Főoldal Oldal Blog Élménybeszámoló: Glamour Gálán jártam!

Élménybeszámoló: Glamour Gálán jártam!

10
Oszd meg!

Életemben először – de remélem nem utoljára :) – meghívást kaptam a Glamour “Women of the Year” díjátadóra, mint újságíró, a Media Addict miatt. Természetesen egyből igent mondtam, mert mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet egy ehhez hasonló, nagyszabású esemény, amit oly sokszor láttam a tévében, amiről annyiszor írtam már cikket, de élőben sosem éltem még át a varázst.

Nos, mondanom sem kell, remekül szórakoztam. Életem egyik legjobb estéje volt a Glamour-gála, számos tapasztalatot szereztem, és azt hiszem ha legközelebb megyek, már sokkal ügyesebb leszek. No de hadd meséljek a legelejétől kezdve :)

a-glamour-10

18:00 körül értem fel a fővárosba, úgyhogy kihasználtam a (jó) időt, és találkoztam Róbert Katalinnal, aki volt olyan drága, hogy kölcsönadja nekem a menő diktafonját. Nagyon jót beszélgettünk egy forrócsoki felett, aztán lesétáltuk az Oktogon – Nyugati távot. Nagyon sasoltam ám a környéket, hogy miben változott (ha változott) mióta ott laktam, hiszen a Túl szép c. regényem (amit most szerkesztünk) sok jelenete játszódik azon a környéken. Nagyon jól éreztem magam Katival, remek egy óra volt.

19:15-kor találkoztam Petrával, a legjobb barátommal, aki a kísérőm volt a Glamour gálára. Beültünk a Subwaybe, ettünk egy-egy szendvicset. Én Italian B.M.T.-t kértem, az volt a legszimpatikusabb, Petra maradt a húsgombócosnál :) Miközben megvacsiztunk, egyeztettük a haditervet, álmodoztunk, ábrándoztunk és persze izgultunk. Összeírtam jó pár kérdést a héten esetleges interjú-alanyokhoz, ezeket e-book olvasón csekkoltuk (Katival is, köszi a segítséget!), és volt szerencsém gyakorlatban is felhasználni egy-egy kérdést.

20:00-körül indultunk el az Operettszínház épülete felé. Eléggé stresszes voltam, mert ez mégiscsak egy hatalmas gála, egy giga rendezvény, én pedig nem is igazán értettem, mit keresek ott, hiszen “csak” egy blogot szerkesztek, míg a többi kollega (ha fogalmazhatok így) nagy nevű újságoktól jött. És ekkor mondta Petra, hogy a Media Addict is nagy nevű, és ezt jobb, ha elhiszem, mert neki mindig igaza van :D Később be is bizonyosodott, hogy valamennyire tényleg igaza volt :)

a-glamour-02

Már messziről látni lehetett a nyüzsgést, no és a vörös szőnyeget. Vakuk villogtak, tévéstábok dolgoztak serényen, és sorra érkeztek a taxik, amikből előbukkantak az előképesztő kreációkat viseli celebritások. Mi is velük együtt vonultunk be, mert csak egy bejárat van. Kicsit fura volt, na jó, nagyon, mert először szembesültünk azzal, hogy “igen, őt is tudom kicsoda, áh, róla fogalmam sincs, de amúgy meg nézd már, de gyönyörű és ó, de helyes az a pasi“.

Ismeritek azt a filmes klisét, hogy vannak a fotósok, akik vadul dolgoznak mindig, ha belép valaki, aztán ha olyan megy be, csak legyintenek egyet és leeresztik a kamerát. Ismerős, ugye? No, ez történt velünk! Beléptünk, a fotós egy pillanatra elgondolkodott, aztán leeresztette a kamerát. Vicces volt no :D Ezt követően a regisztrációs pulthoz indultunk, ahol a Red Lemon Media csapata várt minket. Egy gyors bemutatkozás után meg is jegyezték, hogy örülnek a találkozásnak, ami nagyon jól esett. Megkaptuk a VIP karszalagot, aztán már ténylegesen bent voltunk.

És akkor jött a nap legcikibb pontja. Megláttam Boggie-t. Egy gyönyörű, fehér nadrágkosztümben volt, éppen interjút adott. Én meg egyből odaszóltam vidáman Petrának, hogy “Nézd, ott a Boggie!“. Ő persze egyből odafigyelt, és kedvesen ránk mosolygott, de akkor is cikinek éreztem a dolgot. No ezek után moderáltuk magunkat keményen, pláne mert előtte begyakoroltuk, ideje volt alkalmazni is a tudást. Örömmel jelentem, sikerült! Egy ideig a földszinten tébláboltunk, de hatalmas volt a nyüzsgés. A vérprofi újságírók és a tévés stábok ezerrel dolgoztak, nem is igazán lehetett leszólítani senkit, egy-egy interjú reményében.

a-glamour-03

Felmentünk hát az emeletre. A másodikon volt a fogadás, volt mindenféle innivaló, tömény és rostos egyaránt. Mi megkóstoltunk ezt-azt az alkoholt kivéve, és leragadtunk egy tea-típusnál, úgyhogy onnan vettük el sorra az egy decis poharakat, a végén már mi éreztük kínosnak, de a két lány csak kedvesen mosolygott, nagyon aranyosak voltak. Egy ide fel s alá flangáltunk a folyosón, aztán beláttam, hogy bármennyire is szeretném, nem fogok tudni érvényesülni újságíróként.

Egyszerűen berezeltem. Látom őket a tévében, hallgatom a dalaikat, írok róluk posztot az oldalra. Ettől valahogy másként láttam a celebeket, olyan típusú embereknek, akikhez nem nagyon van merszem odamenni. Így inkább beültünk a nézőtérre. Ha már interjúzni nem mertem, hát magabiztosan battyogtam a páholy-rész felé. És leültünk. Nem mondom, hogy tökéletes volt a rálátás a nézőtérre, de üsse kavics, kényelmes helyen voltunk.

Nem sokkal később már beindult a nyüzsi körülöttünk is, hiszen hamarosan kezdődött a díjátadó, amit Kembe Sorell vezetett. Petrával gyors beszélgetésbe bonyolódtunk, találgatva, hogy a földszinten felbukkanó hírességek közül ki kicsoda. No ekkor ült le mellém Horváth Éva. Igen, ő. Oldalra pillantottam és ja, tényleg ő volt. Egyszerűen gyönyörű az a nő. Sokkal szebb élőben, mint a képernyőn, és olyan varázslatos ruhát viselt, hogy az hihetetlen. Elképesztő jelenség volt. Egy ideig furának tartottam, hogy ott ül mellettem, de aztán valahogy hozzászoktam.

a-glamour-04

Petra előkapta a telefonját, böngészett rajta. Nézelődtem, és kábé mindenki más ezt csinálta. Még a díjátadó alatt is. Én próbáltam fotózni, már amennyire ment (nagyon béna vagyok), és drukkoltam a kedvenceimnek. Jah, és végig dumáltam Petrával. Vagyis, sutyorogtunk, a lehető legdiszkrétebben (legalábbis igyekeztünk, de tényleg). Megvan annak a varázsa, ha átveszi valaki a díjat, és kibeszéled a melletted ülővel, hogy vajon megérdemelte-e, és oké, hogy megérdemelte, de miért Osvárt Andrea nyert másodjára egymás után.

Maga a díjátadó nagyon profi volt. A kisfilmek, a műsorvezető, a fények és az egész elegancia, ami jellemezte, bravúrosnak bizonyult. Persze, nem is vártam mást a Glamourtól, de azért tényleg ki kell emelni, hogy a szervezők milyen profi minőségben tárták elénk a teljes díjátadót. Egyedül talán azt sajnáltam, hogy pont a legérdekesebb kategóriák, a színésznő és az énekesnő lett először elsütve.

A díjátadó körülbelül 22:00-kor ért véget, de igazából nem tudom, mert amikor Kembe kijelentette, hogy a Blaha Louisiana zenekar előad két dalt egymás után, gyorsan felkeltünk és kimenekültünk a folyosóra. Meglepően sokan tettek még így :D Egy ideig céltalanul bóklásztunk, ittunk, igyekeztünk bátorságot gyűjteni, és persze gyönyörködtünk a hírességek ruháiban. Aztán mentem el először mosdóba. És miután elvégeztem a dolgom, láttam, hogy XY celeb (a nevét nem írom le, sorry) a piszoártól távozott, és kézmosás nélkül ment ki a folyosóra. Na ekkor volt az a pont, hogy kezdtem ténylegesen elfogadni, a celebek is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Tudjátok, a “glória” kezdett lebomlani.

a-glamour-05

A folyosón aztán történt egy nagy meglepetés. Egy pasi megkocogtatta a hátam és megkérdezte: “Te vagy a Rácz? A Media Addictos“. Zavartan megfordultam, hogy jah, és aztán jött a nagy meglepetés: ismerte az oldalt, szereti is. Később kiderült, Albertnek hívják (helló!), adott pár tippet. Az alkoholos tanácsot nem fogadtam meg, de végre vér lett a pucámban, és elkezdtem tevékenykedni is, hiszen elsősorban azért mentem el.

Ismeritek a dalt? “Lesben áll egy cápa, az áldozatra várva, felfal a szemével, mi legyen?“. No, kábé olyan cápa lettem én is, de nem faltam fel senkit, tényleg. Beálltunk egy beugróban és szó szerint vadász-tempóra kapcsoltam. A hírességek általában egy nagy tömbbe tömörültek, és tök jól voltak egymással. És egymás mellett állt például a Rising Staros (Palmirával az élen) és az X-Faktoros blokk, a Spoonnal meg Tóth Andival, Jakab-Péter Izabellával és így tovább. Szóval, tömörültek, tök jól elvoltak, nekem meg nem nagyon volt pofám odamenni megzavarni őket. Úgyhogy maradt a vadászat.

Először Singh Viki “kószált” egyedül :) Odaléptem, bemutatkoztam, interjút kértem. Nagyon kedvesen reagált, egyből igent mondott, félreálltunk, feltettem a rögtönzött és kicsit béna kérdéseim, de csodásan felelt mindenre. Őt követte Kovács Gyopár, akivel nagyon de nagyon szerettem volna interjúzni. Élőben az a lány még szerényebb, tündéribb, mint a tévében tűnt. Nagyon őszintén felelt, amikor pedig lelkesen mesélte, hogy Leiner Laura könyvein nőtt fel, és imádja a Gossip Girlt, jókat mosolyogtam.

a-glamour-07

Nem sokkal később vettem észre Lolát, aki a pulton üldögélt. Mielőtt meggondolhattam volna magam, odaléptem, kértem egy interjút. Olyan közvetlen volt az a lány, még csekkolta is a fotókat, amiket készítettem róla. Kedvesen válaszolt nagyon, és tök érdekes dolgokat mondott. Egy élmény volt vele beszélgetni. Ezután diadalittasan kezdtünk el flangálni a folyosókon, keresve újabb interjú-alanyokat. A sarokban észrevettük Hient, akivel éppen tévéinterjú készült. Úgy voltunk vele, iszunk egy teát, aztán megvárjuk, míg végez, és jöhetnek a kérdések. Mire visszaértünk már nem volt ott, de…

Ekkor sétált el előttünk Boggie. Úgy mentem oda tegnap este, ha csak egy emberrel beszélgethetek, az legyen Boggie, aki az Eurovízió miatt a szívem csücske. Leállítottam, és már nagyon sietett, de akkor is félreálltunk, feltettem a kérdéseim és volt olyan drága, hogy válaszoljon. Úgy, hogy már sietett haza. Persze mondtam neki, hogy semmi gond, nem akarom feltartani, de akkor is szánt ránk négy percet. Mikor megkérdeztem mi a kedvenc könyve, el is mosolyodott, kétlem, hogy ilyen kérdésre számított volna. (Persze én is ellöktem a közhelyraktárt). A Boggie-val való beszélgetés után pihentünk egy kicsit, üldögéltünk, iszogattunk, beszélgettünk. Aztán Petra meglátta Pál Dénest.

