Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika The Fosters: Parádésan startolt a második évad

The Fosters: Parádésan startolt a második évad

2
Oszd meg!

the fosters - posterSzokás szerint ismét izgultam egy pöppet a The Fosters új részei előtt. Lassan ideje lenne már elfogadnom, hogy a The Fosters sokkal több annál, mint aminek a pilot idején látszott. Valahogy mindig attól tartok, bebizonyosodik az alapgondolatom, és a sorozat beáll egy olyan középszintre, amit tavaly megjósoltam neki a pilotkritikámban. De szerencsém van, mert az írók mindig rám cáfolnak. Bizony ám, a The Fosters továbbra is az egyik legjobb sorozat a tévében. Mondom ezt én, aki nem nagyon néz Emmy jelölt szériákat, szóval, a saját ízlésemre támaszkodom, arra, amiben magabiztosan megbízom. A The Fosters pedig tényleg hozza azt a parádés, szerethető minőséget, ahogy a komplett első évad során tette. Bámulatos! Picit spoileresen folytatom a kép alatt.

A második évadból eddig négy epizód ment le, és hohó, szinte mindegyik tökéletes volt. Annak ellenére, hogy milyen sok főbb szereplővel operál, sikerült ezekben az epizódokban az összes karaktert játékba hozni. Mariana aggodalma az iránt, hogy nem elég jó, nekem nagyon tetszik. Kicsit mostohán kezelték eddig a karaktert, de most végre rávezették őt a helyes ösvényre, ez pedig tetszik. Jesusnál szokás szerint szerelmi téren trükköznek, ismét kapott egy háromszöget, de ez még jobban is tetszik, mint az előző. Brandon esetében imádom azt, ahogyan a balesete után ismét keresi a helyét a világban, és próbál újra rátalálni a szenvedélyére. Jude-ért odavagyok, most, hogy nem beszél (plusz láttam a 2×05 egyik sneak peakjét) még jobban várom a folytatást. Igen, a Jude & Connor szál továbbra is a kedvencem, ennyire ártatlan, szerethető (meleg) gyermeki szerelmet se láttam még képernyőn.

the fosters - season 2 callie

Callie továbbra is üt, neki adják a legjobb szálakat, kíváncsian várom, mihez kezd majd az igazi apja a ténnyel, hogy van egy „új” lánya. Úgy érzem, nehezen fogja aláírni a papírokat. Az is nagyon tetszik ám, hogy Callie kapott egy tesót. Bailee Madison munkásságát már régóta figyelemmel követem, az a kiscsaj nagyon tehetséges, és ez a szerep tökéletesen illik rá. Plusz fanfuct: amikor először megláttam a kocsiban azt hittem, hogy az Maia Mitchell, és Callie-nek van egy ikertestvére. Jajam. Tényleg :) Ami a szülőket illeti, az apróbb, hétköznapibb problémáik ábrázolása, a kapcsolatuk ellaposodása remekül kiegészíti a munkahelyi, és a gyerekvállalás körüli mizériát. Verdikt: sikerült négy részben az összes szereplőnek adni egy izgalmas saját szálat, miközben ezek a szálak csodálatosan keverednek egymással, amit az írók gyönyörűen fontak egybe. Le a kalappal a zsenialitásuk előtt.

Továbbra is imádom ám azt a feelinget, amit a The Fosters áraszt magából. Megvan benne a családi sorozatok lágy, kellemes hangulata, a tanító jelleg is, de eközben néha olyan gyönyörűen kikacsint a skatulyából, amit öröm nézni. Mint amikor Lenáék azon szórakoztak, hogy leszbikus pornót nézzenek-e azért, hogy hangulatba hozzák magukat szex előtt. Szeretem az írók bátorságát, amiért ennyire nyíltan kezelik a másság témáját. De nem is a nyíltság itt a jó szó, hiszen ez egyértelműen egy sorozat pár tiniről, akiknek két anyjuk van. (Lebutított egysoros történetelmesélés). Itt inkább amiatt emelem a kalapom, hogy mennyire természetesen kezelik a másság témáját. És igen, most mondtam jól. Hihetetlen az a természetesség, ami Lenát és Steffet egybeköti, és ez teszi őket a tévé legjobb szülőivé, az én szememben legalábbis mindenképpen.

the fosters - season 2

Jude kapcsán is feszegetik ám ezt a másság dolgot, és mindaz, hogy egy kisgyerek készülődik coming outra, még érdekesebbé teszi az egészet. Nem is tudom bemutatták-e valaha tévében azt, hogyan egy tizenhárom éves srác (aki kábé tizenegynek néz ki), beleszeret a legjobb fiú-barátjába (aki látszólag ezt viszonozza), és ez milyen problémákat, feszültségeket szül az életében. Lenyűgöz, ahogyan ezt az ártatlan, bájos szerelmet felhasználják erre a már most csodálatosnak kinéző coming out sztorira, amihez remekül asszisztálnak a színészek is. Én még ilyen gyerekszerelmet nem pipáltam, itt pedig annyira természetesen kavarják a szálakat, hogy még csak nincs is botrány, az Aggódó Anyák szervezete sem panaszkodik (pedig nagyon szoktak pofázni), szóval, le a kalappal az írók előtt. De tényleg, profi az a minőség, ami a második évadot eddig jellemzi. A pesszimista attitüdöm pedig most már tényleg levetkőzöm, mert a The Fosters már eddig is bizonyította, hogy minden, csak nem középszerű. Remélem idővel itthon is egyre népszerűbb lesz ez a sorozat. Annyira megérdemelné.

Értékelés: 10/10
Nem tudok semmilyen hibát kiemelni, mert úgy érzem, hogy nincs is. Az összes karakter mellékszálát érdekesnek tartom, miközben a főszálakon is remekül pörögnek a dolgok. Egyedül talán az a gond, hogy sok a szereplő (legalább negyven, a legkisebb mellékszereplőkkel együtt), de pont ettől is lesz reális, hiszen sok ember vesz minket körbe. Teljesen beleszerettem ebbe a sorozatba, örülök neki, amiért sikeres, és úgy néz ki, hogy még sokáig nézhetem.

1894 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

2 Hozzászólások

    • Dave! Én pedig ebben reménykedem! Ami azt illeti bírom Callie apját, kedves embernek tűnik és remélem Callie nem hagyja vezekelni, hiszen tényleg nem tudott róla:/

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here