A transznemű Leelah Alcorn tragikus élete és halála

17

Év elején az egész világot megrázta Leelah Alcorn, az ohiói transznemű tinédzser esete.

Leelah, aki Joshként, fiútestben született egy konzervatív és katolikus családba, önkezével vetett véget az életének, mert kilátástalannak érezte a helyzetét. Mindössze tizenhét éves volt.

Ha ezt olvasod, ez azt jelenti, hogy öngyilkos lettem, és már nem tudtam kitörölni ezt az előre bekészített posztot” – írta Leelah a Tubmlr oldalára, amit azóta már töröltek. Így derült fény a nagyvilág számára is a tragédiáról.

leelah-alcorn

Leelah fiú testbe született, a szülei Joshként nevezték. Négy éves kora óta érzi, hogy ő egy lány, de fiú testbe zárva, mégsem mondta el senkinek, egészen addig, amíg tizennégy évesen rá nem jött a transzneműségére. Erről így írt.

“Amikor 14 éves lettem, megtanultam, mit jelent az a szó, hogy transznemű, és sírtam a boldogságtól. Tíz év zavarodottság után végre megértettem, hogy ki vagyok én. Azonnal elmondtam édesanyámnak, aki meglehetősen negatívan reagált. Azt mondta nekem, hogy soha sem lehetnék igazából lány, Isten nem követ el hibákat, tehát én tévedek.

Ha ezt most szülőként olvasod, kérlek, ne mondj ilyet sosem a gyerekeidnek! Akkor sem, ha keresztény vagy, vagy a transznemű emberek ellen vagy, akkor se mondj ilyet valakinek, különösen a saját gyerekednek ne! Az ilyen szavak nem tesznek mást, csak elérik, hogy utálják önmagukat. Pontosan ez az, amit velem tett.”Leelah Alacorn

Miután Leelah őszintén elmondta az édesanyjának, hogy mi a helyzet vele, a nő keresztény terapeutákhoz hurcolta Leeláht, a terapeuták pedig csak sulykolták belé, hogy önző, tévedésben él, és forduljon Istenhez, aki majd átsegíti a nehézségeken.

Leelah hamar rájött arra, hogy a szülei nem mennek bele a nemátalakító műtétbe, így 18 éves koráig várnia kellene rá, afölött pedig már nehezebb megoldható a nemátalakítás.

Az életét úgy próbálta könnyebbé tenni, hogy az iskolában bevallotta, a fiúkhoz vonzódik. A hírt a barátai jól fogadták, de a szülők a keresztény értékrendre hivatkozva kivették Leeláht az iskolából, szerintük a gyermekük szégyent hozott az egész családra. Öt hónapra megfosztották a kommunikációs lehetőségektől, hiszen elvették a laptopját, a telefonját, és otthon tartották őt. Miután letelt a büntetése rájött, a barátai sem éppen azok, akiknek hitte őket, és nagyon egyedül érezte magát.

leelah-alcorn-halala

Miután átgondolta a helyzetét, miszerint a szülei nem támogatják és a transzneműségét nem fogadják el, egyedül kell elég pénzt szereznie a főiskolára, a költözéshez és a műtétekre, emellett pedig folyamatosan templomba kellett járnia, úgy érezte csapdába került. Már nem bírta tovább, és öngyilkos lett.

Tettével szerette volna felhívni a figyelmet a transznemű emberek nehézségeire, és felnyitni a transznemű gyermekeket nevelő szülők szemét, hogy lássák, mennyire fontos a támogatásuk.

Leelah története bejárta a világot, a Golden Globe gálán is az ő emlékére ajánlották az egyik díjat. A lányról az édesanyja is megemlékezett a Facebookon, de még halála után sem volt képes elfogadni őt, még akkor is Joshként nevezte őt.

Leelah Alacorn élt tizenhét évet. Béke poraira!

leelah-alcorn-halalarol

5678 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



17 hozzászólás

  1. Nem tudom, hogy tehet ilyet egy szülő. Akkor is az én gyerekem. Szegény Leelah. :( Nyugodjon Békében!

  2. Érdekes… én keresztény vagyok, de én még soha nem hallottam azt egyik keresztény szájából sem, hogy a másság az hiba lenne, és “meg kell javítani”. Sőt, azt valljuk, hogy az Úr minden embert okkal teremtett olyannak, amilyennek és mindenki úgy tökéletes minden egyes porcikájával, ahogy van. Tehát nem tudom az amerikai keresztények hogy jönnek ahhoz, hogy ilyet terjesszenek! Nem csoda, hogy a legtöbb LMBT öngyilkos a tengerentúlon élt. Valami nem stimmel odaát, kész fertő az a hely…

    • ThePictorWolf on

      Ahhoz képest, hogy “kész fertő”, mégis ott fogadják el a legnagyobb mértékben az azonos neműek házasságát…

    • Nehogy azt hidd, hogy csak a tengerentúlon, vagy Magyarország csodás határain kívül lesznek a LMBT közösség tagjai öngyilkosok. Nekem volt ismerősöm, aki meleg volt, és ráadásul hívő is, és a katolikus egyház fene nagy szeretete kergette öngyilkosságba. Annyi, hogy Leelah halála nagy publicitást kapott.

    • Hát, olvasd el a Coming out könyvet, ott számol be arról a mélyen hívő Kincses Marcell, hogy miket mondott neki a papja, az egyház tagjai és így tovább, miután elmondta, hogy meleg. Szóval tény, hogy jelen van a kirekesztés a keresztények körében IS. Meg sajnos másutt is.
      Az viszont túlzás, hogy csak külföldön történnek meg ilyenek. Itthon is, csak valamiért nem tudunk róla.

      • 1. Én egy szóval sem mondtam, hogy tagja vagyok az egyháznak. Én szabad keresztény vagyok, pont olyan, mint 2000 évvel ezelőtt Jézus tanítványai. 2. Nem azt írtam, hogy kizárólag Amerikában lesznek öngyilkosok az LMBT emberek, hanem azt, hogy a _legtöbb_ ilyen ott történik, meg lehet nézni statisztikákat róla.

  3. Meg kell hogy mondjam Tibi, vártam már ezt a cikket. Vártam, hogy ne csak magamnak meg ne csak néhány barátomnak dühönghessek.

    Az egész annyira felháborító és dühítő és gusztustalan, hogy még mindig felkapom miatta a vizet.
    Én is egy fogjuk rá, hogy katolikus családból jövök. Mind a két szülőm szülei keményen katolikusok voltak, és míg ez a vonal megmaradt apukám bátyánál, addig a családban sehol máshol nem. Ettől függetlenül járnom kellett templomba, meg hittanra, első áldoznom is kellett (bérmálni nem bérmáltam, mert az egy felelősségteljes döntés, és mire odajut az ember már vannak önálló gondolatai, én meg nem voltam/vagyok elragadtatva a katolikus egyháztól), mert anyáék azt mondták, hogy a hit az alapműveltség része. Tény és való, mindig ötöst kaptam, ha törin vagy irodalmon a kereszténységről volt szó. Na mindegy, nem ez a lényeg.
    Hanem az, hogy az egész katolikus hit alapköve nem más, mint a szeretet (Szeresd felebarátodat, úgy, mint önmagadat), a megbocsátás (Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy ‘bánom’, bocsáss meg neki.) és az elfogadás (Ne ítélj, hogy ne ítéltess). Valamint (az Ószövetséget nem ismerem, mert nem szeretem, tehát arról nem tudok nyilatkozni, de), az Újszövetségben SEHOL nem esik szó arról, hogy az hogy nem heteró vagy, bűn lenne. Sehol nincs leírva. Sehol. Se-hol. És be kell, valljam, ez az alapkoncepció nekem nagyon tetszik. És próbálok is eszerint élni, több-kevesebb sikerrel.
    De, aztán jöttek az emberek, akik annyi hülyeséget mondtak, és mondanak és csinálnak, és oké, ők is emberek, ergo hibáznak, de szerény véleményem szerint sikerült elérniük azt a pontot, hogy a katolikus egyház minden, csak nem csábító. Első és másod kézből is remek tapasztalataim vannak a római katolikus egyház fene nagy szeretetéről, megbocsátásáról és elfogadásáról, a papi titoktartást már meg sem említem. Persze, tudom én jól, hogy nem minden pap és egyházi ember rossz, azért szép emlékeim is vannak, de akkor is… És, gondolom te is olvastad a srác (lány – gondolom, inkább azt szeretné/szerette volna, ha nőként tekintenek rá) teljes búcsúlevelét, és azt mondani arra, hogy valaki szexualitása önzőség, az, beg your pardon, de beszarás. Nem értem, hogy lehet valakit elítélni, másként kezelni a szexualitása miatt. Miért? Mit ártott az bárkinek? Miért fáj az bárkinek? Mitől lesz attól valaki rossz, hogy nem ahhoz vonzódik, amit a társadalom elvár? Bírom, mikor valaki azt mondja, hogy „csak annyi a bajom, hogy nem természetes”. Öcsém, néztél te valaha is discoveryt vagy natgeot? Tudod, hogy a természetben hány olyan faj van, ahol igenis létezik a homoszexualitás? Nem kell messzire menni, elég, ha van két kanos fiú kutyád…
    És különben is, miért ne lenne természetes? Jobb esetben ez is a szerelemről szól, a szerelem meg mi, ha nem természetes? És, ha már itt tartunk, ha valakibe szerelmes vagy, baromira mindegy, hogy mi van a lába között, mert nem a testébe szeretsz bele, hanem az emberbe… Nem értem.
    Az meg, ahogy a szülei kezelték a szituációt, az undorító. Olvastam valahol, hogy a fiú halála után az anyja megemlékezett róla facebookon (is), de egyáltalán nem reflektált a levelére, és ugyanúgy az „eredeti” nevén szólította.
    Meg komolyan, képzeld el, hogy odamegy a gyereked hozzád, 14 évesen, több évnyi összezavarodottság után, hatalmas reménnyel teli szemekkel, közli veled, hogy anya transznemű vagyok, érted, kiönti neked a szívét, a lelke legmélyét tárja eléd, és te közlöd, hogy bocs haver, de soha nem lehetsz lány, mert kukid van, és isten nem követ el hibákat, tehát tévedsz.. MI? HOGY MI? Képes volt azt mondani a saját gyerekének, hogy hibás, hogy az, hogy ő nem heteró az hiba, úgyhogy édeskicsifiacskám felejtsed el ezt most azonnal. Olyan ellentmondásos ez, nem? Ha Isten nem követ el hibákat, mer Ő maga a tökéletesség, az azt jelenti, hogy az, hogy Leelah transznemű, nem hiba. Hogy lehet ilyet mondani valakinek?
    Meg azt a részt sem értem, amikor fél évig elszakították őt mindennemű elektromos kütyütől, mert azon kívül, hogy a gyerek jobban fog utálni mindent, beleértve magát is, semmit nem változtat azon, hogy milyen a szexualitása.
    Parenting level végtelen.

    Jézusom, megint iszonyatosan kiakadtam. Úgyhogy most abba hagyom, mert eddig nagyon jól teljesítettem azt az elvárásomat, hogy nem tűzdelem tele a kommentemet obszcén kifejezésekkel, de minél jobban belelovalom magam a témába, annál nehezebb megállnom. És különben is, irdatlan hosszú lett a véleményem. Sorry, not sorry.

    Ui: „Love is equal” és „It’s okay to be gay”

    • Először is, ne haragudj, én rendkívül értékelem a véleményed, és a legtöbb dologban egyet is értek veled. De könyörgöm, ne merd azt mondani Leelah-ra, hogy “fiú” meg “srác”. Leelah Alcorn LÁNY volt.
      A másik dolog: nem a szexualitását nem tudták elfogadni, hanem a nemét. Azt, hogy LÁNY. Azt, amit te is a kommentedben többször is eltévesztettél. Ez a történet nem arról szól, hogy heteroszexuális volt-e, vagy sem. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy lány volt, és ezt nem voltak képesek elfogadni a szülei. Fiúnak nevezték, ahogy te is tetted. Ezért nagyon kérlek, legközelebb légy egy kicsit körültekintőbb.

      • nem kifogás, de fáradtan és dühösen írtam, és csak fröcsögtem a gépre. Sajna már nem tudok javítani.
        Nekem úgy jött le Leelah leveléből, hogy az is gond volt a szülei szemében, hogy fiú, és mivel igazából lány ezért ugye fiúval akart összejönni. És ugye a szülei akkor szakították el őt a külvilágtól, mikor Leelah az elutasításukra azzal reagált, hogy a sulijában coming outolt (ez helyes?) melegként. Értem, és tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. De a szülei szemében mindegy volt, annyit láttak, hogy fiú és nem a lányokhoz vonzódik.
        Szóval bocsi, nem akartam sem élőt sem holtat megsérteni.

        • “mivel igazából lány ezért ugye fiúval akart összejönni” Szerintem ezt a kijelentésedet sem gondoltad át teljesen. Valóban, a szülei a coming out-ra reagáltak, azért, mert ezt a sulijában tette, nyilvánosan, ezzel “lejáratva” őket. És az ő szemükben valóban mindegy volt, úgyhogy értem, mire gondoltál az első kommentedben, csak a megfogalmazása volt egy kissé problémás.

      • Haru: Az sem teljesen igaz amit te írsz, mert akárhogy is nézzük biológiailag még mindig fiú volt, és nem az volt a lába között, ami a lányoknak van (meg másban sem volt ugyanaz), szóval nem mondhatjuk pontosan, hogy lány volt. :D Maximum ő annak érezte magát, és azzá szeretett volna válni, de a szülei nem támogatták ebben. Egyébként ne értsétek félre, én is elfogadom őt ilyennek, és egyetértek Borka írásával. :)

        • Laci: Ennél nagyobb bunkóságot nem igazán mondhatnál, egyáltalán nem számít, hogy “mi volt a lába között”. Lány volt, mert lánynak érezte magát.Lányként gondolt magára. Másokat is arra kért, hogy így tegyenek. Lány volt. Ennek semmi köze olyasmikhez, hogy “”biológiailag”” milyen volt a teste. Ha tényleg elfogadod őt, akkor nem mondasz ilyesmiket. Sajnálom, tudom, hogy a hétköznapokban nagyon sok butaságot hallani, amik hozzájárul ehhez a gondolkodásmódhoz, de ezek vezetnek az ilyen tragédiákhoz.

          • Nehogy már érzés kérdése legyen ki lány, ki fiu! Azt a gének, tehát a biológia eldönti! Hiába érzi magát egy macska kutyának vagy egy papagály sasnak, az a tényen semmit nem fog változtatni.

    • Már akartam írni róla, csak kiment a fejemből, rengeteg minden történt. Mindenesetre a keresztény vonatkozás miatt a téma is rázós, de örülök, hogy bevállaltam, Leelah megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

      Egyetértek ám azzal, amit írsz, jól esett elolvasni hosszan kifejtve a véleményed. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

    • Nahát, tényleg, ebben van valami. Valóban, hasonlít. Még egy példa arra, hogy az életben is történnek szomorú dolgok :/

Leave A Reply