Könyvkritika: Kiera Cass – Párválasztó történetek

6

kiera-cass-parvalaszto-tortenetekElső látásra szerelem volt a Párválasztó-sorozat. Az alapkoncepció és ez a gyönyörű borító hamar betalált nálam is, a történet kibontásával sem akadtak különösebb problémáim. Persze, tudom, elvakultan szeretem, a szemem előtt lebeg a rózsaszín köd, így simán előfordulhat az is, hogy amikor pár év múlva újraolvasom, már nem fog ennyire tetszeni a széria. Meglehet. Most azonban imádom, méghozzá nagyon. Éppen ezért is örültem annyira, hogy a Gabó Kiadó megjelentette a két megjelent kisregényt is, méghozzá egy kötetben. Nagyon kíváncsi voltam már rájuk, leginkább azért, mert jó lett volna jobban megismerni Maxon és Aspen személyét, nem csak annyit, amit America szemein át láttunk a srácokból.

Mielőtt kitérnék a történetre, ki kell fejeznem némi csalódottságot. Sajnálom, hogy az alapból gyönyörű borítókat ennyire összefirkálta a magyar kiadó. A második kötettől kezdve egyre nagyobb betűkkel van rajta a cím, és a sok felesleges információ. A legdurvább a Párválasztó-történetek borítója, amin majdnem Ámerica szemébe vág ugyanazon információ („1 herceg, 1 palotaőr, 1 lány”) ami lejjebb lóbetűkkel ott van, kivéve az, hogy lány… Persze nem látok bele a háttérbe, nem tudhatom, milyen szerződést kötött a kiadó az ügynökséggel, de akkor is sajnálom, hogy a borítók eredeti szépségét megcsorbítva, egy kissé túlinformált külsők jutottak nekünk. A belső tartalom azonban csillagos ötös, ahogy a fordítás minőségére sem lehet panasz. Az pedig, hogy magyarul is elolvashattam a trilógiát, hatalmas boldogság.

A képen Max Irons | Ilyennek képzelem Maxont

Max Irons | Ilyennek képzelem Maxont

Szóval, a Párválasztó-történetek. Nekem A Herceg tetszett jobban, leginkább azért, mert odavagyok Maxonért. Jó volt egy kicsit jobban belelátni a kulisszák mögé, és az ő szemszögéből is visszaidézni azokat az eseményeket, amiket egyszer már átéltünk ugyan, csak akkor Ámerica nézőpontjából. A leginkább azonban az újdonságok tetszettek, mint A Párválasztó előtti készülődések, vagy Daphne felbukkanása. Azt nem mondom, hogy ez a kisregény sok újat adott volna hozzá Maxonhoz, csak egyszerűen érdekes volt hallani a herceg gondolatait. Azt korábban is tudtam mennyire fontos számára a Párválasztó, és mennyi nehézsége akad az apjával, de így, az ő nézőpontján át szembesülni vele, egyszerűen felemelő volt. Az Ámericával lévő közös jelenetek pedig, höhö, így talán még nagyobbat ütöttek, mint anno.

A Palotaőr sem volt ám rossz, sőt, ott leginkább azt értékeltem, hogy jobban megismerhettem a személyzet munkáját, és azt a bonyolult mechanikát, aminek köszönhetően a palota teendőit ellátják. Aspen valahogy nem a szívem csücske, talán mert túl tökéletesre ábrázolta az írónő, míg Maxonnak azért vannak hibái. Aspen meg olyan, na, szóval az a tipikus „ilyen jó ember nincs is”. Valahogy ezt bizonyította az ő része is. Viszont, azt egy pillanatig sem mondhatom, hogy ne lett volna izgalmas. Sőt. Tényleg imádtam belelátni a palota működésébe, és a szobalányokkal történt beszélgetéseiket is csíptem.

Ő itt Eduardo Verastegui | Így képzelem el Aspent

Ő itt Eduardo Verastegui | Valahogy így képzelem el Aspent

A kisregény elolvasása előtt kicsit tartottam attól, hogy mivel E/1-et használt benne Cass, mindenütt „Ámericát” fogom hallani. Szerencsére ez nem történt meg, Maxon választékos, kifinomult beszédének köszönhetően az ő részében abszolút „őt hallottam”, ami szuper. Aspen már kicsit hasonlított Ámericához, de egy helyről származnak, együtt nőttek fel, naná, hogy néhol ugyanúgy fejezik ki magukat. Stílus szempontjából tehát nálam jól vizsgázott az írónő. A két kisregény elolvasása amúgy nem ad hozzá túl sokat a történethez, mármint, kerek egész a trilógia enélkül is. Viszont, az elolvasását mindenképpen ajánlom, mert sok olyan apró nüanszot nyújt, ami miatt kerekebbé válhat a Párválasztó lenyűgöző világa, és amiknek kapcsán egy kicsikét jobban megérhetjük a karaktereket. Például azt, miért habozott XY és miért jött össze valakivel ZZ. És hogyan, miként és így tovább. Mivel megismerhettük a srácokat is, a döntéseik, a tetteik valahogy egyértelműbbé váltak a szememben. És ez a legnagyobb előnye a Párválasztó történetek-nek.

