Könyvkritika: Magisztérium – aka. Harry Potter 2.0.

11

6741_b1Nagyon szkeptikus voltam, amikor elkezdtem olvasni a Magisztériumot. Az egyik szerzője, Cassandra Clare ugyanis óriási Harry Potter rajongó, és írt már egy Harry Potter-klón könyvsorozatot, A végzet ereklyéit. Szentül hittem, hogy ugyanezt eljátssza majd most is. Lemásolja Rowling világát, pár dolgot átalakít, és dörzsöli a tenyerét, hogy “úgyse jön majd rá senki“. Szóval szkeptikusan kezdtem neki, a végeredmény pedig sok helyen engem is meglepett. Alapvetően szerettem a regényt, szívesen olvastam, de Cassie tényleg dörzsöli a tenyerét. Csak pechjére feleslegesen, mert mindenkinek egyértelmű a klónság.

A történet: Callum Hunt egy sánta fiú, aki egyáltalán nem akar átmenni a Vaspróbán. Nem akar a Magisztérium iskola növendéke lenni, mert az édesapja óvva inti őt a helytől, és a varázslástól egyaránt. A fiút azonban kiválasztják, és az apja ellenkezése ellenére is megkezdi a tanulmányait a varázsiskolában, ahol két társával, Aaronnal és Tamarával tanulnak egy csoportban, egyetlen mestertől. El kell sajátítaniuk a mágia fortélyait, eközben az iskola vezetősége rendületlenül keresi a káosz mesterét, az egyetlent, aki eredményesen szállhat harcba az Ellenséggel.

Ahogy én elképzeltem: Callum | A fotón: Daniel Radcliff

Ahogy én elképzeltem: Callum | A fotón: Daniel Radcliff

A Harry Potter klón: Fummie bővebben leírta, hogy mennyi mindenben hasonlít a HP és a Magisztérium, de azért hozzátennék én is pár gondolatot. Egyértelmű, hogy Hollyt és Cassandrát mely mű inspirálta írás közben. A párhuzamok messziről ordítanak, sőt, merem állítani, hogy ez egy Harry Potter fanfic. A jobbak közül való, néhány egyedi megoldással, de akkor is totál egyértelmű, hogy akárcsak A végzet ereklyéi esetében, Cassie megint Rowlingtól merített ihletet. Kétségkívül nem túl etikus lépés, viszont a végeredmény ismeretében azt kell mondjam “megbocsátok”. Mert bejött a könyv. (De emellett rohadtul nem érzem etikusnak azt, amit Cassandra művel. Tud ő annyira írni, hogy ne kelljen állandóan Rowling “ihletése” által lelopnia és átalakítania a Rowling által megteremtett világot)

A szereplők: Nagy meglepetésemre szívesen, és meglehetősen gyorsan olvastam végig a Magisztériumot. Izgalmas volt, folyamatosan történtek benne a dolgok, nem volt lazítás, a cselekmény pörgött ezerrel. De ahhoz, hogy igazán élvezzem a kötetet, rengeteget hozzáadtak a szereplők. Callum igazi telitalálat, a sántasága miatt lelkileg nagyon meggyötört fiúról van szó, akivel egyszerűen lehetetlen volt nem együtt érezni, és drukkolni neki, hogy alakuljanak már jól a dolgai. Tamara családi háttere, a nagy nyomás ami ránehezedett különösen szimpatikussá tette a lányt, és ugyanígy Aaront is. Kaptunk egy elszegényedett Draco Malfoyt is – csak más névvel -, no őt sokkal jobban csíptem, mint a Hary Potter-béli hasonmását. (Egyébként igen, tulajdonképpen az összes szereplő megtalálható a Harry Potterben is, könnyedén be lehet azonosítani, hogy ki-kicsoda.)

A történet lezárásáról spoileresen: Nem viccelek, spoileresen folytatom tovább a bejegyzést. Tekintve, hogy a könyv lezárása nagyon nagy meglepetéseket rejteget, ezért tényleg csak az olvassa tovább a bekezdést, aki már ismeri a regényt. Utolsó figyelmeztetés, spoileresen folytatom. Tényleg, nem viccelek, még van időd lejjebb görgenti. Én szóltam! Szóval, az a hatalmas csavar a végén… Totál eldobtam az agyam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen a Harry Potterben is ugyanaz volt, csak Voldemort hét horcruxából egy került Harry-be, míg itt “az összes”. A Magisztériumban kiderült, hogy Callum maga az ellenség, akinek a lelke halálakor a fiú testébe vándorolt, de – egyelőre? – nem vette át az irányítást, és Callum önmaga. Mikor először olvastam nagyot ütött, utólag elgondolkodva leesett mennyire gáz lopás, de hát Cassandra Clare már csak ilyen. Nagyon örültem viszont Aaronnek, hogy ő lett a nagy megmentő. A lezárás fényében a folytatás izgalmasnak ígérkezik.

Ahogy én elképzeltem: Tammara | A fotón: Emma Watson

Ahogy én elképzeltem: Tammara | A fotón: Emma Watson

Értékelés: 8/10
Alapvetően imádtam a Magisztériumot, de ne feledjük, ez egy Harry Potter fanfic, nevezhetjük klónnak, vagy másolatnak is, úgyhogy azért nem pontozom fel annyira. Viszont a könyv alapvetően szórakoztató volt, remek karakterekkel, egy Rowlingos háttérvilággal és néhány ütős meglepetéssel. Egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam a regénynek, úgyis rég olvastam már a Harry Pottert, jól esett a nosztalgia.

Kinek ajánlom elolvasásra? Egyértelműen a Harry Potter rajongóknak. Ha elfogadjuk, hogy Cassie már csak ilyen lopkodós írónő, akkor alapvetően élvezhető és szerethető a Magisztérium, amiben tényleg vannak jó dolgok. Szóval, bátran olvassátok el.

Holly Black – Cassandra Clae – Magisztérium 1. Vaspróba – Blogturné

5448 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



11 hozzászólás

  1. Annak ellenére, hogy sok reményt fűztem a te véleményezésedhez (és főképp reméltem, hogy te talán észreveszed és kijavítod a helyesírási hibákat a szokásos bevezető szövegben, illetve, hogy te majd talán ÖSSZEKEVERVE emeled ki a betűket – ahogy az a versenyleírásban benne van), éppen a tiéd volt az, amit inkább nem olvastam el, inkább csak mentem egyenesen a játékra. Csak azt sajnálom, hogy nincs egy olyan ember (a gimis magyartanáromon kívűl), aki azt észrevenné, hogy J. K. Rowling jóval előbb összelopkodta a világ minden egyes legendájából, történetéből és jóval régebbi irományából a saját kis könyvét.

    • Nem vagyok egy nyelvtannáci, úgyhogy helyesírási hibát sem találtam a bevezetőben. A játékok során pedig mindig igyekszem megkönnyíteni a dolgotokat, szerintem ennek örülni kellene, nem szólni miatta :)

  2. Nos, ehhez a könyvhöz nem kaptam sok kedvet, és itt már csak a fülszövegben is feltűntek a Harry Potter-párhuzamok, A végzet ereklyéit viszont végigolvastam, mégsem rémlik hirtelen semmilyen feltűnő hasonlóság sem. Mivel kíváncsi ember vagyok, muszáj megkérdeznem, hogy mely vonások azok (az alapvető fantasy-világon kívül), amelyek egyértelműen Rowling ihletésűek? :D Egyébként szerintem semmi gond nincs azzal, hogy a betűk megfelelő sorrendben vannak, összekeverve se sokkal nehezebb, tehát…:)

    • Gondolj csak arra, milyen borítóval jelent meg a Csontváros. Mi van ráírva. A halál ereklyéi (oké, utólag ezt Végzet ereklyéi-re javították). Nem ismerős valahonnan? :) A három mágikus erejű tárgy. És sajnos nem ez az egyetlen. Tény, hogy a Végzetnél Cassie ügyesebben rejtette el a Harry Potter elemeket.

      • Stephlaw on

        A Halál ereklyéi cím csupán magyar fordítási hiba eredménye. A sorozat eredeti címe angolul The Mortal Instruments = Végzet (tárgyai) ereklyéi, míg a Harry Potter befejező kötetének címe The Deadly Hallows, ami valóban A halál ereklyéit jelenti (nagyjából…), szóval ezt nem róhatod az írónőre. :D
        A 3 ereklyés dolog meg… Nem Rowling találta ki, a hármas szám már régóta “mágikus” meseszám a legtöbb kultúrában, szóval ennyi erővel nagyon sok könyvre rá lehet sütni ezt.
        A végzet ereklyéi sorozat engem egyáltalán nem emlékeztetett a Harry Potter-re, több volt inkább a Star Wars-os utalás… (a főszereplők “testvérek”, a gonosz a főhős apja… stb…), de ettől függetlenül tetszett. Persze csak az első 3, a kiegészítő sorozatot már nem olvastam, mert egyrészt nekem az a történet le lett zárva a Hamuvárossal, másrészt meg elég sok rosszat hallottam róla, szóval inkább nem kockáztatom meg, hogy megutáljam az egész sorozatot.
        Viszont ez az új Magisztérium sorozat egyértelműen bűzlik a Harry Potter-től, tagadni sem lehetne. :D

  3. Kedves Tibi!
    Jobban át kellett volna gondolnod ezt a cikket. Nemcsak a korábbiakhoz hasonlóan most is kiütköző helyesírási, stilisztikai hibák, illetve szóismétlések, hanem a tartalma miatt is. Cassandra Clare könyvsorozatának semmi köze a Harry Potterhez, mindössze a magyar fordítási hiba miatt lett belőle eleinte A Halál Ereklyéi.
    Korábbi kommentedben írtad, nem vagy nyelvtannáci. A szó talán túl erős, azonban egy önjelölt blogger esetében is nagy probléma, hogy ennyire nem figyel oda arra, mit ír le.
    Talán átgondolod ezeket, talán nem. A Te tiszted eldönteni. Én az előbbit javasolnám.

  4. Sziasztok! Én bevallom nem olvastam el a cikket, de a megjegyzéseket igen. Magamat (a HP vs. TMI kérdésben) abszolút TMI pártinak tartom. Az írónő megfogott a szereplőivel és képzelőerejével. Láttam minden HP filmet is, de nem szeretem már magát a története sem. Véleményem szerint J. K. annyi irodalmi és történelmi szálat fűzött könyveibe, hogy ilyen téren szinte bármelyik fantasy könyvvel kapcsolatba lehet hozni. Nekem messze a Cassie sorozatai a kedvenceim a megjelenteket imádom és várom az ezután megjelenőket is, szóval ilyen témában én az írónőt védem. Remélem nem sértettem meg senkit, ez az én véleményem yilván nem mindenki ért egyet. :)

Leave A Reply