írtam sötétebb részleteket. Visszatérve az írásra: a sötét dolgok soha nem tesznek jót a léleknek, én nem ebben a világban élek, csupán egy ilyen történeten keresztül fejezem ki magam. A Londinium hercege írása közben rengeteg Disney rajzfilmet néztem. Fontos az egyensúly. :)

– Ó, így azért egyszerűbb! :) Elég sok utalás volt a könyvben Shakespeare írásaira. Kedveled a mester műveit?

Ha belegondolok, suliban mennyire rühelltem tanulni róla, elég sok dolog változott azóta. Filmőrült vagyok a szó szoros értelemben, és ha valakit elkap a “gépszíj”, nem tudja kikerülni Shakespeare-t. Kicsit fura lehet az összefüggés, de nem az. Tarantinótól kezdve az összes nagy történetmesélő Shakespeare-től lop, ha tetszik, ha nem. Aztán annyira belevetettem magam a témába, hogy nem tudtam letenni a Shakespeare színdarabokat. Gondolhatod, mekkora élmény volt végignézni egy darabot a Shakespeare’s Globe-ban.

londinium-hercege-02

– Valóban isteni élmény lehetett! Írói álnéven publikáltál. Honnan jött a név? És miért döntöttél az álnév mellett?

Egyszerűen bejönnek ezek a kamunevek. Szeretnék valami izgalmas történettel válaszolni, de a dolog tényleg nagyon egyszerű. E L James! Ugyan már, mekkora név, el van találva, és van egy kis áldrámai színezete. Ugyanakkor poénos, de nagyon. Az a fajta, gagyi, de menő, nekem is kell egy! Ráadásul nem is kell szoftpornót írni ahhoz, hogy valakinek írói álneve legyen. A nevet a monogramomból és a harmadik nevemből raktam össze. Egy haverom nemrég megkérdezte: nem találod bénának a George R. R. Sándor művésznevet? Válasz: nem, mert nem az az álnevem. Nem tudom, honnan szedte ezt az ökörséget, de fél óráig röhögtem rajta.

– Mivel foglalkozol a szabadidődben? Van valamilyen hobbid?

Imádok filmeket nézni, olvasni, egyik sincs előrébb, vagy hátrébb a ranglistámon. A kettő kiegészíti egymást. Műfaji kritériumom nincs. Nem hangzik valami izgalmasan, de hatalmas sétáló vagyok. A Londinium hercegében Globe Ritchardson képes kilométereket sétálni a Temze mentén. Egy picit magamból indultam ki. Na jó, nem picit… A Globe színház-Tower útvonal a valóságban is kellemes, és egyik helyszínen sem érnek majd olyan atrocitások minket, mint a regényben.

– Visszatérve a könyvhöz, trilógia lesz a Londinium hercegéből. A második kötet megjelenésére mikor számíthatunk? A történet folytatásáról megtudhatunk némi spoilert?

Mivel még csak most startolt az első kötet, nem tudok időponttal szolgálni a folytatást illetően, hiszen minden az olvasók érdeklődésén múlik. Érdekes szituációkba keverednek a szereplők a folytatásban is, ha az első könyv vége fele kicsit úgy érezted, begyorsulnak az események, hát nagyon jól érezted, mert a tempóból nem veszek vissza. A Londinium hercegében megtörténtek a kívánt felvezetések, a folytatásban olyan kis információmorzsákkal is borzolom az olvasó kíváncsiságát, amelyekre már az első kötet végén megéhezett. A trilógia formát nem a divat miatt választottam. Kicsit fura lenne egy kétezer oldalas könyvet a kezünkbe venni. És valljuk be, Dem egy igazán érdekes útra lépett az első könyv végén, garantálom, az úticél sem lesz izgalmaktól mentes. Semmiféleképp nem akarok a folytatásokból két lelógó csonkot kreálni.

– Végezetül, személy szerint kinek ajánlanád a regény elolvasását?

Mindenkinek, akit érdekel ez a történet, elsőre dermesztően hathat, de szeretném, ha az olvasók felfedeznék ennek a fura utazásnak az emberi oldalát is. Szeretünk mindenre címkét aggatni: ez rózsaszín, ez fekete, ez fehér, ez kedves, ez elmebeteg stb… Próbáljuk meg az egész palettát nézni! És akkor nem vonjuk meg magunktól a jutalomfalatokat. Béna szójáték, de nem bírtam kihagyni. :)

1732 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply