Pilotkritika: Finding Carter

5

Képzeld el azt, hogy egy nap megtudod, az a nő, aki felnevelt, akit az édesanyádnak hittél, igazából elrabolt téged három éves korodban az igazi családodtól. Megvan? Oké, akkor folytatjuk. Elszakítanak az anyádtól, mert végtére is az, és benyomnak egy számodra idegen családhoz, hirtelen lesz egy ikertestvéred, egy öcséd, egy „új” anyád és hozzá egy apád is. Mit tennél? Összezavarodnál? Sírnál? Meg sem tudnál szólalni? Nos, a Finding Carter hősnője, Carter egyszerűen csak viccelődik, nevetgél, néha szomorkásan néz, aztán elmegy partizni, drogozik egy keveset és leissza magát a sárga földig. Ja, és rögtön kikezd az első útjába akadó viszonylag helyes sráccal. Ez az MTV új drámája.

finding-carter-01

Sokat gondolkodtam ám ezen a sorozaton. Mármint, a dupla piloton, amit eddig láttam. (A folytatást is benevezek, mert addiktív az anyag). Azon agyaltam leginkább, hogy mennyire érzem úgymond „helyénvalónak” Carter viselkedését. Folyton felmerült bennem a kérdés, hogy én miként cselekedtem volna, ha tizenhat évesen ilyesmi derül ki az életemről. Biztos nem viseltem volna olyan könnyedén, mint Carter. És igen, itt van a kutya elásva. Időbe telt, mire rádöbbentem, hogy Carter sem azért megy el drogozni, inni, meg bulizni, hogy jól érezze magát. Vagyis ja, amiatt, de más okból. Méghozzá azért, mert szenved, csak másként mutatja ki. És emiatt valahogy tisztelem is az írókat. Egyszerűbb lett volna, ha Carter folyamatosan bömböl, ki sem jön a szobájából, és idenyomnak valami nebántsvirág csajt, mert úgy talán jobban átjön a dráma. De nem. Mert az csak a felszín. És nekem tetszett az, amit a felszín alatt láttam. Persze az is lehet, hogy túlgondolom az egészet. De ha egy sorozat elgondolkodtat, akkor már jól csinált valamit, ugye?

finding-carter-02

Carter karakterén túl nagyon szerettem még az „új családot”. A hirtelen jött ikerhúgica, Taylor érdekesnek tűnik. Imádtam a kifakadásait, azt, ahogyan érzékeltette, miken ment át a család, mennyit szenvedtek Carter elrablása miatt ők, a gyerekek. Hogy milyen szigorúan fogta őket az anyjuk, kiből lett a „pótgyerek”, és így tovább. A túlérett gondolkodású öcsi, alias Grant is nagyon odacsapott. Olyan gondolatai voltak a srácnak amitől lehidaltam, és leginkább azért, mert azt, hogy „én vagyok a pótgyerek” egy tízéves-forma kölyök szájából hallani, miközben azon viccelődik, hogy a szülei nem foglalkoznak vele, amazok meg kábé röhögcsélnek rajta, hát szívszorító. Leginkább azért, mert talán ők sem veszik észre mennyire igaz. Fura volt apaként látni az Angel-ben megismert Alexis Denisofot, elszálltak felette az évek, no. Az 1×02 vége pedig odacsapott általa, de nagyon keményen. Leginkább azonban „anyut” csípem. Mármint, a vér szerintit. Nagyon jól átjött az ő drámája, és egyik percben végtelenül sajnáltam őt, aztán ugyanolyan dühös voltam rá, mint Carter. Amikor pedig a lánya feldobálta neki, hogy „Egyszer sem mondtad azt, hogy szeretsz, se nekem, sem a család más tagjáank”, akkor a feszültség szinte tapintható volt. Az ilyet pedig nagyon szeretem.

finding-carter-04

Kíváncsian várom ám, hogy mit tartogat majd a folytatás. Meddig lehet izgalmasan kijönni egy ilyen szituációból? Értelemszerűen az „elraboltak, visszajöttem az igazi családomhoz, megpróbálok beilleszkedni” szál maximum egy évadig vihető el hitelesen. Utána pedig már a karaktereken múlik, hogy elviszik-e a hátukon a showt. Egyelőre érdekesnek és jónak tűnnek, de most az új helyzet adta reakcióikat láttam, ami a legunalmasabb karaktert is érdekessé teheti. Bakker, nem minden nap kerül elő a tizenhárom éve elrabolt tesód! De mi lesz ezután? Meddig lesz érdekes az előkerülés, a más környezetben nevelt Carter drámája, a különbözőségek, a beilleszkedési nehézségek? Egy jó felütés meddig „tartja el a sorozatot?”. Nagyon kíváncsi vagyok, és egyben reménykedem, hogy valamilyen The Fosters-szintű csoda kerekedik majd ki belőle. Apropó, itt jár a The Fosters-ből Alex Saxon. Úgy látom maradt is az eddig bemutatott négy részre, remélem elbír egyszerre két sorozattal, mert mindkettőből hiányozna, ha eltűnne.

Értékelés: 9/10
Érdekes a felütés, és tetszetős maga a dráma. Elgondolkodtató és szerethető, a dupla pilot pedig nagyon jól sikerült. Remélem a folytatást sem cseszik el az írók, de ha így is lenne, ezt a remek élményt, amit ez a kilencven perc adott, nem vehetik el tőlem.

finding-carter-03

2594 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



5 hozzászólás

  1. Cartert meg lehet érteni, viszont olyan irritálónak van bemutatva a karakter, hogy az elképesztő. Engem érdekel a sztori, de úgy voltam vele, hogy ha továbbra is ilyen marad a csaj, akkor kaszálom az egészet. De már látok javulást, kissé normálisabb lett:)
    Sajna kétlem, hogy 2 évadnál többet ki fog ez bírni…Vagy annyit se, pedig a sok szuperhősös, zsarus, nyomozós, orvosos, vámpíros marhaság közt elférhetne egy realitáshoz közelebb álló sorozat…

    • Az elején nekem is irritáló volt a karakter. Idő kellett, mire elkezdtem megkedvelni a csajt :)
      A nézettségét elnézve, kíváncsi vagyok kap-e egyáltalán második évadot. 0.7-es demóval nyitott, a legújabb rész a 0.4-et sem érte el. A Faking It ennyivel kapott folytatást, de az stabilan hozta a 0.4-0.5 közti demókat. Ha Carter megáll, és nem zuhan tovább, szerintem esélyes a következő évad :)

      • Hát az nagyon kevés…:) Bár nem vagyok képben, hogy az MTV mennyi nézettséget “követel”, ABC Family-n kevés lenne, de remélem, azért lesz 2. évad, jó a sztori.

        • A Teen Wolf mozog 0.7-8 környékén, az Awkward és a Faking It pedig 0.4-0.5 közt szokott lenni. De itt szerintem más is számít, pl. 18-34 év közti nők.

  2. Alapvetően jó kis sorozat, és szerintem a szereplők is egyre szerethetőbbet, de nem igazán hiszek abban, hogy lesz 2. évad.
    Egyébként nekem különösen tetszik, hogy ahogy haladunk előre, lassan de biztosan mindenki kibontakozik, és például Elizabethet az elején nagyon irritálónak találtam, de most így már a 4-5 rész környékén kezdek szimpatizálni vele. Nagyon szeretem a Taylor-Max vonalat is, amiből kíváncsi leszek, hogy végül mit kerekítenek. Egyébként a srác karaktere az egyik kedvencem a sorozatban, telitalálatos, ahogy támogatja Cartert és rávilágít számára a dolgokra.
    Mondjuk érdekes, hogy egyik részről a másikra, hogy visszavettek Carter karakteréből, és a dühöngő tiniből, ha nem is visszafogott jó kislány, de valami szerényebb kiadás lett.

Leave A Reply