Filmkritika: Csillagainkban a hiba (2014)

4

Végre, időt szakítottam rá, és megnéztem a Csillagainkban a hiba című várva-várt filmet. A trailerek, a fotók, no meg a szereposztás igencsak meggyőző volt már a kezdetektől fogva. Abszolúte nem volt nehéz Hazelt elképzelnem, mint Shailene Woodley, Ansel Elgorttól tökéletesebb Augustus Waterst nem is találhattak volna. És ezt még úgy is tartom, hogy azt kell mondjam, kicsit csalódtam az adaptációban. Vagyis nem, a csalódás, az nagyon rossz kifejezés ide, mert alapvetően tetszett a film, csupán teljesen mást kaptam, mint amit vártam.

A regény az számomra érzelmi hullámvasút volt. Egyik percben önfeledten nevettem, aztán potyogtak a könnyeim, és ezek az érzések állandóan váltakoztak. A filmből mintha kimaradt volna a szomorúság. Tudom, ez alapvetően hülye gondolat, hiszen nagyon hűen követte a regény történetét, sok helyen még John Green szavai is visszaköszöntek (no nem a rettentő béna magyar szinkronban). A film alatt mégsem ültettek fel a hullámvasútra. Nem akart eltűnni a mosoly az arcomról, ami alapvetően nem rossz, csak én “sírós filmre” számítottam, amit nem kaptam meg. Vagy csak egyszerűen túl magas elvárásokat támasztottam? Őszintén szólva az sem lepne meg, hiszen annyira szerettem a könyvet.

csillagainkban-a-hiba-hazel

Azt hiszem Szirmai Gergő mondta, hogy ha Hazel anyja köré íródott volna a sztori, akkor legalább egy Oscarral többet kapott volna a film, de jóval kevesebb bevételt produkál. Gondolkodtam ezen, sorra vettem a fejemben a regényt, és igazából nem értettem vele, egészen addig, amíg meg nem néztem a filmet. Laura Dern játéka valami zseniális volt, neki jutottak a legmeghatóbb szövegek. Amikor Hazel visszaemlékezésében zokogva mondja a lányának, hogy megérti, ha feladja, és nem haragszik rá emiatt, az bizony nagyon megható volt a számomra. Meg eleve minden jelenet, amiben Laura Dern szerepelt, valahogy más hangsúlyt kapott. Jobban átjött az elmúlás, a “meghal a kicsi lányom” érzés gondolata. Persze, cuki volt Hazel és Augustus szerelme, de anyu afféle jelenettolvajként mindent kisajátított. Az én szememben legalábbis mindenképpen.

csillagainkban-a-hiba-laura-dern

Annak viszont írtóra örültem, hogy nem változtattak a regény cselekményén. Nem mindig sül el jól, ha a forgatókönyvírók partizánakcióba kezdenek. Itt megmaradt minden, ami fontos, nekem legalábbis úgy rémlik, de majd csak kijavítotok, ha tévedek. A szereposztást pedig tényleg nagyon szerettem. Shailene Woodley isteni, annyira tehetséges és szerethető az a nő, hogy hihetetlen. Ugyanennyire imádnivaló volt Ansel Elgort is. A könyvben teljesen beszippantott a szerelmi szál, ezért nem is igazán emelkedett ki előttem Isaac tragédiája, pedig ő az, aki szó szerint mindent, és mindenkit elveszít, ami valaha fontos volt a számára. Talán Nat Wolff játéka miatt, vagy mert eleve úgy ültem neki, hogy odafigyelek Isaacre, akárhogy is, most jobban átjött a karakter tragédiája.

Értékelés: 8/10
Tényleg az én elvárásaim lehetettek túlzóak, mert eleve egy nagyon jó filmre számítottam. Ezt meg is kaptam, csak másként, mint a könyvben. Hát ez van, ha egy könyvmoly egyik kedvenc könyvéből filmet forgatnak, naná, hogy másként tekint a produktumra. Viszont mindez titeket ne befolyásoljon, nézzétek meg bátran a Csillagainkban a hiba filmet, de a regényt is olvassátok el, mert az tényleg annyira jó, mint a híre.

csillagainkban-a-hiba-love

4080 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

  1. Teljesen egyet értek én a Film számomra se volt a annyira megható mint a könyv pedig én a filmet láttam először!:)

  2. Az oldaladon látott kritika hatására olvastam el a könyvet anno. Szerettem, imádtam, vagy tízszer átnyálaztam azóta. És teljesen egyetértek veled abban, hogy a könyv egy érzelmi hullámvasút volt. A film… Alapvetően nem voltak nagy elvárásaim vele szemben, hiszen biztos voltam benne, hogy képtelenek lesznek visszahozni azt az érzelmi kaotizmust, amit papíron az író képes volt felénk közvetíteni. Egy mozivászonra adaptált mű annál sokkal bonyolultabb, sokkal több ember keze és érzése van benne a munkában, így nem tudja visszahozni azt, amit az eredeti.
    Viszont, ha olyan szemmel tekintek a filmre, mint aki nem olvasta előtte a regényt, csak egy újabb “tini-románc” számomra, amit megpróbáltak valahogy szívszorítóvá tenni. Egy reklámfogás volt nekem a mozi, őszintén sajnálom, hogy megnéztem. :( A könyvet attól még nem szeretem kevésbé, de nem kellett volna erőltetni a megfilmesítését.

Leave A Reply