Főoldal Oldal Blog Élménybeszámoló a Könyvmolyképző Kiadó Gyereknapjáról

Élménybeszámoló a Könyvmolyképző Kiadó Gyereknapjáról

0
Oszd meg!

Gyereknap huszonhét évesen? Miért ne? :)

Tegnap ellátogattam a Könyvmolyképző Kiadó gyereknapi programjára, ami egyszerűen fantasztikusan sikerült – és nem csak azért, mert a szervezésből is kivettem a részem :) Már nagyon vártam, hogy élőben is átéljem, mivel mozgalmas hét áll mögöttem. Szokás szerint kicsit bő lére eresztve elmesélem a tegnapi napom.

kmk-gyereknap-01

Reggel naná, hogy elaludtam, így rohamtempóban készülődtem. Persze később kiderült, nem kellett volna úgy sietnem, hiszen a busz fél órás késéssel indult. Felszállt egy férfi, három kábé nyolc éves kisgyerekkel. Nem volt náluk diákigazolvány, így a sofőr nem adott diákjegyet nekik, és elindult egy kábé húsz perces vita, rendőrök felemlegetésével és így tovább. Nem igazán tudom mi lett a vége, ritkán pillantottam fel, mert teljesen lekötött Gayle Forman Itt voltam című könyve. Végül arra eszméltem, hogy elindulunk, és vidáman lapoztam egyet.

Az esemény tíz órakor kezdődött, de még pont volt időm a Westendben reggelizni és beszaladni a Sparba. A bolt felé sétálva Demi Kirschner bukkant fel mögöttem, beszélgettünk egy kicsit, mire megérkezett On Sai a bűbájos gyerekei társaságában. A BTK-lányok már a boltban voltak, mi a rácson néztük őket, majd végül beengedést kaptunk mi is, de nem a hétköznapi módon. A hátsó ajtón keresztül, a dolgozóknak fenntartott részen. Bekukkantottam a raktárba is, mivel ott pakoltunk le. Mindenütt könyvek, maga volt a paradicsom. Akárcsak a bolt. (Egyszer tényleg el kell mennetek a Könyvmolyképző boltjába. Mennyei!)

kmk-gyereknap-02

Amint leértünk, gyorsan be is állt mindenki a saját állomására. Volt egy program kicsiknek és nagyoknak, mindenkinek más feladatokkal, a végén pedig jutalmat kaptak, ha mindet teljesítették. Ezeket a feladatokat Deszyvel együtt találtuk ki, rengeteg időnk elment vele, mire megszültük, összehangoltuk őket, éppen ezért nagyon kíváncsiak voltunk mindketten, hogy milyen lesz majd élőben, mennyire fogják élvezni a látogatók. Később kiderült, volt, olyan feladat, amivel mellé lőttünk, de sokat szerettek, és úgy tapasztaltam élvezték a napot. Akárcsak mi.

Gondolom kíváncsiak vagytok páran, mik voltak a feladatok :) A kicsiknek mondókát kellett mondaniuk, színezni, elmondani ki a kedvenc mesehősük, hajtogatni, szóval alapfeladatok. Legjobban a színezést csípték, és olyan édesek voltak, hát meg kellett zabálni őket. A nagyoknak komplikáltabb feladatokkal készültünk. Szerelmes idézeteket párosítottak borítókhoz, fanartok alapján ismertek fel könyvszereplőket, elküldtük őket kincskeresőre, meg kellett találniuk egy könyvet a boltban. Olvasópróbájuk is volt, sőt, a könyvek dombornyomott címei alapján, csukott szemmel kellett kitalálniuk, mi a cím. Utóbbi kettő aratott a legnagyobb sikert. No meg a hajtogatás, Deszy nagyon türelmesen és kedvesen magyarázta el kábé százszor, hogyan kell szívecske könyvjelzőt hajtogatni. Jelentem én voltam az egyetlen, akinek nem sikerült :D

kmk-gyereknap-03

Azt is szeretem annyira az ilyen programokban, hogy összehozza az embereket. Sok olyan ismerőssel találkozhatok személyesen, akivel munkakapcsolatban vagyok, netán bloggerként beszélgettünk sokat. Öröm volt személyesen is megismerni a kiadó szerzőit, K. László Szilviát és Kozári Dorkát, a kicsit rövid, de annál tartalmasabb beszélgetés Helena Silence-szel is nagy örömömre szolgált. És innen is gratulálok az Enigma második kiadásához. Nyáron már én is elolvasom. De tényleg! Bloggerek közül Lupi volt az, akivel eddig még nem találkoztam, de most ez is megtörtént. Olyan sokat beszélgettünk már online, jó volt végre élőben ugyanott folytatni.

