Könyvkritika: Michael és Rachel Grinti – Karmok

0

konyv_karmokA Főnix Könyvműhely jóvoltából a Könyvfesztiválra jelent meg Mike és Rachel Grinti könyve, a Karmok. Érdekes volt ez a könyv, sőt, mondhatni nagyon is, mivel egy különös, úgymond “párhuzamos” világba kalauzolt el, ahol a természetfeletti lények együtt élnek velünk, emberekkel. Akadtak tündérek, hárpiák, beszélni és varázsolni tudó macskák, gyermekevő boszorkányok és minden titkot megtudó kémpatkányok. Nagyon ötletes volt az egész világ felépítése, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy kilógna a “lóláb”, vagy ne lenne hitelesen ábrázolva az adott társadalom. Tulajdonképpen elmondhatom azt is, ha a mi világunkban is lennének természetfeletti lények, biztos vagyok abban, hogy mi, emberek is ugyanúgy bánnánk velük, mint ahogyan a könyvben. Fura, és egyben ijesztő belegondolnom abba a világba, ami a Karmokban fogadta a szerzeteket – így hívták a természetfelettieket -, mert annyira reálisan lettek ábrázolva a problémáik, és sokszor meg is sajnáltam őket. Némileg azért reflektált a mi társadalmunkra is a kirekesztettség, hiszen a gyönyörűnek látott szerzeteket szerették, míg a rondákat nem. És a regényben is megjelent az, ami az életben, hogy a külsőség milyen sokat számít. Örültem ám, a társadalomkritikai résznek. Nagyon is.

A történet főszereplője Emma, a 12 éves kislány, akinek egy nap eltűnik a nővére, Helena. A lány szülei minden vagyonukat elköltik, hogy Helena nyomára bukkanjanak, de sem a rendőrség, sem a felbérelt nyomozók nem járnak sikerrel. Végső elkeseredésükben a szülők úgy döntenek, hogy beköltöznek egy olyan lakótelepre, ahol csak szerzetek élnek, hátha az ő segítségükkel Helena nyomára bukkannak. Emma idegenül érzi magát az új lakóhelyén, az iskolában is gúnyolódások céltáblájává válik ezáltal. Ám összebarátkozik egy macskával, akit Jacknek hívnak, és a kandúr azt ígéri neki, hogy segít megtalálni a nővérét, méghozzá a macskavarázs segítségével, feltéve, ha Emma emberi falkaszívvé változik. Amikor Emma elfogadja az ajánlatot, nem is sejti, hogy milyen kalamajkába keveredik.

Ha túl sokat foglalkozol mással, soha nem lehetsz igazán szabad, mert nem fogod föladni azt, amivel törődsz.

Általában szeretem a rövid könyveket, mert ütősek, pörgősek és nincsenek bennük üresjáratok. A Karmok is ilyen volt, a cselekmény nagyon gyorsan haladt előre, ami itt bizony némileg hátrányára vált a történetnek. Kicsit hirtelennek éreztem Emma átalakulását, és sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy “na most akkor mi is történt?“. Ezzel egyetemben viszont rettentően élveztem a világ bemutatását, és a karakterek is a szívembe férkőztek. Egyedül a regény lehetett volna egy picikét hosszabb, hogy jobban el tudjanak magyarázni egy-két dolgot. Ettől függetlenül maga a rejtély-szál nagyon jól meg lett oldva, iszonyúan tetszett a mentőakció, és egyben a regény lezárása is ütős volt. Pont ilyet vártam. Sőt, még újszerűnek is hatott a számomra, mert a végén jöttem rá, mennyi utalást ejtettek el a szerzők a könyv folyamán, engem pedig annyira lekötött a sztori, hogy ezek meglétét már megint csak utólag fedeztem fel.

– Nem értem, mi köze van az anyukád boldogságának bármihez – felelte Jack a paplant karmolászva. – Neked van fogad és mágiád. Neki nincs. Ha tényleg azt akarod, hogy maradjak, akkor az ellen ők nem tehetnek az égvilágon semmit.
– Azt hiszem nem érted, hogy működik egy család – mondta Emma.
– Azért nem lehet annyira bonyolult. A család olyan, akár egy falka, azt leszámítva, hogy semmi hasznát nem veszed.

Ami pedig a karaktereket illeti, számomra szimpatikus volt majdnem az összes. A kedvencem Jack volt, nagyon ütős dialógusai voltak, pont így képzelnék el egy macskát, ha beszélne. A jellemfejlődése láttán pedig le a kalappal, egy ilyen rövid történetben ennyire jól megoldani valamit, az nagy szó. A többi macskát is csíptem ám, Mancsarágcsa haláli volt, ahogy Tücsök is. Alapvetően nem csípem a macskákat, mert kutyapárti vagyok, de itt annyira jól leírták a macsekokat. A szerzetek közül Chloét bírtam még nagyon, és a tündérek is érdekesen lettek ábrázolva. Emma is jó volt, csak néhol nehéz volt elhinnem, hogy még csak 12 éves, de igazából mást nem is tudok “felhozni ellene“, ami úgy érzem tök jó dolog, mert a szöveg zsenialitását jelzi. Csak lehetett volna egy kicsit hosszabb.

Értékelés: 9/10
Remekül felépített világ, amit a szerző jól vegyített a miénkkel. Azon a részleten, ahol a Titanic túlélőit a sellők próbálták megmenteni nagyon jókat mosolyogtam. A karakterek élettel teliek, a rejtély-szál is tele volt meglepetésekkel. Ezt a könyvet bátran ajánlom elolvasásra, nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is.

1362 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply