Főoldal Oldal Blog Élménybeszámoló a II. író-olvasó találkozómról

Élménybeszámoló a II. író-olvasó találkozómról

9
Oszd meg!

Coming out ötven tini előtt? Hát az félelmetes!

Ma író-olvasó találkozón voltam Kiskunfélegyházán, a helyi könyvtár hívott meg. Eredetileg nem akartam erről egy külön posztot írni, de olyan adrenalinbomba ért ma, és egy annyira különleges szituáció, hogy egyszerűen ki kell írnom magamból. Neki is kezdek!

konyvtar-01

Már régóta tudtam, hogy jelenésem lesz ma Kiskunfélegyházán, és már nagyon vártam. Tegnap azonban amikor hívott a könyvtáros, enyhén szólva is a frászt hozta rám. Megjegyezte, hogy kábé három iskolai osztályt várnak, vagy talán többet is. Megjelent a lelki szemeim előtt száz tini, akik halálra unják magukat, mert kötelező volt eljönniük, és meg kell próbálnom fenntartani a figyelmüket. Naná, hogy féltem. Este még Róbert Katalin nyugtatgatott nagyon cukin, és aztán valahogy sikerült elaludnom.

Délelőtt amikor elindultunk a családommal a kirándulásra – ahogy ők hívták – kicsit felemás volt a hangulatom. Egyfelől vártam és kíváncsi voltam, mi lesz, de azért bennem volt a félsz. Mire megérkeztünk a városba kicsit csitult a dolog. Szétnéztünk, nagyon szép hely, érdemes ellátogatnotok. Ebéd után pedig olyan dolog történt, hogy kábé röhögve érkeztünk meg a könyvtárba. Jöttem ki a mosdóból, és elfelejtettem, hogy ott lépcső van. Természetesen estem előre, kapálóztam, a székhez nyúltam, elsodortam azt is, meg egy asztalt, és hasra estem. Úgy röhögtem, hogy az hihetetlen, mindenki oda ugrott és aggódott miattam, én pedig nagyon röhögtem. De még most is csak vigyorgok, ha rágondolok. Szóval ez megadta az alaphangulatot.

A könyvtárban nagyon kedvesen fogadtak, kitöltöttük a papírokat, kicsikét szétnéztem, és amikor láttam egy lányt velem szemben, amint ott üldögél, és Beninától olvassa a Bíborhajú gyűrött, sárga lapú példányát, nagyon dobogott a szívem. Milyen sok olvasónak okozhatott már boldog perceket az a példány! Amikor elindultunk az előadóterem felé, azért remegett kezem lábam, pláne amikor megláttam a sok széket kirakva. Még le se ültem, odalépett egy lány, hogy dedikáljak neki egyet. Kicsit beszélgettünk is, tökéletesen oldotta a hangulatot. Aztán megérkeztek a tinik. Rengetegen, szerintem ötvenen lehettek, még pótszékeket is hoztak hátulról. Miután az igazgatónő bemutatott, a kezembe kaptam a mikrofont. Hű, mondtam magamban. Kezdődik.

konyvtar-03

Picit ijedten nézhettem szét, de aztán megláttam az első sorban Szabinát (vagy ahogy ismerhetitek, Cassye), akivel a Könyvfesztiválon már találkoztam, és beszélgettünk már párszor facebookon, szóval megnyugodtam. Egyszerűen elszállt a félelmem, miszerint utálni fognak majd, nem érdekli őket, amit mondok. Eszembe jutottak Róbert Kati bölcs szavai, és szétnéztem a teremben. Érdeklődő arcokat láttam, úgy éreztem kíváncsiak rám. Arra, amit átadhatok. Így hát megszólaltam.

Nagy meglepetésemre azt vettem észre, hogy dől belőlem a szó. Meg a sok őőőő természetesen, azt még mindig nem tudtam kiiktatni. De hé, igyekszem! Szóval, meséltem magamról, az írásról, a Fogadj el! keletkezési körülményeiről, Amanda Todd és Jamey Rodemeyer tragikus haláláról. Szóba került az elfogadás fontossága, az, hogy miért próbálok tenni érte. A terveimről is beszéltem, a következő könyveimről. Szóval amit érdemesnek ítéltem, azt elmondtam. És utána jöttek a kérdések. Szerencsére jöttek, mert kicsit beijedtem, hogy de ciki lesz, ha nem kérdez senki semmit és huszonöt perc alatt végzünk a kábé egyórásra meghirdetett programmal.

Szerencsémre ott volt Szabina, aki rengeteget kérdezett, és persze Szandi is, nagy köszönet mindkettejüknek, és persze a többi diáknak is, aki kérdezett, és/vagy megtisztelt a jelenlétével. Örömmel válaszoltam minden kérdésre. De tényleg. Mindenre. Egy ponton felmerült ugyanis a jolly joker kérdés, hogy miért foglalkozom a regényeimben a meleg témával, van-e valamilyen meleg ismerősöm, és így tovább. Első blikkre ezt atombombának éltem meg. Első pillanatomban azt sem tudtam, hogy mit csináljak, mit válaszoljak. De a lehető legjobb döntést hoztam meg.

Nagy levegőt vettem, kimondtam, hogy “Hú, nem beszéltem még erről így, ennyi ember előtt.  Meleg vagyok” – kábé így hangozhatott. Most képzeljétek el, ott ül kábé ötven diák velem szemben, és ezt így kimondtam. Nem volt egyszerű. De nagyon örülök, hogy megtettem, és a diákok reakciójából is ezt szűrtem le. Páran meglepődtek, de nem indult el a sustorgás, nem néztek rondán. Egyszerűen még érdeklődőbbnek tűntek, mintha a szexuális orientációm hitelesebbé tenné a történetem, vagy engem, mint írót. A nap amúgy is a teljes őszinteség jegyében telt, gond nélkül meséltem az engem ért iskolai zaklatásokról, és a gimis terror napjaimról. Teljesen eltűntek a tabuk. Amúgy is őszinte vagyok, de ma nagyon az voltam. És azt hiszem ez így volt jól.

konyvtar-02

Csodálatos kérdéseket kaptam az olvasóktól, hihetetlenül interaktívnak éreztem az egész beszélgetést. Azt nem tudom megállapítani, hogy az előadásom mennyire volt jó, vagy rossz. Nem is azt én tisztem megítélni, hanem a jelen lévő olvasóké. (A komment láttán repes a szívem :)) Amit én elmondhatok, hogy úgy éreztem nem untatom a hallgatóságot, érdekli őket, amit mondok, és elfogadtak, ahogy vagyok. Ez számomra mindennél többet jelent, ahogy a tudat is, miszerint létezik egy fiatal generáció, akik nyitottak a világra.

Az előadás után körülbelül egy órát beszélgettem Szabinával és Szandival. Sok minden szóba került, remek hangulatban telt az idő. Aztán nekik is menniük kellett. A könyvtárosok nagyon kedvesen körbevezettek a hatalmas és gyönyörű épületben, és természetesen beszélgettünk is. Olyan jó volt látni a lelkesedést a könyvtárosokon, hiszen azért dolgoznak, hogy több olvasó ember legyen, és mindent meg is tesznek a cél teljesítése érdekében. Az ilyen lelkesedést csak csodálni lehet. Örülök, hogy megismertem azt a sok különleges embert, és ilyen intenzív élményt tapasztalhattam meg Kiskunfélegyházán.

A könyvtárból kijövet a családom már a kocsinál volt. Édesanyám nagyon büszke volt rám, az előadás során még el is bőgte magát, ez is nagyon sokat jelentett nekem. (Persze anyu azért nem kell bőgni, nem halt meg senki :)). Mindent egybevéve isteni nap volt ez. Köszönöm, hogy átélhettem. Szombaton Nyíregyházán lesz előadásom Róbert Katalin társaságában, vasárnap pedig dedikálunk Budapesten, a Könyvhéten. Mozgalmas hét ez!

konyvtar-04

9 Hozzászólások

  1. Gratula!! :)
    Nagyon klassz dolgot vállalsz fel, és jó eszközeid vannak arra, hogy megtaláld az utat a fiatalokhoz. Jó, hogy van ilyen, csak így tovább!

  2. Na, ezen meglepődtem. Én is kiskunfélegyházi vagyok (bár a hétköznapok már régóta Szegeden telnek), örülök, hogy a város fiataljai az irodalom és az elfogadás iránt is érdeklődőnek mutatkoznak. Plusz, nem is tudtam, hogy szoktak író-olvasó találkozókat tartani a könyvtárunkban :)

    (Az én könyvem tuti nem fog ekkora tömegeket megmozgatni, ha egyszer megjelenik :D)

    • Örülök, hogy sikerült meglepetést okozni :) Ahogy láttam elég sok helyen ki volt rakva a városban, sajnálom, hogy nem futottál bele.

      Fél éve én se hittem volna, hogy ötven tini jön majd el az író-olvasó találkozómra, erre tessék :) Az embert mindig érik meglepetések.

  3. orulok hogy eljutott az uzenet:) es en is meglepodtem hogy ilyen esemenyt is szerveznek mar itt is de csak orulni tudok neki:’)

  4. Köszönjük, hogy eljöttél hozzánk! A téma nagyon helyben volt, ugyanis sajnos éppen van egy netes zaklatási ügy az iskolánkban. Pontosabban az érintettek is ott voltak a találkozón. Remélem, sikerült néhány értelmes gondolatot ébreszteni bennük. Sok sikert a további munkáidhoz. :)

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here