The 100: Imádtam az első évadot

12

A The 100 pilotját elég felemásnak éreztem annak idején. Persze, láttam az egészben a potenciált, de volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy képtelenek lesznek kiaknázni az írók a sorozatban rejlő lehetőségeket. Szerencsére rám cáfoltak, a The 100 pedig igazán minőségi szórakozás volt. Persze, erre most biztos húzzák páran a szájukat, de ez van, piszkosul élveztem a sorozat megtekintését, olyannyira, hogy az utolsó négy-öt részt egyben néztem meg, a szokásos szombat esti sorozat maratonomon. Ó, és igen, a The 100 nagyon addiktív anyag, tipikusan az a cucc, amit ha elkezd az ember, akkor valahogy nehéz abbahagyni, tehát jobb ezt darálva nézni, mint hetiben. Csak túl kell jutni az első-második-harmadik részen, hogy igazán beindulhasson a dráma.

the-100-03

Előzetes várakozásaimmal ellentétben nem csak A bárkán működött jól a dráma, hanem lent, a Földön is. Sőt, sokszor azon kaptam magam, hogy jobban megfognak a fiatalok problémái, mint az űrben zajló politikai csatározások. Persze ehhez sokat hozzáadott az, hogy milyen jól kibontották Clarke és Bellamy jellemét. Mindketten a The 100 húzóarcai lettek, az epizódokon átívelő karakterfejlődésüket pedig öröm volt úgymond végigasszisztálni. Egy pillanatig sem éreztem, hogy ne lenne reális az a fejlődés, ami végbement bennük. Egyenesen imádtam, ahogyan bemutatták mekkora teher vezetővé válniuk, és mennyire nehéz eközben megmaradni olyan embernek, akit nem köpnének szembe a tükörben. Engem egy kicsit jobban megfogott Clarke személyes drámája, különösen amikor Lincolt kínozták, hogy kiszedjék belőle az információkat. Persze, Eliza Taylor nem olyan nagy volumenű drámai színésznő, mint Chloe Grace Moretz, de mégis, annyi mindent letett az évad során Taylor az asztalra, amit öröm volt néznem. Kétségkívül ő lett a kedvencem a sorozatból.

the-100-02

Mint említettem, a földi jelenetek egy idő után már jobban tetszettek. Leginkább azért, mert kíváncsi lettem arra, mi maradt az atomháborúkat követő 97. évben a Földből. Milyen a társadalom? Kik élték túl? Ők hogyan élnek, mit csinálnak? Megannyi kérdés merült fel bennem, és szokás szerint vártam a válaszokat, amik nem nagyon jöttek meg. Amikor egyre több szerepet kapott Lincoln elkezdtem reménykedni, hogy majd most megtudunk valamit, de inkább csak morzsákat szórtak el, a teljes igazság megosztása helyett. Persze, az ebből fakadó csalódottság némileg az én hibám is, mert az a típus vagyok, akit nagyon érdekelnek a válaszok, és minél hamarabb szeretné megtudni őket. A földi részleteket viszont tényleg nagyon szerettem. Üdítő volt látni miként építik ki a saját társadalmukat, és milyen problémákkal néznek szembe a kis tinik a földön. A végső csata pedig mindent vitt. Ami pedig a személyes drámákat illeti, hatalmas pacsi, amiért a szerelmi háromszögeket inkább csak belebegtették, de nem csináltak belőle központi drámát. Így megmaradt érdekességnek, afféle „ó, szegény Finn, de szar lehet neki”, mégsem ment el erre a rész. Rájöttek a kreátorok, hogy kell a sorozatba az ilyen is, de a hangsúlyt másra kell terelniük, és talán pont ez volt a The 100 sikerének a titka. Hogy végre, jött egy CW sorozat, amiben ugyan van szerelmi dráma, de nem az van a középpontban, hanem egy érdekes posztapokaliptikus jövő, ahol egy csapatnyi ember túlélése a cél, nem pedig az, hogy ki kinek a bugyijába jut be, és persze meddig. Üdítő a változatosság, ugye?

the-100-01

A Bárkán lezajló politikai drámákat is csíptem. Amikor végbement a „Megöljünk-e 300 embert, hogy a többi x ezer tovább élhessen”-féle dilemma, na azt például nagyon élveztem. Olyan morális kérdéseket feszegetett a show, amiket mindig is érdekesnek tartottam, a kifejtése pedig eközben megmaradt a realitás talaján. Persze, a feloldás némileg szájbarágós volt, de mégis, bele tudtam magam képzelni az egészbe, és valahogy el tudom képzelni azt is, amint ilyen tényleg megtörténhet a valóságban is. Ne feledjük, egy száz évvel előrébb játszódó drámáról beszélünk, ahol az űrben élnek az emberek. Ha ott meg tudták oldani ezt a realitás dolgot, akkor jár nekik a taps. Persze, ez a realitás becsapós, mert akadtak olyan részletek is, amikor a fejemet fogtam, miszerint ezt ők sem gondolhatják komolyan. (Eh, de nehéz spoilerek nélkül konkretizálni mire gondolok). Ha csak a realitás szemszögéből nézem, akkor igazi hullámvasútként jellemezném ezt az utazást, annak minden élményével együtt.

the-100-04

A karaktereket nagyon jól eltalálták. Bár sok főszereplővel operált a show, de mégis, a legtöbb szereplő kapott funkciót, nem csak volt, hogy kitöltse azt a pár percet, ami neki jutott. Persze, így is akadt pár gyenge láncszem, mint az a kínai csóka a földön, de alapjáraton megkedveltem a szereplőket. Clarke mellett Octavia került hozzám nagyon közel, aki remélem nagyobb teret kap majd a második évad során. A srácok közül Bellamy előtt meg kell emelnem a kalapom, a felnőttek közül meg Jaha volt az, aki érdekes személyiségfejlődésen esett át. (Az a bizonyos hullámvasút nála volt a „lent” szakaszon, de ez sem feltétlenül gond). Ami az évadzárót illeti, nagyon ütős és élvezetes volt az egész. Kíváncsi vagyok, mire megy majd ki a játék, és egyáltalán merre akarják majd elvinni a második évadot. Nagyon várom már a premiert, hogy aztán majd télen megnézhessek egyben vagy tíz részt :)

Értékelés: 7/10
Ez a teljes évadnak szól. Az elején volt némi gyengeség, de aztán nagyon pöpecül beindult a dráma. Azért is írtam ezt a (véleményem szerint) spoilermentes ajánlót, hogy nézzetek bele ti is ebbe a sorozatba. Mert megérdemli.

2566 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



12 hozzászólás

  1. SPOILER!
    Én csak arra lennék kíváncsi, hogy van-e ember a földön, aki elhiszi, hogy azok ott kint, akik főszereplők, meghaltak…..oké, hogy robbantottak, de ugyan már….sosem tenné meg egyik készítő sem. :D

  2. Jaj, nekem is meg kéne már nézni, most direkt nem olvastam végig a spoilerek miatt, de kösz, hogy eszembe juttattad:D Tibi, az ABC Family két új komédiáját bepróbáltad már?

    • Igyekeztem spoilermentesen írni, szerintem most sikerült :) Még nem láttam a két komédiát, nem éreztem elég erősnek magam hozzá :D

      • Na, ez a sorozat most kezdett el érdekelni :D
        Az ABC Family új komédiáit még én sem mertem elkezdeni, pedig van 1-2 színész, aki miatt mindegyik érdekel…csak annyira rettegek, hogy késztetést éreznék miattuk a szemeim kikaparására…:’D Szóval még én is erőt merítek, az tuti.

  3. stargirl on

    “Ne feledjük, egy száz évvel előrébb játszódó drámáról beszélünk, ” Később,nem?:D

  4. littlecat01 on

    Nekem egyik kedves ismerősöm ajánlotta a sorozatot, akkor éppen 5 másikat néztem párhuzamosan, de úgy gondoltam próba szerencse…. Az első két rész után elolvastam a neten, hogy milyen volt a fogadtatása… hát meglepődtem. Szerintem nagyon jól megcsinálták a sorozatot azóta az egyik kedvencem :D Abban egyet értek, hogy kicsit lassan jön az action három rész helyett ezt olyan másfélbe be lehetett volna sűríteni, de egyébként imádom… Bob Morley-t meg főleg :D

    • Éppen ezért nem érdemes készpénznek venni mások kritikáit – ahogyan az enyémet sem :) Mindenkinek más tetszik egy sorozatban. Örülök, hogy a The 100 neked is elnyerte a tetszésed :)

  5. Én is imádom! Miután teljes lett a sorozat, le is töltöttem, hogy akárhányszor újranézhessem. Engem a sok akció, az Arkon zajló politikai események mellett a karakterek fejlődése fogott meg. Akik szerintem rengeteg változáson mentek keresztül az Clarke (remélem, őt a későbbiekben nem fogják elrontani), Kane, Jaha és persze Bellamy. Istenem, ő kedvencem lett. Imádtam azt, ahogy Clarke és közte fokozatosan kialakult a kölcsönös tisztelet és így lettek Princess és King :) Finn tőlem nyugodtan odapörkölődhet, nem fogom hiányolni. Bevallom, Octavia nekem tök semleges. Azon kívül, hogy asszem négy srácra is rámozdult, nem láttam benne semmit. Ja, igen és Ravent is bírtam. Okos és badass, legjobb alapanyag.

Leave A Reply