Könyvkritika: Okváth Anna – Más állapotok

3

mas-allapotokEgy hete jelent meg az Aranymosás-győztes Okváth Anna első regénye, a Más állapotok. Abszolút úgy futottam neki a sztorinak, hogy nem volt semmilyen előismeretem, anno pályázaton sem olvastam bele a fejezetekbe. A végleges fülszöveg viszont igencsak felkeltette az érdeklődésemet, plusz szeretem a teherbeesős sztorikat. (Még ha ez az oldalon nem is feltétlenül látszik). Egy biztos, a Más állapotok nem csak a története miatt különleges. Egyedi regény, különleges humorral és hangulattal, ami sokaknak tetszhet, de biztos lesznek kétkedők.

A történet: Hősnőnk, a rengeteg nevű Léna, akit a történet elején valamiért Petrovicsnak szólítanak, amúgy Péterfy a vezetékneve, sokan hívják Annának is, szóval sok sikert a beazonosításhoz. Mindenesetre maradjunk a Lénánál, az a név illett hozzá szerintem a legjobban. Szóval, Léna 27 éves, nemrég menekült el az esküvőjéről, mert rájött, nem akar együtt élni a csókával. Most félállásban egy könyvesboltban dolgozik, amúgy balett táncos. Egy nap a Tescóban vásárol, leemeli a tejet a polcról, és eszébe jut, hogy gyereket akar. Hopp, ennyi az egész, és már bele is vág a projektbe. Amikor a munkahelyén találkozik Iványi professzorral, a rettegett volt tanárával, hát gondol egyet, és megkérdezi a 45 éves nős férfit, hogy lenne-e az apa. Iványi egy hét gondolkodás után igent mond, aztán megkezdődik a hirtelen jött baba-projekt.

Ahogy én elképzeltem: Léna | A fotón: Natalie Portman

Ahogy én elképzeltem: Léna | A fotón: Natalie Portman

A stílusos humor: A regény legnagyobb különlegessége nem az, hogy a karakterek hirtelen hoznak egész életre szóló elhatározásokat. A specifikus elem itt maga a mesélő, akit nemes egyszerűséggel nevezzünk Sors-nak, bár teljes mértékben nem derül ki, hogy ő lenne-e az. (Akár Reménynek is hívhatnánk). Ő narrál végig, ami az elején nagyon idegesített, és sok időbe telt, mire megszoktam. Persze, aláírom, ettől vált igazán egyedivé a könyv, az írói eszközt pedig el kell fogadni, mese nincs. A humor viszont sok mindenen átsegített. Imádtam Léna és Iványi szócsatáit, olyan sokat nevettem rajtuk, hogy az hihetetlen. A regényt a kifinomult, intelligens humor jellemzi, örültem is neki.

A főszereplők: Bár kaptunk néhány mellékszereplőt, és idővel kiderült miért is narrál a Sors random a fogorvosról, de alapvetően ez egy olyan könyv, ahol a főhősökre koncentrálunk. Őket pedig nagyon jól bemutatta a szerző. Léna végtelenül szimpatikus, a korához képest pedig igencsak bölcs lány, akinek megvan a szeleburdi, gyermeki, ártatlan oldala is, ezt a kettősséget pedig imádtam benne. Tényleg egy nagyon szimpatikus leányzóról van szó, szerintem sokan kedvelni fogjátok. Iványi Lóránd pedig nem egy tipikus férfi főhős. Már 45 éves, túl van sok mindenen, most éppen egy gáz házasságban él, minden álma egy gyerek, és ezért most tesz is. Nagyon egyedi karakterről van szó, aki olyan emberi és realista ábrázolást kapott, ami előtt meg kell emelnem azt a bizonyos kalapot.

A könyv lezárásáról spoileresen: Figyelem, aki nem olvasta még el a Más Állapotokat, az ezt a bekezdést ne olvassa tovább, mert a regény végéről mondom el a véleményem. Nem szeretném elrontani senki örömét, ezért utoljára szólok, spoileresen folytatom a bekezdést! Már a regény elejétől kezdve sejteni lehetett, hogy mi is lesz a végén. Naná, „mert is volna” Okváth Anna más lezárást adni. Iványi és Léna végre-valahára összejöttek, én pedig annyira drukkoltam nekik, hogy az hihetetlen. Tudjátok, ők tipikusan azok a karakterek voltak, akiknél az ember felkiált: „Ti, két hülye, hát vegyétek már észre a nyilvánvalót és csókoljátok meg egymást”. Az út, amíg erre rájöttek zseniális volt. Az utolsó jelenet a kórházban pedig remek lezárásnak bizonyult, de a kedvenc jelenetem kétség kívül az, amikor Iványi a kisbabának vallja be, hogy szerelmes az anyukájába. Az olyan romantikus volt :)

Ahogy én elképzeltem: Iványi Lóránd | A fotón: Patrick Dempsey

Ahogy én elképzeltem: Iványi Lóránd | A fotón: Patrick Dempsey

Értékelés: 8/10
Sajnos a stílus – vagyis a mesélő, mint narrátor – az elején sok volt, és sok idő kellett, mire megszoktam. Ettől eltekintve ez egy remek regény, csodálatos karakterábrázolásokkal és remekbe szabott, intelligens humorral operálva. Jó volt elolvasni, hiányzott már egy ilyen realista love story, ami felnőttekről szól, nem pedig kis tinikről.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban nőknek, és inkább húsz felett. Persze, a tiniknek, és a srácoknak is bejöhet a könyv, de úgy érzem a húsz feletti korosztály fogja igazán értékelni a regényt, és persze a humorát is. Aztán meg ki tudja, hátha a stílus többeteknek bejön majd. Végül is, Deszy és Zakkant Olvas is így volt vele!

Okváth Anna – Más állapotok – Blogturné

2699 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



3 hozzászólás

    • majdnemkocka on

      Mind a három kép (Natalie, Patrick és a feladvány képe) stimmel, bár a könyv borítóján szereplő lány valóban nem Anna 8és talán nem is Léna). :)

Leave A Reply