Könyvkritika: John Green – Papírvárosok

5

Be kell vallanom, sokáig nem mertem John Green könyvet olvasni. A Csillagainkban a hiba olyan magasra tette a lécet, hogy nehéz volt elhinnem, az író megütheti újra azt a lécet. De aztán jött a Papírvárosok film híre, én meg úgy voltam vele, üsse kavics, adjuk meg az esélyt. És milyen jól tettem! A Papírvárosok fantasztikus könyv, egy élmény volt elolvasni!

papirvarosok

Ez a történet azért volt számomra különleges, mert nem a szerelemről szólt. Lehet, hogy annak tűnik első blikkre, de véleményem szerint nagyon nem az. A Papírvárosok egy fiú, Quentin története, aki mire véget ér a könyv férfivá válik. Quentin mindig is jó fiú volt, kiváló tanuló, aki nem jár az iskola mellé. Aztán egyszercsak a gyerekkori barátja, akivel már régóta nem beszélt, egy esti kalandra hívja. Margo másnap világgá megy, Quentin pedig úgy dönt, megkeresi, mert újra akarja látni a lányt.

papirvarosok-6

Azért szerettem annyira a könyvet, mert ez egy fejlődéstörténet volt, a legtöbbet pedig Quentin fejlődött. A nyomozás során legyőzte a félelmeit, olyan kalandokban, élményekben vett részt, amikre örök életében emlékszik az ember, és a barátaival annyira mély kapcsolatot tudott kialakítani a Margo-ügy miatt, amit egyszerűen pótolhatatlan. Mielőtt Margo világgá ment volna, Quentin csak egy fiú volt, átlagos gondolkodással, átlagos élettel. A regény végére pedig tényleg férfivá vált, aki helyén kezeli az érzéseit, képes legyőzni önmagát, a félelmeit és meghozni olyan fájdalmas döntéseket, amikkel aztán együtt kell élnie.

papirvarosok-3

Persze, kezdetben a szerelem volt Quentin fő mozgatórugója, amiatt akarta annyira megtalálni Margót, mert érzett valamit a lány iránt. És itt a valami a lényeg. Isteni volt, ahogy ez a valami folyamatosan formálódott a srácban, hol szerelem, megszállottság, kíváncsiság vagy netán vágy formájában jelentkezett nála. És ahogy az érzéseket megtanulta különválasztani, lehatolni a lelke mélyébe, hogy felszínre hozhassa őket, az igazán különleges folyamat volt. Quentin az egyik legszimpatikusabb, legjópofább, legkedvesebb férfi főhős, akivel valaha könyvben találkoztam.

papirvarosok-5

Margót viszont már kevésbé tudtam megérteni, annyira elvont számomra az a lány. Azt nem mondanám, hogy megkedveltem, sőt, elég bunkónak tartom, de nem gond, mert mindez kellett ahhoz, hogy minél egyedibb lehessen a szituáció. Q barátaiért viszont oda meg vissza voltam. Ben beszólásain sírva röhögtem, a világ legnagyobb fekete mikulása poénok ragadósak voltak, Lacey pedig olyan gyönyörűen változott meg a szememben hülye picsából imádlak csajjá, hogy öröm volt olvasni. A könyv egyik legjobb részét a srácok barátsága jelentette, a beszólásaik, viccelődéseik, vagy az, ahogy kiálltak egymásért és ott voltak a másiknak. Jó volt ezt látni, hogy egy könyvben nem is feltétlenül a szerelem a legfontosabb, hanem a barátság.

papirvarosok-4

Értékelés: 10/10

Egyedi, szerethető és remekül felépített könyvként marad meg bennem a Papírvárosok, ami megmutatta, milyen csodálatosan le lehet írni egy kamaszfiú férfivá válását, és a karakterfejlődés mennyire csodálatosan végbemehet. Nagyon élveztem a könyv olvasását, egyedül talán a nyomozás tűnt hiteltelennek, de a regény végén arra is “magyarázatot” kaptunk, így simán jár a maximális értékelés! Alig várom már a filmet, kíváncsi leszek miként fest majd a vásznon a történet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett Gayle Formantől a Csak egy nap, akkor ezt is imádni fogod, amúgy meg korosztálytól és nemtől függetlenül bárkinek bejöhet a cucc.

9558 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



5 hozzászólás

  1. Pont a minap fejeztem be a könyvet. :) Tagadhatatlan, hogy a Papírvárosok – akárcsak a CsaH – olyan mű, amely olvastatja magát. Könnyű, érthető a nyelvezete, elég izgalmas a sztori, és többségében szerethető karakterek vannak benne.
    Q-t szerettem, jó fej srác, az a típus, akibe valószínűleg bele volt zúgva egy kevésbé harsány, kevésbé csinos osztálytársnője, de ő észre sem vette, mert folyamatosan Margóval volt elfoglalva. A baráti társaságát is kedveltem, bár nekem egy nagy kliséhalmaz volt az egész, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt élvezhető. Margót az első pillanattól kezdve ellenszenvesnek találtam; Mary Sue volt és mégsem. Annyira tökéletesnek, mindenhez értőnek írta le Q ( ami érthető, hiszen bele volt zúgva és így látta ), hogy az már taszított.

    Alapvetően egy szerethető mű, bár közel sem fogom annyiszor kézbe venni, mint a CsaH-t. John Green műveivel egy bajom van: az az érzésem, nem tud befejezni egy történetet. Ír egy nagyszerűen elnyújtott, izgalmas sztorit, és nem zárja le. Mintha egy befőttes gumit csak húznál és húznál, de az nem szakad el, nem is csattan vissza fájdalmasan, egyszerűen csak megáll egy pontot és van. Bosszantó.

    Mindenesetre a filmre igazán kíváncsi vagyok. :)

  2. utolsomagyar on

    katasztrófa volt a könyv,undorító ez az amerikai tini közeg, ami már sajnos nálunk is nem csak a könyvekből, az idióta tv sorozatokból, hanem a csapból is folyik…remélem gyermekeim soha nem fogják olvasni

    • Rosszul gondolod, tele van az oldal olyan kritikákkal, ahol elmondtam miért nem tetszett egy könyv, sorozat vagy film.
      A Papírvárosok könyvre pedig még mindig nagy vigyorral gondolok vissza, mert én nagyon szerettem. Sajnálom, hogy te nem, de hát, ízlések és pofonok.

Leave A Reply