Filmkritika: A Beavatott (2014)

11

Végre, én is megnéztem a A Beavatott című regény filmadaptációját. Itt volt már az ideje, hiszen nemsokára érkezik a mozikba a második rész, ráadásul tényleg kíváncsi voltam már, csak valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megnézzem. Most viszont megtettem, és abszolút nem bántam meg. Remekül szórakoztam a film alatt.

Elég rég olvastam már a könyvet, így azt nem igazán tudom megmondani, hogy mennyire követték hűen a könyv eseményeit a film forgatókönyvírói, de ez valahol nem is érdekelt. Egyszerűen csak átadtam magam az élvezeteknek és örültem, hogy egy minőségi filmet nézhetek.

A Beavatott világában a társadalmat öt csoportra osztották. Bátrak, intelligensek, önfeláldozók és barátságosak, illetve vannak a csoporton kívüliek, akiket a társadalom söpredékének tartanak. Tris önfeláldozó, és bátyjával együtt most kell eldöntenie, hogy melyik csoportban kívánja tovább élni az életét. Tris a bátrakhoz megy, és komoly veszélybe kerül, hiszen ő elfajzott, akit nem lehet a különféle szérumokkal irányítani, így rejtőzködnie kell. Persze van szerelem is, belezúg Négyesbe, a mentorába, és természetesen a világot is meg kell mentenie a pusztulástól.

the-divergent-a-beavatott

Olvasás közben nem igazán éreztem Az éhezők viadala áthallást és a feelinget, a film nézése közben viszont ténylegesen egyértelművé vált a számomra, miért is nevezik afféle Éhezők viadala klónnak A Beavatottat. Talán a látványvilág miatt, vagy mert itt is egy lánynak kell megmentenie a világot, de tényleg igazat adtam a kritikáknak.

Persze a látványvilágra nem volt panaszom, nagyon pöpec volt minden, látszik, hogy súlyos dollármilliókat költöttek el, hogy minden jól nézzen ki. Saccperkábé hasonlóan képzeltem el olvasás közben a várost (erre azért még emlékszem :p), a szereplőválogatással sem volt problémám. A speciális effektek különösen bejöttek, amit még ki kell emelnem, a film soundtrackje, tök jó zeneisége volt a filmnek.

Ahogy mondtam, a szereplőkkel tökéletesen meg voltam elégedve. Kate Winsletet most először láttam negatív szerepben, és baromi jól állt neki. Theo James írtó szexi volt, Négyest nem volt nehéz ilyennek elképzelni. Ansel Elgort éretten és hitelesen formálta meg Calebet, jár a pacsi. Shailene Woodley szokás szerint uralta a vásznat, Trisként meglepően szerethető volt, talán még szerethetőbb is, mint a regényben.

divergent-characters

ÉRTÉKELÉS: 9/10

Azért nem pontoztam maximális pontszámmal, mert kicsit hosszúnak éreztem ezt a több, mint két órát, amíg a film tartott, némely pontja vontatottnak tűnt a számomra, bár tény, hogy a könyv sem rövid.

Mindent egybevéve ez egy remek adaptáció volt. Persze, biztos voltak olyan részletek, amit átírtak a könyvhöz képest, de ez alapvetően nem zavar, és nem csak azért, mert nem vettem észre. Egy biztos, A Lázadó megtekintésére nem fogok bő egy évet várni!

Ajánlom ám megtekintésre a filmet, de a könyvet is olvassátok el, hiszen okkal lett ennyire sikeres.

a-beavatott

6652 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok
Share.



11 hozzászólás

  1. ThePictorWolf on

    Mindenki azzal jön, hogy ez mennyire jó már, engem pedig egyáltalán nem nyűgözött le. Sőt, kimondottan idegesített a főszereplő. Nekem az egész film az ő folytonos hisztijéről szólt, idegesített, hogy azt az üzenetet sugallta, hogy ha nem illesz be a társadalomba (ráadásul egyik rétegébe SEM), az nem baj, sőt, ez a te “szupererőd”, nehogy már magadon változtass, inkább állj a sarkadra, lázadj az egész kormány ellen, gyerünk, mert meg tudod csinálni, tizenévesen biztosan jobban tudod, hogy mi a jó egy egész társadalomnak, mint azok, akik sok-sok éve vezetik azt.
    Végignéztem, és nem szenvedtem rajta, de borzalmasan idegesítő volt, hogy ilyen üzenettel bír, talán ha ez nem így lett volna tálalva, ha nem erre alapulna az egész sztori, akkor tetszett volna, de így…

    • Eveline. on

      A filmtől elvonatkoztatva (mert én imádtam). Miért kellene valakinek a társadalomhoz alkalmazkodnia ha más? Nem azt mondom, hogy változtasson egy egész társadalom, de annak az egynek miért kéne?

    • Hm, ezen még így sosem gondolkodtam el külön. Most akkor az ember legyen birka és álljon be a sorba akkor is, ha tehén, vagy álljon ki amellett, hogy ő tehén, és akinek ez nem tetszik, az menjen a vágóhídra? Szóval, nekem valahol tetszik az alapüzenet, hogy állj ki önmagadért és légy az, aki vagy. Tris pedig nem direkt szegült ellen a hatalomnak, kezdetben rejtőzött, próbált beilleszkedni, megúszni a lebukást, és csak akkor szállt szembe, amikor látta, hogy XY ártatlan emberei ezreit öli meg, manipulált emberekkel.
      Szóval, abszolút nem értek egyet a felvetéssel, itt Tris nem tini hisztizett, hanem inkább önmegvalósított és segített. Én legalábbis így látom.

    • Én meg úgy gondolom, hogy nem ez a film üzenete, amit Te megfogalmazol. Hanem inkább az, vagy az is, hogy az embereket nem lehet berakni egyetlen skatulyába. Kedvenc mondatom, amikor Négyes valami olyasmit mond: nem akarok Bátor lenni. Önfeláldozó akarok lenni és Őszinte és Barátságos és Művelt és Bátor. Nem akarok egy dolog lenni.
      És ami ettől erősebb, hogy egy ilyen tulajdonságokon alapuló rendszerre nem lehet társadalmat építeni, pláne nem ilyen erőszakos módon.

    • Ha már itt tartunk…mindenki szerint isteni az Éhezők viadala, szerintem az egész egy katasztrófa, ez a film pedig az egyik kedvencem lett, pedig csak egyszer láttam, így nem egészen jó ez a megfogalmazás.

  2. Nekem az a gondom, hogy túl agresszív a történet alaphangulata. Mondom úgy, hogy az első részt én alapvetően szeretem. Könyvben is tetszett és a filmváltozat is bejött – nagyjából egyet is értek az általad megfogalmazottakkal. Tényleg klassz a látványvilág, izgi a filmzene, Theo James jó pasi (!!!) ;) – szóval sok-sok pozitívum áll a történet mellett, csak nekem ez a sok-sok verekedés, agresszió nem kellemes.

    A másik gondom, hogy hidegrázásom van az írónőtől. Veronica Roth nagyon elszállt magától, huszonéves kora ellenére úgy viselkedik, mint némelyik íróóriás, pedig annyira nem egyedi valóban. A másik, ami nekem szemet szúrt, hogy ami változtatások vannak a filmben (a végefelé) azok ezáltal sokkal gördülékenyebbé, logikusabbá teszik a történetet, mint a könyvben volt, vagyis a forgatókönyv (vége) sokkal-sokkal jobb, mint a film alapjául szolgáló regény (vége).

    Éstovábbá: bármennyire is szerettem az első könyvet és filmet, mint írtam, nekem túl korán bontakozik ki a háborúval/forradalommal járó káosz, így aztán még nem sikerült rávennem magamat a második könyvre. Lehet, a filmhez lesz kedvem, de vannak aggodalmaim. Meglátjuk.

  3. Nekem is tetszett a film, bár nekem is Éhezők viadala klón. Számonra izgalmasabb lett volna, ha Négyes a főszereplő, mert nekem ő egy komplexebb karakter. A könyveket nem olvastam ugyan, de remélem a későbbiekben jobban előtérbe kerül Négyes (hogyan vált azzá akivé-igen tudom az apja-de konkrétabban). Tibi bocsi tudom, hogy nem ide tartozik, de a Normal Heart c. filmből nem írsz kritikát? Kíváncsi lennék a véleményedre! ;) Én láttam és szerintem zseniális. Matt Bomer nemcsak a Golden Globe-t érdemelte meg, hanem Oscartt is érdemelne sőt az egész film. Olyan mondandója van, ami megérdemli, hogy középpontba kerüljön!! Arról nem is beszélve, hogy sokkal jobb film, mint a legtöbb Oscarra jelölt film mostanság! Egyébként Mark Ruffalo előtt is le a kalappal!

  4. Azért Éhezők viadala koppintás, mert disztópia, meg lány a főhős?:D Ezek nem túl erős érvek. Sőt, a nagy etalonként beállított Éhezők viadala már inkább koppintás, elég csak elolvasni a Battle Royale-t. De érdekes módon ez sose probléma.

Leave A Reply