Filmkritika: Sorority Wars – Campus háború

2

Pár éve nem hittem volna, hogy valaha is ki fogok ábrándulni a Disney filmekből, de hé, azóta felnőttem. Viszont nagy meglepetésemre még mindig nagyon jól tudok szórakozni a Campus háborúhoz hasonló limonádékon, amik nem szólnak kábé semmiről, nem történik bennük semmi egyedi, és igazából klisékből épül fel az egész. Mégis élvezem. Nem is kicsit!

sorority_wars_01

Gyerekek, én a Campus háborút vigyorogva néztem végig. Olyan kis vidám, szórakoztató szombat délutáni filmélmény volt, mint kevés másik. Magam sem tudom miért cuppantam rá ennyire, mert tényleg nem szólt tulajdonképpen semmiről. A sztori is kábé annyi, hogy egy kiscsaj, Katie bekerül a főiskolára, ahol az anyja nyomására egy olyan iskolai clubot kellene választania, ami nem szimpatikus neki. Nem teszi, így elveszíti a legjobb barátnőjét, az anyja támogatását, de leakaszt egy helyes pasit, háborúzik a főiskola legmenőbb gonosz szőke csajával, aztán meg jön a happy end, mi más. És mégis… Végig vigyorogtam.

sorority_wars_lucy_hale

Talán Lucy Hale volt az oka? Imádom a Pretty Little Liars bájos sztárját, már a szép emlékű Privilegedben is ő volt a kedvencem, így naná, hogy előnnyel indult egy olyan film, amiben ő a főszereplő. Hale hozta a formáját. Bájos volt, aranyos és nagyon de nagyon szerethető. A karaktere is hozta az ilyen típusú filmek elvárt hősnőit. Karakán volt, önálló döntéseket hozó, emancipált nő. A többi karakter is ugyanígy klisékből állt, de legalább jól csinálták azt, amit. Még a szőke főgonosz is pont annyira volt utálatos, hogy még ne másszak tőle a falra.

Fontos eleme volt a filmnek a zene is, igaz, sajnos nem énekelt benne annyit Lucy Hale, mint a Hamupipőkés cuccban, de az a pár perc, amíg dalra fakadt, hát nagyon odacsapott. Ráadásul a “duett” a másik általam nagyon szeretett színésznő, Courtney-Throne Smith (Melrose Place) közreműködésével majdhogynem könnyeket csalt a szemembe. A koreográfia pedig ezerrel odacsapott.

Értékelés: ??/10

Nincs pofám odaírni, hogy 10/10, holott annyira jól szórakoztam ezen a filmen és annyira lekapcsolta az agyamat, mint kevés másik. De akkor sem volt tökéletes, csak egy remek klisékből összeállított, délutáni romantikus komédia, amit ezerrel feldobott Lucy Hale erős kisugárzása. Hjajj, remélem sosem unom meg az ilyen komédiákat.

3401 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



2 hozzászólás

  1. DennyKeh on

    Most nézem a borítón, hogy az Marie Avgeropoulos a The 100-ből! Lucy meg Marie egy filmben? Kötelező nézni való. :D

    • Nahát, én fel sem ismertem Mariet, miközben néztem. De tényleg szerepelt, most nézem, hogy kit alakított pontosan :)

Leave A Reply