Élménybeszámoló a 2015-ös Könyvhétről!

4

Tudtam jól, hogy ez a hétvége isteni lesz,  de egyben nagyon fárasztó is. De nem cserélném el semmiért ezt a csodálatos két napot. Írással foglalkozom, mégis, nehezen találom a szavakat, hiszen annyi szeretetet kaptam az elmúlt napok során. Megpróbálom mindezt szavakba foglalni, és csak remélni tudom, hogy sikerülni fog.

konyhet_01

Pár héttel ezelőtt meghívást kaptam a Nyíregyházi Könyvhétre. Elhinni is alig tudtam. Pont rám kíváncsiak? Engem akarnak kiültetni a színpadra? Az én könyvem lenne a téma? Márpedig így történt! Szerencsére jóbarátom és írótársam, Róbert Katalin is meghívott vendég volt, így most jóval nyugodtabban vágtam neki az útnak, mint amikor Kiskunfélegyházára mentem. Kati mellett nem érhet baj!

Korán reggel indultunk a kocsival, a nővérem volt a sofőr, a párjával már ők is várták a hétvégét, kirándulásnak fogták fel. Katit Budapesten vettük fel, elüldögéltünk mi hátul. Kezdetben elkezdtünk dumálni ész nélkül, aztán egy ponton mindketten beláttuk, szeretjük egymást és ez tök jó, de a kocsiban inkább relaxáljunk. Én elkezdtem olvasni Németh Esztertől a Kötéltáncot, Kati pedig előkapta a laptopot, és dolgozott. Olyan meghitt volt így az út, szeretem azt, ha két barátnál nincs kényszer arra, hogy beszélgessenek, és néha pont elég az, ha egymás mellett ülhetnek.

konyhet_09

Körülbelül délre értünk Nyíregyházára, nővéremék a belvárosban tettek ki minket, majd elmentek az állatkertbe. Nem beköltözni, csak szétnézni – hülye poén, de mindenki röhögött rajta szombaton :) Most először jártam Nyíregyházán, szóval ámuldozva néztem szét, és nem győztem reflektálni Katinak, hogy “ó, de szép ez az épület, nézd meg, ez milyen menő“. Saccperkábé lesüllyedtem egy öt éves szintjére, de hát, van ez így :) Rögtön belecsöppentünk a Kerékpárfesztiválra, Till Attila hangját felismerve siettünk a színpadhoz. Jah, ő volt az, és élőben egész irritáló, szóval menekülőre fogtuk.

Nagyon meleg volt szombaton (is), szóval jólesett a szökőkútnál megmosni az arcomat. Egy tucatnyi férfinek (és jó pár hölgynek) okozhattam féltékenységet, amikor bekentem Kati hátát napvédő krémmel :) Persze jó városiak lévén egyből felfedezőútra indultunk. Kettő uticélunk volt: könyvesbolt és pláza. Mindkét helyen hűvös van, az egyiken pedig vadászhatunk is. A helyi Lírában például a könyveink után kezdtünk el kutatni, majd ugyanezt folytattuk a plázában lévő Libriben is. Régen, amikor olvastam, hogy a szerzők ilyenre vetemednek csodálkoztam rajta, most viszont teljesen megértem őket. Csodás látni, hogy ami x hónapja még csak a gépemen és a fejemben létezett, most már az ország túlsó felén lévő boltban is megtalálható. Örültünk is neki, még úgy is, ha bokamagasságba rejtették a műveinket :)

konyhet_02

Egy gyors ebéd után ideje volt tovább sétálni a városban és megkeresni a Könyvhetet. Rá is leltünk, addig is csodaszép épületek között haladtunk el. Gyönyörű az a város! Amint célt értünk bemutatkoztunk, annyira jófejek voltak az ott dolgozók, még a döglesztő meleg ellenére is. Megismerkedtünk Gerliczki Andrással is, ő volt a moderátor a beszélgetésünk alatt. Bizony, afféle előadást toltunk le, a színpadon, több tucat ember előtt. Látva a sok nézőt már kijött rajtam a félelem, de aztán erőt vettem magamon, és próbáltam megnyugodni. Hamar eljött a 16 óra, jelenésünk lett a színpadon!

András röviden bemutatott minket, én félszegen és hülye fejjel integettem, korántsem olyan cukin, ahogy Az Ének iskolája növendékei tették hétről-hétre. Kaptuk a tök jó kérdéseket, válaszolgattunk rá, és közben ámultam azon, hogy tényleg érdekli a közönséget. Kiskunfélegyházán más volt, ott tinik voltak a résztvevők, velük azt hiszem könnyebben szót értek. Itt viszont a legtöbben felnőttek voltak, az idősebb korosztály képviseltette magát. És ők is érdeklődve hallgatták, ami külön felüdülés volt. András is remek moderátor volt, lehetett rajta érezni, hogy szerette a könyveket, olvasta és jókat kérdezett. Hihetetlen élmény volt az az egy óra, nagyon jól éreztem magam.

konyhet_10

konyhet_03

Miután véget ért, egyből odamentem Hédihez (avagy Lexa vagy Miss Csokikecske, ahogy ti ismeritek :)). A kis huncut ugyanis azt füllentette, hogy nem tud eljönni, mert tanul. Én pedig elhittem :) No de szerencsére felbukkant, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni. Olyan cuki volt, hogy az hihetetlen, még ajándékot is kaptam tőle, A Siló első részét, amit kb. két éve vittem fel a moly kívánságlistámra, és el is felejtettem. Köszi Hédi! Hozzánk csapódott Bessenyei Gábor is, akinek idén jelenik meg az első könyve a Könyvmolyképzőnél. Egy ideig négyesben dumáltunk mindenféléről, majd Katiékhoz egy olvasó jött, hozzánk pedig nem más, mint Sándor Alexandra Valéria, a Hopeless és a Fogoly a sötétben fordítója, vagy ahogy sokan ismeritek, Tempty!

Tempty pont olyan volt élőben, mint amilyen a blogjáról és a facebookos chatek alkalmával tűnt: közvetlen, nyitott és vicces. Jókat röhögtünk, miközben a színpadon valaki énekelni próbált (nem ment neki), szenvedtünk is miatta rendesen. Sajnos nem tudott sokáig maradni, de így is szóba került sok minden, csodálatos volt élőben is megismerni őt. Amikor Hédi szóba hozta a sulit, mindketten merengtünk, hogy “ah, de telik az idő“… Közel a harminchoz van ez így :) Mielőtt Tempty távozott volna, felajánlotta, hogy elvisz minket valamilyen tavakhoz, de nem akartam megzavarni Katiék beszélgetését, így miután távozott Hédivel menekülőre fogtuk, minél távolabb a “zenétől”. (Bocsi Kati, tudom, hogy neked tetszett :)).

Később ismét négyesben folytattuk, de rohamosan telt az idő. Olyan szuper volt a társaság, hogy simán ott maradtam volna éjfélig, de hát, menni kellett. Így elindultunk a kocsihoz, de nem feltétlenül tudtuk a visszautat, így kicsit olyanok voltunk, mint a részegek. Tudjátok, felidéztük, hogy “á, itt akartunk bemenni boltba“, vagy “itt kented be a hátam” meg “ennél a csapnál akartunk inni“. Végül célt értünk, nagyon vidáman szálltunk be a kocsiba. Hazafelé totál fáradtan olvastam, akkor már Marni Batestől az Itt a vége, lúzer véle volt terítéken. Éjfélre értem csak haza, neteztem egy kicsit, és elmentem aludni.

konyhet_04

Vasárnap is korán keltem, és döbbenten tapasztaltam, hogy hulla vagyok. Vánszorogtam a lakásban, mint egy zombi, a buszhoz is csak úgy vonszoltam magam. Legszívesebben aludtam volna. Mármint, tényleg vártam a Budapesti Könyvhetet, de ez az intenzív országjárás leszívott. Nyíregyháza mégiscsak majd 200 kilométer hozzám képest. A buszon naná, hogy olvastam, befejeztem a Marni Bates könyvet, imádnivaló volt! Fél egyre értem a fővárosba, szomorkodtam, hogy még mindig metrópótló buszozhatok… De azért eljutottam a Ferenciek terére. Megebédeltem, már majdnem a végére értem, amikor Kati hívott. Elém jött, és folytatva a hagyományt, együtt mentünk a Könyvhétre. De előtte be kellett mennünk a McDonaldsba, azért a túró rudis, hülye nevű csodáért. Még mindig isteni!

Be kell vallanom, ez volt életem első könyvhete a fővárosban. Korábban valahogy kimaradt, szóval nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Hát elárulom: nagyon király, még úgy is, hogy szó szerint megsültem a nagy melegben. A standok azért kárpótoltak, a rengeteg könyv látványa felért egy csodával. Amint Kati megmondta, hol van a KMK, rögtön robogtam is. Könyvmolyképzős könyveket látni? Találkozni a boltos kollégákkal? Rögtön, rögtön, azonnal, most! Úgyhogy kábé sprinteltem, Kati meg csak mosolygott a lelkesedésemen. (Szerintem már kezded megszokni. Szuper vagy Kati! :))

konyhet_11

A stand pedig, ah, csodálatosan szép volt. De tényleg! Vörös és mindenféle pöttyös könyvek, köztük a legújabbak, akkor látni, hogy próbálják kitalálni a zsákbamacskákat, amiket Deszyvel írtunk… Örömmámor! A kollégákkal is szuper volt találkozni, beszélgetni, röhögcsélni, infókat cserélni. Na meg az egész, hogy látom, mennyien szeretik a kiadót, fantasztikus! Persze azért tettünk egy kört, kíváncsi voltam a többi standra. Zsákmányoltam pár könyvjelzőt, majd az Ab Ovo kiadónál a Leszámolás Eddyvel c. könyvet. LMBT történet, kíváncsian várom, hogy milyen. Kati leragadt az Európánál, úgyhogy pötyögtem egy sms-t és hazamentem a KMK standhoz. Üldögéltem, dumálgattunk, aztán felbukkant Anna. Nem ismertem sajnos fel, de ő engem igen. És hű!

Olyan kedves és közvetlen volt, hogy az hihetetlen, ráadásul kaptam tőle egy csodaszép ajándékot is. Csinált nekem egy álomfogót! Még belegondolni is hihetetlen, hogy valaki ennyi időt és energiát áldozott rám, csak azért, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Köszönöm, és persze a kedves szavakat is. Annyira jól esett! Az anyukája is nagyon jó fej volt, amikor megjegyezték, hogy mindketten sírtak a Csudaszép Lilla novellám végén, totál elérzékenyültem. Akkor aztán pláne, amikor közös képet kértek – és nem ők voltak az egyetlenek. Hihetetlen no, sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok történnek velem.

konyhet_05

konyhet_06

A dedikálás végül öt perc késéssel kezdődött, de amíg vártunk, Edit, a kolléganőm vidáman mesélte, hogy már csak egy könyvem maradt. És micsoda szerencse, különben nem lenne mit mutogatni. Akárcsak a Könyvfesztiválon, most, a Könyvhéten is elfogyott az összes kivitt példány. Nagyon szépen köszönöm nektek! Nos, leültem dedikálni, kikészítettem a könyvjelzőket, előszedtem a kiegészítő novellákat (holnap online is elérhető lesz) és felpillantottam. Tömeget láttam! Na jó, nem tömeget, de sok olvasót, kezükben a könyvemmel. Egyszerűen nem akartam elhinni, mert miközben sétálgattunk, több írót láttunk magányosan üldögélni, és én is arra voltam felkészülve, hogy majd Katival dumálunk a tűző napon. De nem ez történt.

Folyamatosan jöttek az olvasók, teljesen kitöltöttük az egy órát (na jó, ötvenöt percet) én pedig még mindig nem hiszem el azt a sok szeretetet és kedvességet, amit kaptam. Annyira különleges élmény volt. Olvasták, szerették a Fogadj el!-t és a novelláimat, aki meg nem, azon látszódott a kíváncsiság. Persze jutott idő a dumálásra is, az egyik olvasóm ugyanis annyira vigyázott a könyvére, hogy totál újnak néztem :) Csodálatos volt látni a sok új arcot, és a letörölhetetlen mosolyt. A dedikálás végére befutott Bálint is, és hát, akkor kellett nagyon erőlködnöm, hogy ne érzékenyüljek el teljesen. Bálint az osztálytársam volt az újságírósuliban, amikor még csak álmodoztam az írásról. Most pedig itt ül velem szemben, hét éve ismerem, és neki dedikálom a könyvemet. Hát nem hihetetlen? Számomra legalábbis teljesen az, de a szó legpozitívabb értelmében.

