Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika The 100: Kritika a zseniális második évadról!

The 100: Kritika a zseniális második évadról!

4
Oszd meg!

Több oldalon is olvastam, hogy a The 100 második évada mennyire odacsapott. Ezek után naná, hogy előrevettem a daralistámon, és egy hét alatt le is tudtam ezt a fantasztikus évadot. Bizony, tényleg zseniális a sorozat, sőt, a mostani etap talán még jobb is, mint a tavalyi. Pedig azt is imádtam!

Az első évadot ott hagytuk abba, hogy a srácok elégették a földieket, de valaki elrabolta őket, és be vannak zárva valahová, míg a Bárkáról megérkeztek a felnőttek. Remek volt a felütés, és külön tetszett, hogy kvázi három helyszínen folyt a történetmesélés, és külön öröm volt egyre inkább megismerni a földieket, a szokásaikat, és rájönni, mit miért tesznek.

We Are Grounders – Part II

Most sokkal sötétebb részeket kaptunk, tele morális kérdésekkel, ez pedig külön jól állt a sorozatnak. Tetszett a háborús helyzet, imádtam az erős karaktereket és az átfontolt, logikus írást. Itt aztán tényleg mindennek volt értelme, nem észleltem töltelékrészeket. Az írók tudták, mit csinálnak, és úgy kanyarították a szálakat, hogy az évad végi bumm igazán odacsapjon. És milyen jól tették! Nagyon izgalmas volt a lezárás, de míg sok sorozatnál csak az évad utolsó részeire figyelnek oda igazán, itt nem így volt. Fokozatosan építették fel a szálakat és a karaktereket, és a finálé csak a hab volt a tortán.

Innen spoileresen folytatom, ha netán még nem láttad a második évadot, ne olvass tovább!

the-100-seaso2-clarke

A legnagyobb utat egyértelműen Clarke járta be. Imádom a karaktert, egyszerűen zseniális ahogy megírták őt. Annyira át lehetett érezni a nehézségeket, amikkel kénytelen megküzdeni, és megérteni, mik is lapulnak a nehéz, fájdalmas döntései mögött. Ahogy haladtak a részek egyre nyilvánvalóbb volt, hogy bármit megtesz a barátai kiszabadításáért, de ez a bármi olyan megfoghatatlan. Mert magam sem hittem, hogy az első, a második, és pláne a harmadik dolgot meglépi.

Amikor Clarke megölte Finnt, nagyon megdöbbentem. Elsősorban mert Finn a kezdetektől fogva főszereplő, és fontos karaktere a történetnek, így kvázi biztonságban hittem, sose gondoltam volna, hogy meghalhat. Erre tessék! Az pedig, hogy pont Clarke ölte meg, nagyon mélyen megérintett. Itt láttam először mennyire bátor és erős lányról van szó! Képes volt saját maga megtenni a gyilkosságot, csak azért, hogy Finnek ne kelljen átélnie a kínzások sorát, amit a földiek vetnének ki rá a szokásaik miatt.

Long Into An Abyss

A második lépésnek azt tekintem, amikor Lexa tanácsára Clarke nem ürítette ki a földiek faluját, hagyva, hadd haljon meg több száz ember a nagyobb jó érdekében. Itt látszott leginkább, hogy Lexa milyen hatással van a lányra, pláne az azt megelőző smárolásuk is sokat hozzáadott a történetszálhoz. De ez a rész, ahol tényleg hagyta meghalni az embereket, és aztán lehetett látni rajta mennyire megbánta a döntését, páratlan írói munka.

De legjobban a harmadik etap csapott oda. A két részes finálé minden másodpercében izgalmas volt, de akkor és ott, Clarke az irányítószobában egyszerűen fergeteges volt. Egy szóval se mondom, hogy jó ötlet volt megölnie több száz ártatlan embert, hogy mentse a sajátjait. Morálisan nagyon is megkérdőjelezhető a dolog. Azt tartom fergetegesnek, hogy az írók a pilottól mostanáig eltolták a karaktert, és sikerült elérniük az, hogy ne legyen karakteridegen a 2×16-ban ez a lépés. Emlékezzünk csak milyen volt Clarke az elején. És milyen döntéseket hoz meg most. Hát nem fergeteges a karakterizálásnak ez a módja? Ez az írás magasiskolája.

the-100

Bár Clarke-ot emeltem ki, mert egyértelműen ő a kedvencem a szereplők közül, de tulajdonképpen bárkivel eljátszhatnám ugyanezt. Az a zseniális a The 100-ban, hogy minden egyes főszereplő megjárta a maga útját, megkapta a maga kiemelt szerepét és láthatjuk mennyit fejlődtek, változtak és miket hozott ki belőlük az, hogy immáron a földön vannak, már nem tinédzserek az űrben, hanem felnőtt emberek a földön, akiknek kemény döntéseket kell meghozniuk, és háború sújtotta területen túlélni. Annyira hiteles volt, ahogy mindenki változott, alakult, formálták őket a körülmények.