Na ami nekem Boggie volt, az Petrának Pál Dénes, akivel mindenképp szerette volna, ha beszélgethetünk. Így kábé utánasétáltunk, majd Petra leszólította, és Dénes sajtósának az engedélyével elkészülhetett az interjú. Mondanom sem kell, Dénes nagyon szerény és közvetlen volt, örömmel felelt a kérdéseimre, és a könyvekről is tök hosszasan beszélt, nem csak a zenei karrierjéről. Sőt, Petra egyik álma is teljesült, egy közös fotó Dénessel, amit ráadásul ő kezdeményezett :)

a-glamour-08

Öt interjút tudtam készíteni az este, remélem a begépeléssel sem lesz gond, mert őrült nyüzsi volt ott. Ami azt illeti, büszke vagyok magamra. Persze, örültem volna, ha több interjút tudok hozni nektek, de nem olyan egyszerű ott érvényesülni, ha legelőször mész egy ilyen gálára, és hosszú idő után először élőben kell gyakorolni az újságírást, pláne úgy, hogy előre nem készülhettél fel az alanyból, hanem rögtönözve kell kérdezni. Igazi kihívás volt.

Körülbelül egy órakor hagytuk el a helyszínt, miután fotózkodtunk még a Glamour-feliratos fal előtt is. (Az volt a legmenőbb :)). Hatalmas élménnyel gazdagodtunk mindketten. Sajnos a fotók, amiket csináltam gagyik lettek, de hát, sose mondtam, hogy fotós vagyok :) Remekül éreztük magunkat, jól szórakoztunk, nézelődtünk, társalogtunk és leszálltunk a földre. Annak láttuk a végére a hírességeket, amik: ugyanolyan embernek, mint bárki más. Örülök, hogy ez ennyire tudatosult, mert az fix, ha legközelebb meghívnak egy ilyen rendezvényre, jobban fogok tudni működni újságíróként is.

Egy szó, mint száz, felejthetetlen élmény volt. Köszönöm a Red Lemon Media munkatársainak a meghívást, Végvári Cintiának a bíztatást és Császár Annának a kedves fogadtatást.

Végezetül itt egy kép rólam, és Petráról. Köszönöm, hogy itt vagytok, nélkületek nem élhettük volna át a Glamour-gála varázsát!

a-glamour-09

3137 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

10 Hozzászólások

  1. Örülök, hogy jól sikerült az este, és jó élmény maradt. Jó volt olvasni, az öt interjú meg teljesen oké elsőre, lesz az tíz is jövőre. :) Várom őket! :)

  2. Köszi ezt a részletes beszámolót. Örülök hogy jól érezted magad. Én nem lepődtem meg hogy ilyen egy díjátadó nem mindig van pörgés. Lenne néhány kérdésem kb mennyien lehetek ott? Milyen volt a büfé? Szerintem az nagyon jó hogy öt interjút csináltál. Most voltál előszőr ilyen rendezvények nem igazán tudtad mi vár rád. Tévéből az ember máshogy látja a dolgokat. Biztos nem könnyű interjút csinálni mert nagyon sok újságiró ott van és mindegyik arra vár hogy az álta kiválasztott híreséggel interjút csináljon. Kiváncsian várom az interjúkat

    • Nagyon sokan voltunk, szerintem háromszázan legalább. Hát úgy képzeld el, hogy az Operettszínház összes széke foglalt volt a díjátadó alatt. És volt, aki állt is.

      A büfé nekem nem jött be. Apró kis tálkákban hordozgattak mindenféle cuccost, egyet kóstoltam, majdnem kiköptem, úgyhogy nem kockáztattam :)

      Köszönöm a kedves szavakat (ahogy mindenkiét :))

  3. Nagyon örülök Tibi, hogy jól éreztétek magatokat Petrával! :) Sajnos Regi idén nem ment el a Gálára, de remélem jövőre ott lesz. :)

  4. Sziasztok!
    Hű, nagyon jó lehetőség, hogy sikerült eljutnod a gálára! Kezdőként, “elsőévesként” maximálisan kihasználtad a lehetőséget. :)
    Én elájultam volna, ha Horváth Éva mellém ül!
    És a zenekar Blahalouisiana. Az egyik kedvenc zenekarom, valamikor az Ivan & The Parazol után fedeztem fel őket, és imádom a dalaikat! Két zenekar együtt halálos dózis. :)

  5. Gratulálok :)
    Örülök, és remélem, hogy még nagyon sok rangos eseményre mész.
    A Media Addict az egyik legszínesebb, legváltozatosabb témavilágot hordozó oldal.
    Nekem a kedvencem.
    Néhány év múlva már Téged fognak keresni a celebek, hogy készíts velük interjút :)
    Nagyon várom én is, főleg a Boggie-val készült beszélgetést.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here