De nem csak az ismerősök dobták fel a napot, hanem a látogatók is. A gyerekek tündériek voltak, aranyosan rohangáltak és színeztek. A nap elején kicsit tartottam attól, hogy fogok boldogulni egy négy évessel, ha odajön hozzám, de később rájöttem, a félelmem alaptalan volt, a kicsik nagyon édesek és kommunikatívak voltak. Egy kislány például az elején meg sem mert szólalni, megjegyezte, hogy ő szégyenlős. Színezés közben elkezdtünk beszélgetni, a végén csacsogva távozott. Az egyik kisfiú a kijárattól szaladt vissza hozzám, mivel nem köszönt el, és hát ez csúnya dolog. Mondom, meg kellett zabálni őket. Csak azt remélem, hogy nem gügyögtem. Meg kéne kérdezni a BTK-lányoktól, de azt hiszem jobb, ha nem tudom :)

kmk-gyereknap-04

Szerencsére sok tini is ellátogatott hozzánk, számos maradandó élményt okozva. Volt például egy páros (a képen), akik amikor megtudták, hogy mi vagyunk a BTK bloggerei nagyon megörültek. Amikor pedig kiderült, hogy a Fogadj el!-t is olvasták, az én szívem is még jobban kezdett repesni. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy mindannyiunk napját bearanyozták ők ketten. Az enyémet mindenképpen. Egyikünk sincs hozzászokva ahhoz, hogy egy mondhatni idegen, számunkra ismeretlen ember ennyire örüljön a találkozásnak, ők viszont szemmel láthatólag örültek nekünk, legalább annyira, mi mi nekünk. Köszönjük srácok ezt a szeretetbombát, amit tőletek kaptunk!

Még dedikáltam is, ami nagyon meglepett, de boldogan írtam alá a könyvet. Egy ponton a Kincskeresőben azt a feladatot adtam, hogy keressék meg a Fogadj el!-t (Deszy nagyokat röhögött ilyenkor :)) és megszólalt a lány, hogy ő azt olvasta és szereti és a szerzővel is beszélgetett már. Az én meglepettségemnél csak az övé volt nagyobb, amikor bemutatkoztam :) Jó volt látni a hatalmas lelkesedést a tiniken, beszélgetni velük a könyvekről (Olvasópróba-feladat). Annyira feldobott a tegnapi nap, a sok gondolat, az olvasókkal történő találkozás. Ráadásul a feladatokat is szerették. Királyság!

kmk

Az olvasókon túl a társaság volt a másik csúcspont. Végre megismerhettem a bolt dolgozóit, jókat beszélgettem velük is, már amikor alkalom nyílt rá az üresjáratok között. Sajnos abból nem volt túl sok, de kint lesznek a Könyvhéten is :) A BTK-lányokkal ebédelni csúcs volt, régen nevettem már annyit. Kae Westával már régóta szerettünk volna kettesben találkozni, most erre is sor került, vacsi közben írásról beszélgettünk leginkább, egy ponton pedig azon merengtünk, mennyit változott velünk a világ az I. Aranymosás óta, amikor mindketten a negatív lektori miatt szomorkodtunk. Ma pedig az álmunkat éljük – öröm a köbön :)

Nem tagadom, iszonyúan elfáradtam tegnap, de ez tényleg a jóleső fáradtság volt, holnap is simán végigcsinálnám a tíz órás programot és a négy órás utazást. Még úgy is, ha ma kábé alig éltem. Mert a Könyvmolyképző gyereknapi programja nagyon feltöltött érzelmileg, a gyerekek vidámsága, a tinik lelkesedése, a barátokkal történő beszélgetések és nevetések, a sok új ismeretség felejthetetlen. Nagy köszönet innen is a kiadónak, amiért megnyitotta a boltot és méltó környezetben, megannyi csodás könyv társaságában élhettem át életem egyik legszebb napját.

Fotók: Kozári Dorka :)

1633 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here