Once Upon a Time: Harmadik évados kritika

    10
    Oszd meg!

    A második évad gyengeségei után meglepő minőség növekedést produkált a Once Upon a Time harmadik évada. Bár az első fele, a Neverland jobban tetszett, mint a Wicked boszorkányát középpontba állító fejezet, de még így is sokkal jobb volt ez a szezon, mint a második. Neverlanddel egy korábbi kritikámban már foglalkoztam, így most arról nem írok bővebben. Őszinte leszek: nagyon tartottam attól, milyen irányba viszik el a sztorit az alkotók. Mivel fennállt ugyanaz a helyzet, mint az első évadban (miszerint átok van, és Emma nem emlékszik), ezért attól féltem, hogy megismételjük majd az első évados eseményeket. Szerencsére nem ez történt, önálló és eredeti történetszálakkal operáltak az írók, ráadásul a Zelena szerepében tündöklő Rebecca Mader is remek alakítást nyújtott. (Az már más kérdés, hogy a karakter nem volt elég kiforrott, de erről később). Summa, summárum, bár gyengébbnek éreztem, mint Neverlandet, én mégis jól szórakoztam most is. És mondanom sem kell, várom az új részeket. A kép alatt spoileresen folytatom, aki még nem látta a harmadik évadot, az ne nagyon olvasson tovább.

    ouat-wicked-03

    Az évad második fele egyértelműen Zelenán állt, vagy bukott. „Jó” gonosz karaktert nagyon nehéz megalkotni, leginkább azért, mert láttatni kell az utat, amit bejárt, és olyan indítékot kell számára szolgáltatni az elvetemült tervei alapjául, ami önmagában is megállja a helyét. Mint Regina, akinek meghalt a szerelme Hófehérke miatt, és az anyja rosszul bánt vele. Vagy a sanyarú sorsú Peter Pan, aki örökké gyerek akar lenni, mert gyűlöli a felnőtt létet, a céljai eléréséhez pedig minden eszközt megragad. A korábbi főgonoszok komplex karakterek voltak, akiket gonoszságuk teljében is akként mutatták. Habár Zelena kapott ugyan némi múltidézést, de önmagában nem éreztem elég erősnek az indítékait. Instabil családi háttér pipa, kiközösítés pipa, féltékenység pipa, de igazából ennyi az egész. Egyszerűen nem éreztem át a karakterben tomboló hihetetlen mértékű fájdalmat, bizonyítási vágyat és a féltékenységet, ami ahhoz vezetett volna, hogy száz százalékig elfogadjam a tetteit. Olyan „tessék-lássék” volt az egész. Rebecca Mader kihozta a maximumot a karakterből, rengeteg arcjátékot vetett be, de az írók nem adtak eleget a kezébe ahhoz, hogy a Wicked gonosz boszorkánya az legyen, aki lehetett volna. Kár érte, és azért is, mert ez a részekre is rányomta a keserű bélyegét. Mert tulajdonképpen Zelena meg akarta változtatni a múltat, de minek akarna egy olyan embert csodálni, akit elnyomás alatt tart, egy nővel vetekedni, akitől erősebb… Lehet, én látom rosszul a karaktert, de úgy éreztem „nem jött át” az, aminek kellett volna.

    ouat-wicked-02

    Ami a már jól ismert szereplőket illeti, ők úgymond hozták a szokásost. Bennük nem csalódtam, mert már három éve figyelem, és idén először tapasztalom igazán, hogy milyen ügyesen építgetik és mélyítik egyben a főszereplőket. Gondoljunk csak Emmára, aki most már varázsol, kőkeményen hisz a mágiában, és már képes beismerni azt is, hogy szerelmes, csak ne abba a hülye Hook-ba lenne. (Bár, utóbbit meg már kezdem elviselni). A legjobban azonban Regina jellemfejlődésének örülök. Csodálatosan bánnak az írók a karakterrel. Megmaradt A gonosz királynő jellegzetes magabiztossága, a frappáns beszólások és a hatalomhoz való ragaszkodás, de előtörtek Regina jó belső tulajdonságai is, mint a szeretet, a kedvesség vagy az önzetlenség. Egyre jobban építik fel a karaktert, mindennek jó példája volt a Robin Hooddal kapcsolatos szerelmi szál is. Utóbbi például gyönyörűen volt végigvezetve a részeken át. Az évadzáró kapcsán pedig jött az egész megkoronázása, a pofon, hogy most Emma vette el tőle a megérdemelt boldogságot, mert olyat tett, ami nem lett volna szabad. Nagyon kíváncsi vagyok mit lép erre Regina. Lesz-e még ő igazán gonosz királynő. Meg kell még említenek Hófehérkét is, akit továbbra is nagyon kedvelek. Amúgy, mese nincs, itt a nők ellopják a showt: David továbbra is csak egy dögös pasi akivel nem nagyon tudnak mit kezdeni, Belle mindig meglepetés, Rumple viszont árnyéka önmagának, de amíg a tőr uralma alatt volt, akadtak érdekes jelenetei is.

    ouat-wicked-04

    Az évad utolsó két része számomra egy kicsit csalódás volt. Összecsapottnak éreztem a részeket, leginkább azt, ahogyan végül sikerült hazajutniuk. Hiszen ha az a varázslat a legutóbbi varázslatot ismételte meg, akkor nem azt kellett volna, ahogy a terembe varázsolta őket Rumple? De lehet én nem figyeltem oda eléggé. Amire minden esély megvan, ugyanis nem bírtam abbahagyni a részek megtekintését, így éjjel 23:00-tól hajnali 04:00-ig néztem, míg a végére nem értem. Annyira lekötött, és kíváncsi voltam arra, mi alakul. Szóval, a fenti, kritikusabb gondolatok ellenére is, engem kikapcsoltak a Wicked-részek, jól szórakoztam rajta, csak sajnos vannak hiányosságai, amik szemet szúrtak. De ismertek, én ezeket amúgy is kiszúrnám, szóval, nem a részek voltak rosszak, hanem én vagyok túl kritikus.

    Értékelés: 7/10
    A teljes évadra megy ez a hét pont, noha a második felére „csak” olyan hatot adnék. Mindez persze tényleg nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna a részeket. Mert tényleg így volt. Öröm látni, ahogyan magára talált a sorozat. Ősszel pedig érkezik a Frozen, ráadásul megszületett Hófehérke és David kisbabája, komolyodnak a dolgok Emma és Hook között, Rumple megint kezd „önmaga” lenni, plusz Regina nagyon izgi lezárást kapott. Verdikt kíváncsian várom az új részeket. Nagyon remélem, hogy marad ez a minőség, mint most.

    Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Félbeszakítom a válaszadást

    Please enter your comment!
    Please enter your name here