Filmkritika: Lovestruck – The Musical

4

Kicsit több, mint egy éve írtam a LoveStruck – The Musical c. film premierje kapcsán. Anno el is kezdtem nézni, de aztán újratelepítettem a számítógépet, és a Lovestruck is elfelejtődött, de szerencsére Ask.Fm-en újra eszembe jutattátok. Köszönöm szépen, méghozzá azért, mert remekül szórakoztam a Lovestruck alatt. Olyan volt, mintha a Glee-t nézném, ami most nagyon jól jött, hiszen sokára folytatódik Rachelék története. A Lovestruck egy mini-pótléknak azonban tökéletes, még akkor is, ha tuajdonképpen nem szól semmiről a film. De a táncbetétek legalább ütősek, és a dalok is. Meg a szereplők is szimpatikusak. (Mintha csak a Glee utóbbi évadairól lenne szó, ugye? :))

lovestruck-01

A Lovestruck főszerepében Harper látható, az egykori Broadway sztár, aki egy térdtörés után koregráfusként keresi a kenyerét. Éppen egy nagy bemutatóra készül, a darabra pedig a lányát akarja a főszerepben tudni. Mirabella azonban nem kér a rilvadényből, helyette inkább Olaszországba utazik, hogy hozzámenjen szerelméhez, az egykori playboyhoz, aki miatta elviekben jó útra tért. Haper a lánya után megy, hogy jobb belátásra bírja, azonban miután megiszik egy kortyot egy különös üvegcse vizéből, harminc évvel fiatalabbá válik. Ez persze további bonyodalmakat szül, különösen amikor Harper eldönti, elcsábítja a lánya vőlegényét, hogy bizonyítást nyerjen a tény, a leendő veje még mindig csalfa nőfaló.

Már a fenti leírásból is látható mennyire tipikus történetelmesélési módot választottak a kreátorok. Nincs semmi új a nap alatt, a bő két órában megtörténik a családegyesítés, tombol a szerelem, és néhol akár unatkozhatnánk is, de én valahogy nem tettem, mert bár a történet nem tetszett, de a körítés igen. Először is, tök szimpatikus színészeket választottak ki. Itt volt Chelsea Kane (Baby Daddy), Drew Seeley (Another Cinderella Story), Sara Paxton (The Beautiful Life), Adrienne Bailon (The Cheetah Girls) cukipasinak pedig Alexander DiPersia. Akit viszont a legjobban csíptem, az Jane Seymour volt, az élő legenda, akit legtöbben a Quinn doktornő című sorozatból ismerhettek. Jane játékát különösen szerettem, annyira elhittem neki minden egyes szavát. A többiekkel sem volt amúgy probléma, mindannyian kihozták a szerepükből azt, amit lehetett. Félreértés ne essék, a forgatókönyv pocsék volt. Klisés, kiszámítható, nulla eredetiség. De a körítés tényleg odacsapott. Azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük guilty pleasure-nek is a filmet.

És akkor beszéljünk a dalokról. De előtte: egyik színésznek sincs olyan hű de nagy énekhangja. Viszont, tudnak bánni vele, és a legtöbbe sokszínű érzelmeket vittek a dalaikba. Chalsea Kane énekhangját például nagyon megszerettem, ahogy a többiekét is. Akárcsak a Glee-ben, itt is ismert előadóktól énekeltek. Felcsendült Madonnától a Like a Virgin, Whitney Houstontól az I Wanna Dance With Somebody, a frissebbek közül pedig a Lady Gaga-féle Just Dance, vagy Ushertől a DJ Gut Us Fallin’ in Love. A legtöbb dalt pedig mintha át is hangszerelték volna, mert kicsit másként szóltak, mint ahogy megismertük őket, ez pedig tök jót tett nekik. Amit még mindenképpen ki kell emelnem, az a tánc. Na abban nagyon erős volt a produkció, Chelsea és Drew közös előadása például fenomenális volt, okkal jutott olyan sokáig Kane a Dancing With The Stars-ban. A látvány és a dallamvilág tehát magáért beszélt, egyedül a körítés volt gyengébb a kelleténél.

Értékelés: 8/10
Mire fel ez a magas pontszám? Arra, hogy piszok jól szórakoztam a film alatt. A sztori tényleg gyenge, de a dalok isteniek, a színészek szimpatikusak és jól énekeltek, eyecandy faktor is erős, a táncos betétek előtt pedig le a kalappal. Ha valaki egy jó kis agyzsibbasztó, kellemes guilty pleasure-t keres, és/vagy Glee elvonási tünetektől szenved, ajánlom szíves figyelmébe a Lovestruck – The Musicalt.

4241 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

  1. Ahh, a kedvenc guilty pleasure…ének és tánc. És Drew Seeley :D Imádom az összes ilyen filmet, sorozatot, showt… Mondjuk a végéről hiányoltam a TELJES szerep listát, de megtaláltam, hogy Alexander DiPersia és Jane Seymour se a saját hangján énekel (Jane helyett pl. Susan Boyd van!, de Adrienne-nek biztos nem volt..ugyanaz az idegesítő hang mint évekkel ezelőtt a Cheetah Girls-ben vagy a KUWTK-ben), és nekik se adtak kreditet, szóval ki tudja, hogy kinek volt még énekes/táncos kaszkadőre…Fura dolog ez, mivel ugye jól megtudják oldani; haj az arcba, elfordulás, néha bevágni egy-egy headshot-ot…Drew-nak (és Selenának) volt az Another Cinderella Story-ban, nem lepődnék meg ha itt is lett volna, mind Drewnak és Chelsea-nak, DWTS ide vagy oda, hiszen ott azért fontos a vezetés és Mark Ballas idén Candace-t is elvitte a döntőig, pedig ő nála voltak sokkal jobbak.

    • Nahát, ezekre én rá sem kerestem. Botor módon fel sem merült bennem, hogy más énekelne a színészek helyett, holott a HSM 1-ben, meg a The American Mall-ban is így volt. No, most egy cseppet csalódott vagyok.

Leave A Reply