Könyvkritika: Katherine Applegate – Ivan az egyetlen

0

ivan-az-egyetlenAnnyiszor felmerült már bennem a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az állatkerteknek. Egyáltalán jó-e, hogy van? Persze alapvetően látogatóként jó megnézni az oroszlánt vagy a tigrist élőben, akiket amúgy (szerencsére) sosem látnánk a szavannákon, mondjuk vadász üzemmódban. Másrészt ezek az állatok be vannak zárva, távol a természetes közegüktől, és el kell viselniük, hogy nem urai az életüknek. Másrészt az állatkertek segíthetnek, hogy több faj fenn maradjon, olyanok, amik az orvvadászok vagy természetes élőhely pusztulása következtében eltűnnének. Szóval, nehéz kérdéskör ez.

Szerencsére a könyv szerzője, Katherine Applegate nem folytatott olyan dilemmát, mint jómagam, mégis, érinti a fent vázolt kérdéseket. A történet főhőse Joe, a gorilla, aki egy bevásárlóközpont egyik fő látványossága. Be van zárva egy kicsi, üveg ablakú börtönbe, nézi a tévét, fest amiket aztán eladnak pénzért, és beszélget a többi állattal, akiket szintén fogva tartanak.

Stella, az öreg elefánt régen egy cirkuszban raboskodott, egyre betegebb, a lábai lassan felmondják a szolgálatot. Ott él még Bob, a kutya, aki folyton a szabadságról beszél, és ő az egyik legszerethetőbb, legőszintébb karakter. Az áruház egyre kevesebb látogatót vonz, ezért Mack, a tulajdonos megvásárolja Rubyt, a kis elefántot, akinek nemrég írtották ki a családját. Az ártatlan Ruby érkezése miatt Ivan átgondolja a múltját, és rájön, nem akarja, hogy Ruby is örökre bezárva éljen a bevásárlóközpontban. Úgy dönt, hogy megmenti a kis elefántot!

A történet rendkívül megható volt, és aminek a legjobban örültem, hogy nem ment át depresszívbe. A téma miatt adta volna magát a sok szomorkodás, a folytonos kiábrándultság érzete, de Ivant más fából faragták. Sokat mosolyogtam egy-egy elszóláson, megannyi mókás jelenet adódott, amik feldobták a kötetet.

ivan-az-egyetlen-ivan

A legjobb azonban az elgondolkodós, megható jelenetek tömkelege volt, amikor Ivan az életről, a bevásárlóközpontról elmélkedett, vagy amikor megerőltette magát, és csak elmondta Rubynak azt az esti mesét, bármennyire is fájt visszaemlékeznie a múltjára. Csodálatos volt, ahogy erőt vett magán a gorilla és a kis elefánt miatti szeretet és aggodalom cselekvésre késztette őt. A végső terv pedig nagyon tetszett.

Külön ki kell emelni, hogy egyik karakter sem volt alapvetően gonosz. Sokat mutatták például Macket, az áruház tulajdonosát, aki sokszor inkább tűnt egy csőd szélén egyensúlyozó szerencsétlennek, mintsem egy gonosz igazgatónak, akinek az állatkínzás a célja. Örültem, hogy nem demonizáltak senkit, mert így sikerült elérni azt, hogy emberibbnek hasson a sztori.

Az senkit se riasszon el, hogy itt állatok a főszereplők. Ez abszolút nem hátrány, sőt, egy ponton viccesebbé, másutt pedig elgondolkodtatóbbá varázsolja a történetet, pláne amikor Ivan agyal az emberekről és próbálja megérteni, hogy mit miért teszünk.

Értékelés: 10/10

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Elgondolkodtató, érzelmes és szívet melengető. Örülök, hogy esélyt adtam a történetnek, és a kezdeti berzenkedésem ellenére végigolvastam. Úgy érzem sokat tanultam belőle, és még jól is szórakoztam. Köszönöm az élményt!

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Kortól és nemtől függetlenül csapjatok le erre a könyvre! A kicsik is ugyanúgy élvezhetik, mint a felnőttek, szóval, hajrá, irány a Könyvfesztivál és szerezzétek be Ivan, az egyetlent!

KATHERINE APPLEGATE – IVÁN AZ EGYETLEN – BLOGTURNÉ

ivann

1658 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply