Könyvkritika: Pacskovszky Zsolt – Szabadesés

0

szabadeses-konyvNem tagadom, mindig is kíváncsi voltam az olyan könyvekre, ahol a tanár – diák szerelem áll a középpontban. Szerintem mindenkinek voltak olyan tanárai a suliban, akiknél elképzelte, hogy “mi lenne, ha“, és nekem is volt nem egy ilyen tanárom, és hát, talán ezért is áll hozzám közel a téma. Ráadásul a Szabadesés meg is fordította a szokásos szituációt, itt a tanárnéni volt az idősebb, míg a diákja egy tizenéves srác…

Természetesen már a tanár-diák szál elég volt ahhoz, hogy el akarjam olvasni a könyvet, és örömmel jelentem, sokkal többet kaptam a Szabadeséstől, mint amit vártam. Botor módon azt hittem, hogy ez is csak egy sima szerelmi történet lesz, ahol a tabu az idősebb nő – fiatal fiú kapcsolat, és a nyáladzás, a szerelemi fájdalom kapja a főszerepet. Hála az égnek – vagyis, inkább Pacskovszky Zsoltnak, a szerzőnek – pozitívan csalódtam a regényben.

A Szabadesés főhőse a tizenéves Bence, aki egy vidéki kisvárosban él együtt az apjával, miután az anyja lelépett a szeretőjével, hogy vele kezdjen új életet. Bence egykedvűen koptatja a helyi szakközépiskola padjait. Aztán, egyszercsak minden megváltozik, amikor kiderül, hogy a fiú igenis szeret olvasni. Összeveszik Koppánnyal, a fiú folyamatos iskolai kínzásoknak veti alá, a jegyei romlanak, az otthoni zűrök egyre nehezebbé teszik számára a létezést, ráadásul a fociban sem talál már igazi menedéket. Ekkor lép be az életébe Anna, az új irodalomtanára, akit meglehetősen vonzónak talál.

Ahogy én elképzeltem: Bence | A fotón: Éder Krisztián

Ahogy én elképzeltem: Bence | A fotón: Éder Krisztián

A könyv sokkal inkább tűnt számomra egy lenyomatnak a vidéki középiskolai társadalmi rendszerről, mint fikciónak. Hiteles volt az, amit a regény bemutatott, mert – igaz, hogy pár évvel korábban – de ott voltam, átéltem, túléltem, láttam, hogy mi zajlik a középiskolában. Láttam, mit tesznek a tanárok – avagy inkább mit nem – és milyen messzire képesek elmenni a zaklató fiatalok, hogy menőnek tűnjenek, vagy a haragjukat és az agressziójukat egy ártatlan társukon vezessék le. A könyvben megjelenő bullying a végletekig hiteles, és pont ez a regény legnagyobb erőssége.

Nem volt nehéz Bencével azonosulnom, ugyanis hamar szimpatikussá vált a srác. Nem csak az olvasásmániája miatt, hanem mert olyan gondolatok fogalmazódtak meg a fejében, ami szerintem mindenkiében megjelenik, kérdés, hogy el tudja-e nyomni őket. A kilátástalanság, a szomorúság, a remény, hogy egyszer jobb lesz, és még sorolhatnám napestig. A családja ábrázolása, a problémák leírása, a helyzetek kezelése és az út, amit Bence bejárt, nagyon mélyen megérintettek.

A Szabadesést mégis a tanár – diák szerelemmel hozzák elsősorban kapcsolatba, amivel végül is nincs gond, hiszen ez is fontos szerepet kap a sztoriban, de teljesen másként, mint ahogy azt elvárná az ember. Tetszett a szerző bátorsága, örültem, hogy több fronton is szembement a sztereotípiákkal, és megmutatta, nem minden történik úgy, ahogy azt az ember elképzeli, vagy ahogyan szeretnek viccelődni rajta.

Ahogy én elképzeltem: Anna | A fotón: Gregor Bernadett

Ahogy én elképzeltem: Anna | A fotón: Gregor Bernadett

Egyetlen olyan dolog volt, ami nagyon de nagyon zavart a könyvben. Szeretném azt hinni, hogy csak az én példányom volt hibás, de azért ehhez nagyon naívnak kellene lennem… Hiányoztak a könyvből a párbeszédek előtti kötőjelek, és ez sok helyen lassította, akadályozta az olvasásomat. Egyszerűen pár résznél nem tudtam eldönteni, hogy az elhangzó mondat a narráció része, vagy egy párbeszédrészlet. Aki olvasott már valaha könyvet pontosan tudja, nagyon nem mindegy, hogy XY mond ki valamit, vagy karakter gondolatai elevenednek meg. Szomorú vagyok, nem kellett volna egy ilyen banánhéjon elcsúsztatni ezt a zseniális történetet.

Értékelés: 9/10
Gondban vagyok a csillagozással. A történetben semmi hiba nem volt. A szerző realistán és a végletekig hitelesen ábrázolta a kisvárosi szakközépiskolák hangulatát, egy vidéki srác gondolatait, és az iskolai terrort is. Még a romantikusabb részletek is nagyon megfogtak, egyszerűen maga a történet tökéletes. Mégsem tudom maximálisan értékelni, mert a párbeszédek előtti – és közti – kötőjelek hiánya végig zavart, folyamatosan megakasztott olvasás közben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha valaki szereti a keményebb sztorikat, akkor igenis adjon esélyt a Szabadesésnek. A tanár – diák szerelem iránt érdeklőknek is mondhat újat a sztori, szóval, én jó szívvel ajánlom nektek a könyvet.

3764 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply