Könyvkritika: Kiera Cass – A Koronahercegnő

7

a-koronharcegno-kiera-cassNagyon vártam már, hogy végre elolvassam a Párválasztó sorozat negyedik kötetét. Kicsit tartottam is tőle, mert elég vegyes véleményeket hallottam az új trilógia kezdetéről. Nagy meglepetésemre a Párválasztó sorozat legjobb kötetét tarthatom a kezemben, és konkrétan elaléltam attól a szuper élménytől, amit Kiera Cass prezentált előttem. Nem tudok, és nem is akarok belekötni a könyvbe.

A sztori húsz évvel Az igazi után játszódik, és mondhatni új sorozat a sorozaton belül. A főszereplő immáron America és Maxon lánya, Eadlyn, akinek Párválasztót rendeznek. Az erős, akaratos és sokszor önző lánynak helyt kell állnia a Párválasztón, amit a pokolba kíván, miközben az országot belső harcok dúlják, hiszen ahogy várható volt, nem fogadta mindenki kitörő örömmel a kasztok eltörlését.

a-koronahercegno-eadlyn

A könyvet azért is szerettem annyira, mert végre egy nem tökéletes hősnővel találkoztam. Eadlyn tisztában van a saját hibáival, csak sokáig nem tesz ellene. Sokszor kiállhatatlan, beképzelt és idegesítő, miközben nem mindig érti, mi a környezete baja a viselkedésével. Alapjáraton kedves, érzékeny és tisztességes, de emellett annyira emberi és esendő. Teljes mértékben azonosulni tudtam vele, hiszen ő sem tökéletes, hanem csak egy ember akinek vannak jó és rossz tulajdonságai, de azon küzd, hogy a jó legyen előtérben.

a-koronahercegno

Nagyon érdekes volt az is, hogy most egy hercegnő állt a Párválasztó középpontjában. Oda meg vissza voltam Eadlyn gondolataitól, és annyira sajnáltam őt, amikor szóba került a női egyenjogúság hiánya, és másként ítélték őt meg ugyanazokért a tulajdonságaiért, amiket egy férfiben tisztelnének. Nagyra becsülöm az írónőt, hiszen felvállalta ezt a témát, ami napjainkban is elég égető probléma. Sajnos még mindig nem beszélhetünk teljes mértékben a női egyenjogúságról, ezért jó, ha a regények is szót ejtenek erről.

a-koronahercegno-ean

A történet dramaturgiai íve izgalmasan volt felépítve. Folyamatosan kaptam az új információkat, egyre több minden derült ki a kérőkről és persze a palota népéről. Kifejezetten eseménydúsnak ítéltem meg a kötetet annak ellenére is, hogy nem mindig történt olyan nagy volumenű dolog, de mégsem unatkoztam a könyv olvasása közben, mert a karakterek megismerése hajtott, és persze egyre kíváncsibbá, izgatottabbá tett maga a Párválasztó, a randevúk, Eadlyn folyamatos változása és a frappáns beszólások.

a-koronahercegno-hale

A Koronahercegnő nagy előnye, hogy nem lehet biztosan tudni melyik srác lesz a győztes. Korábban egyértelmű volt kit választ America, itt viszont nem lehet száz százalékig azt mondani, hogy Kile lenne a győztes, netán Fox, Henri, vagy Erik, aki titkos befutóként arathat diadalt. Nagyon izgalmas így a kötet, mert az egyik fő kérdésről nem hullott le a lepel, így még jobban várom a következő rész megjelenését és persze Eadlyn életének a további alakulását.

a-koronahercegno-holden

A széria régi rajongóinak azért is lehet izgalmas a kötet, mert felbukkannak benne a régi szereplők, rengeteg a visszautalás az előző könyvekre, például a Camille tiszteletére rendezett bál. Kiera Cass mégis okosan csinálta, hiszen aki nem ismeri az első három részt, úgy is élvezheti A Koronahercegnőt, de a széria rajongói kapnak egy csomó kikacsintást, no meg somolyoghatnak, hiszen ütős kis titkok tudói a szereplők háttét illetően.

a-koronahercegno-leeland

Értékelés: 10/10

Maximálisan élveztem a könyv elolvasását. Remekül szórakoztam rajta, értékeket adott át, és ha mondhatok ilyet, talán még az előző köteteknél is jobban tetszett. Eadlyn egyedi hősnő, akivel türelmesnek kell lenni, hogy igazán megérthessük és megszerethessük. Érdemes megadni az esélyt.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Párválasztó olvasóinak és a Nagy Ő egykori nézőinek mindenképpen.

4603 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



7 hozzászólás

  1. Ahogy olvastam a véleményedet, végig olyan érzésem volt, hogy én egy teljesen más könyvet olvastam, leginkább Eadlynről szóló véleményed kapcsán. Egyetértek veled abban, hogy egy karakter ne legyem Mary Sue, legyenek hibái is, de nálam Eadlyn már átbukott a másik oldalra, ahol inkább idegesítő volt, mint szerethető a hibáival. Folyamatosan fogtam a fejem és a könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy miért akarna bárki is ennek a lánynak a férje lenne, főleg azok után, ahogyan bánt a legtöbb versenyzővel. Kiállhatatlan, önző és legfőképpen lenéző volt mindenkire körülötte, még a saját ikertestvérével is. (Talán akkor haragudtam meg rá a leginkább, amikor képes volt azt kérni a bátyjától, hogy szakítson Camille-lal, mert a saját boldogsága fontosabb volt neki, mint a testvéréé.)
    Ami a leginkább érdekes volt számomra a kritikádban, az a következő mondat volt: “Eadlyn tisztában van a saját hibáival, csak sokáig nem tesz ellene. ” Én pont az ellenkezőjét láttam. Eadlyn egész végig (kivéve talán az utolsó 40 oldalt, amikor a hideg valósággal találkozott szembe) úgy viselkedett és úgy élt, mintha ő mindent tökéletesen és jól csinált volna, és nem tudta megérteni, miért voltak olyanok, akik erre negatívan reagáltak volna. Mindössze a könyv legvégén kaptunk valamennyit abból, hogy Eadlyn végre rájön arra, hogy talán őbenne van a baj és nem másokba körülötte. Remélem, hogy ez Kiera Cass tudatos döntése volt és a következő kötetben Eadlyn végre karakter fejlődésen megy keresztül, hogy a története végére szerethető karakter legyen.

