Könyvkritika: Mindee Arnett – A Rémálom-ügy (Akkordél Akadémia 1.)

0

Ez a könyv szuperjó – és éppen ezért örülök nagyon, hogy megadtam az esélyt, és elolvastam. Sokat tanakodtam azon, hogy ez engem érdekeljen-e, a fülszöveg elsőre nem hozott izgalomba, de aztán beleolvastam és rögtön megtetszett. Rég olvastam már ennyire vicces és szórakoztató YA fantasyt, bár, tegyük hozzá, a könyv utolsó ötöde minden volt, csak vicces nem – durván izgalmasan zárult a rész, és habár a cliffhanger elmaradt, így is alig várom a következő részt.

remalom-ugy

A történet főszereplője Porka, aki egy igazi rémálom. Szó szerint. Ő az egyike a kevés rémálomnak, akik a mágiájukat úgy növelik, hogy ráülnek az emberekre, amíg azok alszanak, belépnek az álmaikba és táplálkoznak. Porka nem rajong ezért, pláne mert csak az anyja lévén rémálom, a képességei csak későn jelentkeztek, így sokáig átlagos emberként élhetett. Amit eléggé szeretett.

A sztori ott veszi kezdetét, hogy Porka belép Eli álmába, ahol egy gyilkosságot lát, aztán megtudja, a nagyon dögös Eli, akiért régóta odavan, az ő álompárja, együtt, a fiú álmaiban megláthatják a jövőt. Amire szükség van, mert gonosz erők meg akarják bolygatni a jól működő rendszert, és kitolni a mágiával rendelkezőkkel, és persze gyilkolásznak rendesen.

Ahogy én elképzeltem: Eli | A fotón: Nico Tortella

Ahogy én elképzeltem: Eli | A fotón: Nico Tortella

Ez a sztori nagyon humoros volt, rég nevettem már ennyit egy könyvön. És ennek meglehetősen örültem, mert engem általában nehéz megnevettetni olvasás közben, de itt többször is sikerült. Oké, eleve szeretem az “átlagos vagyok, és a vonzó pasi miatt zavarban vagyok” típusú poénokat, de az egész regényt végigkísérte az a típusú kifinomult humor. Nem akart petárdát ropogtatni, gyanítom a szerző nem is sejtette, hogy vicceset ír, csak így alakult. Az ilyenekért odavagyok.

Young Adult fantasyt kaptunk, mindenféle különleges lénnyel, és egy szuper háttérvilággal. Úgy érzem remekül kidolgozta a szerző, egy pillanatig sem volt olyan problémám, hogy ne tudjam beleképzelni magam, vagy elképzelni a karaktereket az adott világban. Nagyon tetszett az Akarat varázs, ami elérte, hogy a varázstudók ne bánthassák egymást, de persze voltak hátulütők, naná. De ettől (is) könyv a könyv.

Természetesen a szerelmi háromszög nem maradhatott ki, de azt hiszem ezen jobb, ha meg sem lepődöm. Nem is lenne YA fantasy, ha nem azon agyalna a csaj részben, hogy a fekete hajú tetkós izmos rosszfiút, vagy a szőke jófiút válassza. Pault szerettem, a karaktere, a tettei érthetőek voltak számomra, és mindent egybevéve egy remekül felépített, többdimenziós karakternek tartott. Eli picit más tészta, ő az ügyeletes rosszfiú aki jófiú volt, de akadtak olyan mozzanatai, tettei, amiket becsültem, és hát, tetszettek is.

Ahogy én elképzeltem: Porka | A fotón: Zoey Deutch

Ahogy én elképzeltem: Porka | A fotón: Zoey Deutch

Porka, mint hősnő totál elvarázsolt, hasonlóan, mint a Vámpírakadémiából Rose. (Sőt, pont úgy képzeltem el a lányt magam előtt :)). Persze, nála is bejátszott az “átlagosnak gondolom magam, de gyönyörű vagyok” elv, de ez is a kötelező klisék egyike. Szerettem a beszólásait, a kusza kapcsolatát az anyjával, és azt, hogy képes volt nehéz döntéseket meghozni, és olyan erőt találni magában, aminek a meglétét nem képzeltem volna.

A legjobb barátnő, Szeléna isteni karakter. A szirén, aki a természetes erejéből fakadó szexuális megbélyegeztetés ellen küzd, emellett jópofa, nagydumás és a végletekig megbízható lány. Remélem a következő részben nagyobb szerepet kap. A tanárok érdekeske voltak, Porka anyja meg egy igazi rejtély, a felbukkanását mindig nagyon vártam, és sosem csalódtam a nőben.

A nyomozás kicsit kiszámítható volt, különösen a vége felé, amikor már minden mellékszereplőt bemutattak, és egyre egyértelműbb volt, ki is a gonosz. Ettől függetlenül a végén a harcot nagyon élveztem, és eleve a gonoszok motivációit, ahogy a kötet végén lévő kiderült információk előjeleit megmutatták korábban, és leesett a tantusz, hát azokat a pillanatokat is imádtam. Ó, és mondtam már a harcot? Igen, ennyire epikusnak és izgalmasnak éltem meg.

Ahogy én elképzeltem: Paul | A fotón: Chord Overstreet

Ahogy én elképzeltem: Paul | A fotón: Chord Overstreet

Értékelés: 9/10

Néhol tipikus és kiszámítható ugyan, de maga a regény nagyon jópofa, vicces és szórakoztató, sokszor pedig elgondolkodtat, és megvan a tanító jellege is, például Szeléna kapcsán. Már most nagyon várom a folytatást!

Kinek ajánlom elolvasásra? Fantasy rajongóknak mindenképpen, de aki valaha olvasott már Young Adult könyvet, és szerette, annak ez is tetszeni fog. Oké, a szerelmi háromszög talán kiverheti a frászt páratokban, de csak emiatt kár lenne passzolni ezt a szuper regényt.

MINDEE ARNETT – A RÉMÁLOM-ÜGY – BLOGTURNÉ

remalom-btk

3190 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply