Retró Zene: A kedvenc filmbetétdalaim #01

4
Ebben az új cikksorozatban – ami szombatonként 20:00-tól jelentkezik új kiadással -, a retró zenéket idézem fel, azaz a kedvenc dalaim mutatom be nektek az elmúlt évezredből. A korábbi kiadásokat itt találod. Jó szórakozást!

A jó filmzenéket mindenki szereti. Tudjátok, azokra gondolok amik annyira kultikusak, hogy elég megszólalnia pár taktusnak ahhoz, hogy rögtön beugorjon, melyik is az a film, amiben először felcsendült. Az elmúlt 14 évből is bőven vannak olyan dalok, amiket rögtön egy filmhez kötök, ha valaki elkezdi, hogy Na, Na, Na, akkor egyből a You Are The Music in Me ugrik be a High School Musical 2-ből.

Jó pár évtizeddel ezelőtt is születtek igazán kultikus és varázslatos dalok, amik sikeressé és halhatatlanná tettek azt a bizonyos filmet. No most öt darabot gyűjtök ki belőle, de biztos vagyok abban, hogy jelentkezni fogok még egy ilyen ötös listával pár hét múlva…

DIRTY DANCING: Bill Medley & Jennifer Warnes – I’ve Had The Time of My Life

Minden idők legjobb táncos filmje a Dirty Dancing? Hát, ezzel vitatkoznék, de a top tízben tuti benne van. Az viszont egyértelmű, hogy a betétdala, az I’ve Had The Time of My Life a legjobb dal, ami felcsendült valaha egy táncos filmben. Akárhányszor meghallom, szinte látom magam előtt Johnny és Baby lenyűgöző táncát, no meg azt, amikor Baby végre elég bátorságot gyűjt, nekifut és ráugrik Johnyra. Még a Glee-féle verzió sem volt olyan erőteljes, mint az originál. Mert az felülmúlhatatlan.

GHOST: Righteous Brothers – Unchained Melody

Kisgyerek voltam még, amikor legelőször láttam ezt a filmet. Akkoriban nem igazán fogtam fel, hogy mi olyan nagy pláne ebben az egészben. Egyedül Whoopi Goldberg “vicces” játéka maradt meg bennem, és ez a csodálatos dal. Amikor a ‘2000es évek elején Gareth Gates feldolgozta az Unchained Melody-t, újra megnéztem a Ghostot, és kamaszként már jobban megértettem azt, mitől is olyan zseniális az a film. Most már nem csak Whoopie Goldberg kiváló Oscar-díjas játéka és a szuper romantikus szál pörög előttem, ha a filmre gondolok, hanem a dal is, amit bár Gareth Gatestől jobban szeretek, de mégiscsak eredetiben az igazi.

FAME: Irene Clara – Fame

Először is: ugye mindenki látta az originál Fame-et? Nem feltétlenül a 2009-es rebootra gondolok, hanem az eredeti, 1980-as verzióra. Ha még nem, akkor tessenek megnézni, mert egyszerűen zseniális. Nem kicsit, hanem nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy Irene Clara dalát azok is betéve tudják, akik nem látták a filmet. Nem csoda, hiszen annak ellenére, hogy már több, mint harminc éves, még mindig nagyon népszerű. Persze ez annak is köszönhető, hogy Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra magyarul is elénekelte. Bármennyire is szeretem az egykori házastárs énekhangját, az Irene Clara verzióra szavazok.

ROCKY: Survivor – Eye Of The Tiger

Sosem voltam oda Sylvester Stallone filmjeiért, ahogy a Rocky egyik része sem nyűgözött le igazán. Gyerekként még máshogy volt, mint napjainkban, nem igazán lehetett választani a tévé műsorkínálatából. Mivel anyuék odavoltak a Rockyért, hát megnéztem én is, de mindig azt vártam, hogy mikor jön már az Eye Of The Tiger, mert az a legjobb része az egésznek, igaz? Azóta is szívesen hallgatom ezt a dalt, és máig emlékszem az izgatott várakozásra, meg arra, hányszor kérdeztem anyuékat, “Mikor jön már a dal?“, ők pedig egyre idegesebben azt felelték, hogy “Mindjárt“. Mennyivel egyszerűbb ma, csak beírom a Youtube-ba és ennyi, hallgatom is. Tizenöt éve nem így volt. (Eh, de öregnek érzem most magam).

SZOMORÚ VASÁRNAP: Marozsán Erika – Szomorú vasárnap

Tíz évesen láttam először ezt a filmet. Nem tudom miért néztem meg, mondták is, hogy ne tegyem, de én már akkor is makacs voltam – ezt már soha nem növöm ki. Nem sok mindenre emlékszem a filmből, sokkal inkább az érzések ragadtak meg, de legjobban Marozsán Erika dala. Annyira szomorú volt, szinte éreztem, ahogy az énekhang kitépi a szívem egy darabját. Ez azóta sincsen másként. A filmet nem vagyok hajlandó újranézni, a dalt viszont okkal hallgatom meg újra és újra. Írás közben, ha a karaktereim nagyon mélyen vannak, ha szomorú dologról írok, akkor párszor lejátszom a Szomorú vasárnapot, és könnyebben eljutok abba a mélységbe, ahová a karaktereim kerültek. Ezért is nagyon fontos és bensőséges számomra ez a dal.

1345 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

  1. ThePictorWolf on

    Húúú igen, a szomorú vasárnapot én is nagyon szeretem. Még ha furcsa is ezt mondani egy ilyen dalra. Kedves emlékek kötnek hozzá, még középiskolában, mikor koleszos voltam, a vasárnapok, amikor visszautaztunk a koliba, mindig szomorúak voltak, mondhatni egyfajta kolihimnusz volt ez nekünk, és a dal valódi vonatkozását csak később tudtam meg, de akkor már mindegy volt. :)

Leave A Reply