close
Könyvkritika

Könyvkritika: Katie Cotugno: Hogyan szeress?

hogyan-szeressNemrég jelent meg a Ciceró kiadó gondozásában Katie Cotugno: Hogyan szeress című regénye. Előre szólok, ez most egy rövid értékelés lesz. Nehéz hosszan beszélnem erről a műről, mert összességében nem mozgatott meg bennem sok mindent. Bár tudtam azonosulni a szereplőkkel, néhol még tetszett is, hogy emberi, és ezáltal rossz döntéseket hoznak meg, de néhol úgy éreztem magam, mintha egy tömegszerencsétlenséget kellene végignéznem premier plánból. De ez tényleg nem jelenti azt, hogy ne kötött volna le olvasás közben. Sőt, fogorvosi váróban olvastam el majdnem a felét, és tökéletesen elterelte a figyelmemet a rendelőből kiszűrődő fúró hangjáról, úgyhogy lekötött, szórakoztatott, de egyben el is szomorított a regény. Bővebben ki is fejtem lejjebb.

A történet bár Amerikában játszódik, a főszereplői vallásos, latin származású fiatalok. A tizenhét éves Reena minden vágya, hogy kitörjön otthonról, éppen ezért egy évvel korábban kíván érettségizni, és emellett be akarja utazni az egész világot. Ám közbeszól Sawyer, a szülei legjobb barátainak a fia, akibe egész életében szerelmes volt. Mikor a valódi rosszfiú, azaz Sawyer végre felfigyel rá, és elkezdenek járni, Reena élete nem várt fordulatot hoz: teherbe esik, a fiú pedig szinte három évre eltűnik a színről. Reena a családja segítségével neveli a kis Hannah-t, a helyi közösségi főiskolán tanul, van egy jóképű, helyes pasija is, a legjobb barátnőjének az ikertestvére, Aaron. Amikor már minden a legjobban alakulna, visszatér Sawyer, hogy ismét a feje tetejére állítson mindent.

Az én Sawyer LeGrande-om volt egyértelműen az ügyeletes szépfiú. Fekete farmer a csípője alatt, övcsatja akár egy csészealj. Egyszerű, fehér póló volt rajta, amilyet a Walmartban vehetett hármasával csomagolva hat dollárért, de ő persze szuperül nézett ki benne, csupa ín és izom, és odaadó koncentráció. Katie Cotugno: Hogyan szeress
Így képzelem Sawyert | A fotón Aaron Diaz
Így képzelem Sawyert | A fotón Aaron Diaz

Ez a regény véleményem szerint nagyon jó lehetne, ha nem csúszna el az apróbb banánhéjakon. A szerző az egyik fejezetben még a múltról mesél, múlt idejű e/1-ben, aztán az “utána” fejezetekben már jelen idejű e/1-es elbeszéléssel Reena hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést. A történet így összefolyik a szemem előtt, nem tudom rendesen átélni a múltat, sem a jelent, mert egyikre sem kapok elegendő időt, ráadásul folyton össze is zavar ez az elbeszélési mód. Ha két részre lett volna osztva a történet, és lineárisan meséli el a szerző Reena és Sawyer viharos kapcsolatát, akkor minden bizonnyal nekem is jobban tetszett volna. Azt viszont simán el tudom képzelni, hogy másnak pont ez az elmesélési mód jöjjön be.

– Sawyer – sóhajtottam. – Nem én vagyok a te eseted.
– Miért, ki az én esetem? – húzta fel a szemöldökét.
Allie, Lauren, a tekergőző csajok… – Hát, nem én.
– Mit jelent ez egyáltalán?
– Én nem vagyok jó ebben a műfajban. Én nem szeretem… a bárokat. Az olyan lányokat, akik azt kérik, hogy vetkőzz le. Ha rajongónak érzem magam… – a tömeget. Nem vagyok túlzottan szociális azt hiszem.
– Kit érdekel? Gyűlölöm az én esetemet. Nekem te kellesz.Katie Cotugno: Hogyan szeress
Így képzeltem Valentínát és Aaront | A fotón Edy Ganem és Drew Van Acker
Így képzeltem Valentínát és Aaront | A fotón Edy Ganem és Drew Van Acker

A szereplők mindenesetre szimpatikusak voltak, leginkább a mellékkarakterek, mint Soledad, vagy Shelby. Akit még nagyon szerettem, az Aaron, de nem titok, én a legtöbbször a b-szeretőnek drukkolok. Reenával is szimpatizáltam, tudván, hogy mik az álmai. Bele se merek gondolni mennyire nehéz lehetett a helyzete, egyik-pillanatról a másikra tiniként édesanyává válni, feladni azt, amiről egész életében ábrándozott, és mindezt ráadásul úgy, hogy Sawyer is elhagyja őt. Utóbbi egy nagy talány a számomra, az írónőnek valahogy nem sikerült eltalálni a karaktert. A regény végét szerettem amúgy, számomra kedves volt a lezárás.

– Helló, mama! – mondja derűsen mosolyogva, mint aki direkt azért maradt ébren, hogy beszélgethessen velem, és most elégedett önmagával, amiért ezt ilyen ügyesen megoldotta. A szemei nagyok, a tekintete mély.
– Helló, baba. – Ledobom a táskámat a padlóra, átvágok a szőnyegen, és hirtelen száz százalékig biztos vagyok benne, hogy azonnal elsírom magam. Egyszerűen csak őrülten megkönnyebbültem, hogy látom őt, ezt a tízkilós kis csodát, akiről szentül hittem, hogy rabszolgává tesz, szorosan összekötözi kezemet-lábamat. És valójában így is van ez bizonyos napokon, hogy egészen őszinte legyek, de ebben a pillanatban, teljes mértékben elégedett vagyok.Katie Cotugno: Hogyan szeress

Értékelés: 7/10
Mindent egybevéve nem volt ez rossz könyv, szívesen olvastam,csak sajnálom is egyben, mert megannyi dolgot kiaknázatlanul hagyott, és a beleszőtt komoly, és fontos dolgok is csak érintőlegesen kaptak szerepet. Kicsit több odafigyeléssel, és persze lineáris társvezetéssel szerintem tökéletes is lehetne a regény.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban a romantikus történetek kedvelőinek, és azoknak, akik akkor is szeretik a rossz fiúkat, ha azok tényleg rosszak. Nem cukin azok, hanem, no, nem spoilerezek. A romantikát kedvelők tegyék próbára a könyvet.

Katie Cotugno: Hogyan szeress? – Blogturné
3166 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Tags : Ciceró Könyvstúdió

Leave a Response