Könyvkritika: Katja Millay – A nyugalom tengere

4

a.nyugalom.tengere-konyvTöbben is megkérdeztétek már tőlem, hogy van-e létjogosultsága a magánkiadásnak. Erre a válaszom egy hatalmas igen, amire bizonyíték Katja Millay szuper könyve. A szerző ugyanis magánkiadásban tette közzé ezt a szuper könyvet, amire végül lecsapott egy hagyományos kiadó is, és így lehetett belőle nemzetközi bestseller. Ha nincs a magánkiadás intézménye, akkor könnyen lehet, hogy ez a szuper regény Katja fiókjában szunnyadna örökre, ami bizony hatalmas csapás lenne, mert A nyugalom tengere egy frenetikusan jól megírt olvasmány. És komolyan gondolom ám azt is, ha a könyvheti friss megjelenések közül csak egy regényt veszel meg, akkor A nyugalom tengere legyen az. Nagyon mélyen megérintett a történet, mélyen megrázott a szereplőkkel megtörtént tragédiák sokasága. A legjobban mégis azt az utat szerettem, ami során megpróbálták mindezt feldolgozni, és erősebbé válni. Annyira szívhez szóló volt az egész.

A könyv váltott szemszöges, a két főhőst ismerhetjük meg ezáltal. Josh egész családja meghalt, a fiú egyedül maradt, és a magánnyal egyre nehezebben küzd meg, emiatt olyan magának való srác. A városba érkezik Nastya, aki a nagynénjéhez költözik. Sötét tragédia lappang a múltjában, olyan események történtek vele, amiről nem szívesen beszél, és csak a regény közepe felé kezdi el adagolni a szerző, hogy pontosan mi is ez a titok. Egy biztos, nagyon súlyos az egész, ezért érthető is, hogy Nastya nem beszél. Egy szót sem. Mégis, szavak nélkül is összebarátkozik Joshhal, és végül bizalmába avatja a fiút.

josh-nastya-01

Kezdetekben azt hittem, hogy ez is egy tipikus szerelmi New Adult lesz, de hohó, ez sokkal több annál. Maga a szerelem is csak később jelenik meg, első csók elcsattanására pedig már régóta vártam annyira, mint itt, hogy végre megtörténjen. Ezeket a kamaszokat komolyabb problémák foglalkoztatták, mintsem a smárolás, és olyan sebeket hordoztak mélyen, önmagukban, ami miatt többször is majdnem megszakadt a szívem. Nem vagyok az a pityergős alkat, de ez a könyv engem párszor megsiratott, és ezt tényleg kevés olvasmány, vagy film/sorozat képes kiváltani belőlem. Legutoljára a Csillagainkban a hiba ért el hasonló hatást. Érzelmileg nagyon felkavart a történet, az, hogy ilyen dolgok egyáltalán megtörténhetnek az emberekkel, mint ami velük esett meg. Az a folyamat pedig, ahogy a sebek begyógyultak, és elkezdhették végre élni az életüket, annyira szépen volt kivitelezve. Aztán amikor már azt hittem jön a nyál, Katja csavart egyet a sztorin, és egy még izgalmasabb – és egyben happy – véget kreált, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nagyon rosszul viseltem volna, ha azok ketten nem találják meg a boldogságot, mert annyi szenvedés után nagyon is megérdemelték.

A karaktereket pedig nagyon megszerettem. Nastya egy belevaló csaj, akinek a dumáin nagyon sokszor elröhögtem magam, de Josh sem volt semmi. Rég láttam már ennyire összeillő párost, mert Nastya heves természetét olyan szépen ellensúlyozta Josh higgadtsága. A kedvenc karakterem mégis Drew lett, a legjobb barát, aki igazi „jelenet tolvaj” volt, mert ahol ő feltűnt, ott kő kövön nem maradt. Igazi jellem volt a srác, akiről mindig kiderült valami új, és akinek az árnyalását Millay a tökélyre fejlesztette. Szerettem, ahogy a „bunkó, csajozós” karakterből valami sokkal többet hozott ki és mutatott be a szerző. Az ilyen karakterfejlődések annyira felemelőek tudnak lenni. Drew családját is imádtam ám, pláne az anyját, aki haláli figura. Csíptem még Clayt is, ő volt a meleg srác, aki bár nem kapott sok terepet, de amikor feltűnt a színen, akkor igazán érdekes tudott lenni. Bár feljebb a szomorú dolgokról beszéltem többet, azért azt ki kell emelnem, hogy helyenként mennyire vidám és szórakoztató tudott lenni ez a könyv, szóval, ez tényleg egy érzelmi hullámvasút. A lehető legjobb fajta.

josh-nastya-02

Értékelés: 10/10
Ebbe a történetbe nem lehet belekötni, mert szerintem minden egyes mozzanata tökéletes. A karakterek élnek, a dráma üt, a szerelem megbabonáz és a viccek a padlóra küldenek. Csodálatos volt az egész úgy, ahogy van. Ebből pedig valamikor újraolvasás is lesz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek. A Nyugalom tengere az egyik legjobb könyv, amit valaha a kezeim közt forgattam, és biztos vagyok abban, hogy az emberek többségének tetszenii fog. Az, amit Katja Millay művelt, az írás magasiskolája.

A BLOGTURNÉ TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI
6428 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

    • Jó döntés, szerintem tetszeni fog :) Annak pedig örülök, hogy a kritikám hozta meg a kellő lendületet :)

Leave A Reply