Még amiről érdemes beszélni, azok a földi emberek. Azt már mondtam, hogy mennyire lenyűgözött a földiek kultúrája, ahogy bő 97 év alatt kvázi visszaváltoztak civilizált emberből egy régimódi társadalommá, ahol ugyanúgy megvannak az értékek, de más alapján határozzák meg az életüket. Persze, azon vitázhatunk, hogy ez mennyire hiteles ilyen rövid idő alatt, de akkor is zseniálisnak tartom az ottani összes karaktert, élükön Lexával, aki Clarke mellett a második kedvencemmé vált.

the-100-over

A hegyieken pedig olyan sokat gondolkodtam. Hogy most az, amit tesznek, mennyire kimagyarázható. Ha nem csapolják le a többiek vérét, akkor meghalnak. Nem élnék túl a sugárzást. Valahol azt is megértem, hogy ki akarták nyerni az égiek csontvelejét, hogy a felszínre mehessenek, hiszen számukra a hegy börtön. Szóval ezt a részt totál megértettem, de aztán meg egy csomót nem. Például miért tartották ketrecben az embereket? Legalább elhelyezték volna őket ágyas börtönökben. Vagy miért nem próbáltak egyezséget kötni, úgy kinyerni a csontvelőt, hogy mindenki ad, és cserébe a hegyiek adnak mást. Ez így nekem nagyon durva volt, és éppen a szemét dolgaik végett nem is tudtam annyira sajnálni a halálukat. Kivéve persze a segítőket. Őket aztán nagyon.

Értékelés: 10/10

A második évad minden szempontból hibátlan, izgalmas epizódok, érdekes WTF pillanatok jellemzik, de a sorozat legnagyobb erénye továbbra is a remek karakterizálásban rejlik. Az írók nem szívbajosak, karakterek hullanak, ha úgy adódik, de oly csodásan és hitelesen egyengetik a szereplők útját, amit igazi gyönyörűség végignézni.

Az amerikai országos csatornákról két kiemelkedő sorozatot szoktam agyon dícsérni, a The Good Wife és a Scandal azok. A The 100 bebizonyította, hogy ő lehet a harmadik. Mert semmi, de semmi hiba nincs benne és zseniális írok dolgoznak rajta. Köszönöm az élményt!

4 Hozzászólások

  1. Teljesen egyet értek veled!
    Én is a kezdetektől fogva imádtam a sorozatot és ahhoz képest, hogy anno úgy gondoltam, egy egyszerű poszt-apokaliptikus tinidrámával van dolgom, hát… Nem is tévedhettem volna nagyobbat! A The CW csatorna célközönsége elsősorban a tinédzserek és a fiatal felnőttek, ennélfogva nem gondoltam volna, hogy egy komolyabb, moralizálós történetbe tényleg befektetnének, de semmiképp se lőttek vele mellé.
    Ahogy te is mondtad, a karakterfejlődés a legjobb az egész sorozatban, de én még az erős főhősnőket is szeretem, illetve azt, hogy itt aztán semmi nem fekete-fehér. Az utolsó részben van az a mondtad, amikor Clarke mondja az anyjának, hogy próbált jó fiú, lenne és Abby válasza szerintem zseniális: Maybe there are no good guys.
    A szereplők közül nekem még mindig Clarke és Bellamy a kedvencem. Számomra ők a legjobbak, imádom azt a szoros barátságot, ami kettejük között szövődött a két évad során. De ezúttal Octavia-t is sikerült megkedvelnem. Jó volt látni, ahogy kislányból igazi harcos amazon lett. Lexa nekem is nagy kedvencem lett és tetszett a kapcsolata Clarke-kal. Maya-t iszonyatosan sajnáltam, de ami nekem nagyon fájt az Monty volt. Eddig mondhatni ő teljesen ártatlan volt, nem ölt, nem tett különösebben szörnyű dolgot. Viszont azzal, hogy az utolsó részben segített Clarke-nak és Bellamy-nak megölni emberek százait, már ő sem tiszta.
    Kicsit sajnáltam, hogy Raven nem kapott annyi szerepet, mint megérdemelt volna, illetve, hogy Jaha túlélte. Olyan szép, dicsőséges halála lett volna az űrben, de nem. Inkább megutáltatták velem és szerintem még jó pár emberrel őt.
    Na mindegy. Szóval, minden összefoglalva én is imádtam, és nem gondoltam volna, hogy ennyire ütni fog. Emlékszem, még a nyáron Comic Con-on kérdezték Eliza Taylor-t, hogy milyen lesz a 2. évad. Azt mondta: It’s gonna be epic. Vagy valami ilyesmi. Hittem neki, de nem gondoltam volna, hogy ennyire epic lesz.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here