konyhet_08

A dedikálás után visszajött két olvasóm, Dia és a párja, szerettek volna ugyanis pár dolgot kérdezni. Vidáman mondtam igent, bő ötven percig tartott a diskurzus leginkább az írásról. Olyan lelkesek voltak, írópalánták, remélem egy nap majd én mehetek el az ő dedikálásukra! Égett a pofám, amikor ötven perc után miattam búcsúzni kellett, ugyanis én is dedikálásra siettem, és nem akartam lemaradni róla. De remélem még összefutunk, és akkor onnan folytatjuk, ahonnan abbamaradt :) Nem mentem ám messzire, régi jóbarátom, Aranymosásos veterán kolleginához tartottam, hogy dedikálja nekem A démon és a papnőt. Kae arcán látszott, hogy madarat lehetne fogadni vele, de én is így voltam vele. Micsoda boldogság, hogy sikerült eljutnunk erre a szintre. Mindennél jobb megosztani az örömet!

konyhet_07

 Öt óra után viszont már mindenki szétszéledt, én pedig a Mórához igyekeztem. Az ott dolgozók olyan kedvesek voltak, ugyanis előre dedikáltatták Marni Batesszel a könyveimet, és úgy kaptam meg! Pár szó váltása után vidáman mentem vissza a KMK standjához, majd egy kis dumálás után a kollégákkal már igazán éreztem, ideje mennem. Nem a 21.50-es, és nem is a 20.30-as busszal, hanem 19.30-kor. Szedelőzködtem, búcsúzkodtam, de már most alig várom, hogy újra találkozzam a kollégákkal, barátokkal, olvasókkal.

A hazautam során befejeztem a Marni Bates könyvet, majd csak néztem ki a fejemből, és gondolkodtam. Rengeteg pozitív élmény ért a két nap alatt, olyan álmaim is valóra váltak, amikről álmodni sem mertem. Még mindig hihetetlen, hogy mennyien szeretik a könyvem, a novelláim és a blogot is, az olvasók szeretete pedig tényleg mindennél többet ér. Köszönöm a sorsnak ezt a két napot, a sok barátot, kedves ismerőst, és az olvasók határtalan kedvességét. Igyekszem a továbbiakban még jobban meghálálni! Ezek után mi mást is mondhatnék, alig várom a következő Könyvhetet!

1583 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

  1. Örülök hogy jól érezted magad. Nálunk Győrbe is volt valami hasonló rendezvény. Csütörtökön, pénteken és szombaton volt én az utobbi napom mentem ki megnézni. Nem igazán volt nagy kinálat csak kb 10-12 könyves stand volt és kinálat se volt számomra érdekes. Egy könyvbe belenéztem egy kicsit ami kicsit Damu Roland új könyve volt. Te olvastad már vagy tervezed hogy elolvasod? Majd novemberbe lesz a könyvszalon ami sokkal színvonalasabb lesz ott mindig sok kiadó van érdekes új könyvekkel.

    • Kíváncsi vagyok Damu könyvére, plusz csípem a celebes-botrányos-izéket, szóval szerintem beleolvasok majd :) A Könyvszalon pedig tök jól hangzik :)

  2. Tibi, a kérdésre válaszolva: nekem nem hihetetlen. Igazából amikor hallottam, hogy meg fog jelenni könyved, először meglepődtem, de igazából teljesen normális dologként éltem meg – értsd jól. Abszolút el tudtalak képzelni íróként, és látom helytállsz minden fronton :) Gratula, így tovább! Ha megjelenik könyved, én tutira elolvasom :) (Ha túl LMBT, max. ugrok pár sort.) Ha egyszer tényleg írok könyvet, az miattad lesz.
    U.I.: Elolvastam az egész beszámolót ám :D

Leave A Reply