    Ennek ellenére azonban élveztem a könyvet. (Részben nem is értettem, hogy ez így hogy lehetséges.) Gyorsan a végére értem és élveztem, amit olvastam, de egyszerűen nem tudtam azonosulni a főszereplő karakterrel, ami egész végig rányomta a bélyegét a könyvre számomra.
    A többi karaktert kifejezetten szerettem, Eadlyn testvérei mind érdekesek voltak és mind az ikertestvéréről, mind a középsőről (közvetlenül megjelenés után olvastam,szóval nevekre annyira már nem emlékszem) olyan érzésem volt, hogy sokkal jobban illettek volna a trónörökösi pozícióba.
    A fiúkat nagyon szerettem, bár szerintem a legnagyobb esélye Kile-nak van, hogy nyerjen, az a tipikus “először utálom, de végül megszeretem” kapcsolat, amit nagyon szeretnek az írók, és bármennyire is szeretem Kiera írását és magát a Párválasztót(egyik kedvenc könyvem volt az elmúlt években), az tény, hogy szeret kliséket alkalmazni, ez pedig, hogy Kile nyeri meg a versenyt, eléggé beleillik a képbe. De remélem, hogy nem így lesz. szeretném, ha Kile álma valóra válhatna és elhagyhatná a kastélyt és felfedezhetné saját magát. Én a voksomat Erikre raknám, és bármennyire is remélem, hogy ebben az irányba fog menni az írónő, erősen kétlem.
    A régi karakterekről is kifejezetten élvezet volt olvasni, öröm volt újra látni azokat a szereplőket, akiket megszerettem az előző három kötetben,az egyetlen problémám az volt, hogy úgy éreztem, túl keveset kaptam belőlük.

    • Deszy is pont így volt vele. Ő sem kedvelte meg Eadlynt, és tökéletesen megértem, ha máshogy értelmezzük az adott karaktert. Tény, hogy voltak húzásai, de én nagyon megszerettem és úgy érzem próbált ő tenni azért korábban is, hogy jobb ember legyen.

      Biztos vagyok benne, hogy Cass-nél tudatos döntés volt ez. És emiatt tisztelem is őt. Annak azért örülök, hogy a hibái ellenére is tetszett a könyv :)

  2. Nekem nem ez volt a legjobb a sorozatban, de nagyrészt egyetértek a kritikával. Nekem a furcsa az volt, hogy először én nem bírtam Eadlynt, önző meg rideg meg mindennek láttam, aztán a vége felé kezdtem megkedvelni. Majd gondolkodtam rajta, aztán nekem teljesen átérezhetővé vált a karakter és megértettem őt, ráadásul azért van nála jellemfejlődés, így értettem meg őt teljesen. Szerintem nagyon jól leírták, hogy miért olyan, amilyen. Azt én is szerettem, hogy igazából nem tudom, hogy melyik srác lesz a befutó, mert mindegyikükben van valami. Eriket meg külön szerettem. Tetszett az országban lévő belviszály. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni. Amúgy a kiadó szerintem elég hamar kiadta itthon is, ami csak jó.

    • Hű, annak azért örülök, hogy vagyunk páran, akik szerették Eadlynt – minden hibájával együtt :)

  3. Én már korábban leírtam a véleményemet, ami nem ennyire pozitív, mint a Tiéd, de azért én is szerettem a könyvet. Én is azt gondolom, hogy tudatos döntés lehet az írónőnél, hogy Eadlynnek jellemfejlődnie kell és nyilván fog is, mire a harmadik részben a trónra kerül (már ha egyáltalán, ugye – mert én el tudok képzelni egy olyan véget, hogy párjával majd kivonulnak a politikai közéletből és parlamentáris demokrácia lesz, nem királyság a rendszer).

    Én továbbra is azt vallom azonban, hogy Ahren távozása és esküvője volt teljesen karakterhűtlen, hogy így fordít hátat egész családjának és zárja ki őket az életéből egy olyan konfliktus kapcsán, amiről legalább lehetett volna beszélni. Számomra ez iszonyú nagy hibája a könyvnek.

    Más. Tudom, hogy fontos volt számodra, hogy letisztult legyen az oldal, de egy keresősort kitenni oldalra nagyon megborítaná ezt a rendet? Mert megpróbáltam az oldalon belül visszakeresni a korábbi bejegyzésedet megkeresni erről a kötetről, de itt az oldalon belül nem sikerült, ki kellett mennem Gugliba. Előre is köszi, ha tudsz/érdemesnek érzed tenni az ügy érdekében :)

    • Van ám kereső, a menüben a legszélső jobb ikon a kis kereső. De látom nem egyértelmű, szóval kirakok egy widgetet :)

      Hm, igen, Ahren távozásánál bennem is hasonló érzések voltak. És őszintén szólva azt a levelet sem tartottam teljesen fairnek.

      Remélem, hogy nem lesz parlamentáris demokrácia, mert ugyanezt játszották el A neveletlen hercegnő naplójában, ott sem akaródzott a főhős hercegnőnek kormányozni.

Leave A Reply