Értékelés: 10/10
Más számot nem is adhatnék rá. Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt is. Egyben szomorkodom is, mert most aztán tényleg búcsút kell vennem a Párválasztótól. Persze, tudom, ősszel Amberly Királyné Párválasztójáról is érkezik egy kisregény The Queen címmel, ami remélhetőleg itthon is megjelenik majd, de az más lesz. Az nem Ámericáról fog szólni, és azon karakterek közül, akiket megszerettem, csak Amberly lesz ott. Persze, várom azt is, de egyben szomorúan búcsúzom Maxonéktól. Legutóbb a Harry Potter végénél éreztem ilyen „ürességet”. Tényleg nagy a szerelem :)

THE SELECTION | A PÁRVÁLASZTÓ TRILÓGIA

7819 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Share.



6 hozzászólás

  1. Amit én nagyon sajnáltam ebben a kötetben, hogy csak ilyen rövid részletet hallhattunk Maxon szemszögéből. Annyival olvastam volna tovább, hogy az egy-egy események, nála miként jelentek meg, vagy csak egy icipicivel még tovább olvasni. Fájt, hogy ott máris véget ért, de így is nagyon élveztem persze. DE nekem is hatalmas szívszerelmem ez a könyv vagyis az egész trilógia

  2. Tegnap láttam én is a könyvesboltban, és nem mertem megvenni, mert olyan bulvárosnak tűnt, pedig eszembe volt, hogy mondtad, hogy lesz Maxon-szemszög is, de a leírás alapján nem hittem volna, hogy ez az. Sebaj, majd pótlom a hiányosságot, előbb-utóbb beszerzem ezt a könyvet is.

    • Szerintem érdemes beszerezni, sok olyan apró nüansz van, ami ennek a két kisregénynek a fényében világosabbá válik :)

  3. Na, ezen már túl is jutottam. :) Ez csak részben köszönhető nemrégiben rámtört szabadságomnak, nagyobb részben pedig annak, hogy olvasmányos a könyv.

    A legnagyobb hibája a fülszöveg. Konkrétan félrevezető. Azt írja, előzménytörténeteket olvashatunk, ami – bevallom – engem nem érdekelt volna, ezért nem vettem első blikkre még hét legelején. A másik félrevezetés, hogy a fülszöveg azt sugallja, Maxonnak is volt korábbi szerelme, pedig már a legelső fejezet legvégén kiderül, ami.

    A két részlet tetszett. A Maxon részletre eleve kíváncsi is voltam, aztán az Aspen részlet is jobban lekötött, mint vártam. Tetszett, hogy a két részlet a sorozat más-más részeiből való volt, de igen, én is sokkal-sokkal többet olvastam volna még ennél a 100-100 oldalnál is.
    Ez a két részlet közben frankón alátámasztotta azt a korábbi érzésemet, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a sorozatból, mint amit az írónő végül kihozott. Ennek egyik eszköze lehetett volna a szemszög-váltogatás. Nem gondolom, hogy matematika módon egyformán kellett volna a szemszögeket váltogatni, de sokkal sokszínűbb lett volna a történet, ha bizonyos helyzeteket más szemszögből látunk, nem csak Americáéból. Például America és Aspen találkozása sokkal izgalmasabb lett volna Aspen szemszögéből. Így erőltetettnek éreztem. De több hasonló példát tudnék még mondani.

    Abba nem megyek bele hosszabban, hogy a családfás rész mennyire nem tetszett. Az már olyan szánkba rágás volt. Én jobban szerettem volna elképzelni, hogy Maxon apja Gregory Illéa leszármazottja (pedig a családfából kiderül, hogy “csak” annak haverjáé), ezért ilyen arrogáns és igazságtalan, és valahogyan Maxon nem is az ő édesgyermeke, így hitelesebb lenne számomra Maxon karaktere, de ez már egy másik történet lenne, nem Kiera Cass-é. :))

    Amit ugyan jó volt olvasni, de szerintem egy ilyen kötetben a helye, az a Kiera Cass interjú volt. Jó volt, jó volt, de ezt a neten böngészve is elolvashattuk volna akár…
    Szóval összegzésként azt kell, hogy mondjam, hogy tök jó volt még egy kis bepillantás a sorozatba, de ez a kötet ebben a formában picit a “húzzunk le még egy bőrt a rajongókról” kategória volt, és ezt nem szeretem érezni.

    Amellett viszont sajnálom, hogy a megfilmesítésére való törekvést elkapkodták, és sorozatot akartak belőle csinálni ahelyett, hogy egy jól előkészített filmtrilógiát csináltak volna belőle. A sorozat alkalmas volna rá (pici változtatásokkal sokat ki lehetne hozni belőle), de hátha nem lefutott meccs ez még.

    • Ismét egyet kell értsek azzal amit írtál :) A fülszöveg láttán tényleg én is mást vártam, de végső soron tetszett, amit kaptam (bizony, nagy a szerelem :)).

      A váltott szemszög tényleg nagyon jót tett volna a trilógiának, és itt látni is azt, hogy Cass-nek megy a férfi szemszög, szóval, nyugodtan váltogathattunk volna. A kérdés scak az, hogy így mennyire lőtte volna le előre a poénokat. Amiket America másként reagált le – és így mi is -, de ha előre tudjuk, sejtjük, talán másként alakul az egész. De tény, jó lett volna néha a másik szemszög, mert szerettem a világot, amit Cass megalkotott, minél több szeletetét fel akartam fedezni.

      Én is bízom benne, hogy nem lefutott meccs még a megfilmesítés. Oké, a sorozat nem jött össze, de ez filmben nagyobbat is ütne, mint sima sorozatként.

Leave A Reply