Könyvkritika: Jenny Han – A nyár, amikor megszépültem

0

a.nyaramikorUgye ti is szeretitek a cuki könyveket? Tudjátok mire gondolok „cuki” alatt? Amikor egy könyv annyira édes, szerethető és olyan gyönyörűen olvastatja magát, ahogyan kevés másik. No, számomra ezt jelentette A nyár, amikor megszépültem, még úgy is, hogy a vége felé adódott egy nagyobb drámai vonulat, ami az egész könyvet még jobbá és élvezhetőbbé varázsolta, az én szememben legalábbis mindenképpen. Ritkán mondok amúgy ilyet, de annyira örülök, hogy ez egy sorozat első kötete. Azért vagyok így vele, mert tényleg annyira megszerettem a karaktereket és az írónő stílusát is, hogy már most alig várom a folytatást, hiszen az első kötet nagyon bejött. El is mondom bővebben, hogy miért.

A történet mondhatni a nyárról szól. Hősnőnk, Belly és családja – az anyukája és a bátyja Steven –, minden nyáron a tengerpartra utazik Susannához, aki Belly édesanyjának a legjobb barátnője. Susannah gyerekei, a makacs Conrad és a folyton mosolygós Jeremiah együtt nőnek fel Bellyvel és Stevennel. Belly mindig is szerelmes volt Conradba, aki tőle három évvel idősebb. Minden évben azt várta, hogy majd történik valami közöttük. Amikor betölti a 16-ot, és a serdülőkor megteszi a jótékony hatását Belly úgy érzi, most végre történhet valami kettejük között, ám Conrad nagyon megváltozott. Ez a nyár egyáltalán nem olyan, mint az eddigiek, és nem csak azért, mert Belly végre „megszépült”.

04-online

Pont azt szerettem annyira a könyvben – a cukiságán kívül –, hogy mennyire életszagú volt, és a karaktereket is mennyire hitelesen ábrázolta Jenny Han. A fiúknál éreztem ezt leginkább, mert olyan reálisan és jól írta le Conrad és Jeremiah karakterét is, meg eleve ahogy hozzáállt ehhez az egész „fiútestvérek vagyunk” témához az annyira reális, hogy tanítani kellene. Ami pedig Belly alkalmazkodását illeti, és az egyedüli lányként való helytállását a srácok közt, az simán rátette a koronát az egészre. Szinte éreztem a lány fájdalmát, hogy nem játszhat együtt a srácokkal, mert ő nem fiú. A sztoriban flashback formájában a korábbi nyarakat is megismerhettük, ha jól rémlik Belly 11 éves korától kezdve, így tök jól kirajzolódott, hogyan fonódott össze a két család élete, és miként is lobbant olyan nagy szerelemre Conrad iránt Belly.

Apropó, Belly. Ő volt a narrátor múlt idejű E/1-ben, és annyira jól eltalálták őt is. Nem éreztem Mary Sue-nak, ó, még véletlenül sem. Egy vagány csaj volt, aki úgy viselkedik, ahogy egy 15 éves lány, az ő helyzetében tenné, legalábbis, szerintem. Abszolút tudtam vele szimpatizálni, mert nem csak jó humorú volt, hanem olyan játszi könnyedséggel kedveltette meg magát velem. Néhol esetlen, sokszor cserfes, a legtöbbször vicces beszólásai voltak, amikor pedig szóba jött a szerelem, meg egyáltalán a „lehet-e szeretni egyszerre két fiút” téma, akkor vált számomra még kedvesebbé a lány, hiszen ez többet adott, mint egy „átlagos szerelmi háromszög”. Azt hiszem nem is nevezhetjük ezt szerelmi háromszögnek, mert Damon & Elena & Stefan óta ennek már olyan baljós/unalmas felhangja van. Itt is olyat éreztem amúgy, hogy fontos dolgokról esik szó, A nyár amikor megszépültem pedig – a fülszövegben ábrázolt történet ellenére -, nem igazán egy szerelmi történet, hanem inkább egy lány felnövése, ahogy gyerekből, kiskamaszból szépen, lassan nő lesz, és ezt hogyan fogadja a környezete, akik hol a gyereket, hol a „nőt” látják benne. Utóbbi pedig magában hordozza a szerelmi szálat, így válhatott tényleg ütőssé az egész. Különösen szerettem, ahogy az írónő folyamatosan leírta, hogy melyik családtag miként kezeli Belly felnövését, és ettől is vált annyira emberivé az egész.

A végén van némi drámai felhang. Oké, nem némi, hanem nagy. Nem akarom elspoilerezni, mert az csúnya dolog. Miután a könyv végére értem, minden szereplő viselkedése értelmet nyert a számomra, és sorra tódultak fel bennem az „emlékek”, avagy az „aha-pillanatok”, hogy igen, ő ezért tette ezt, és amaz meg azért viselkedett úgy. Szeretem az ilyen pillanatokat, mert ezek is arra utalnak, hogy az író aprólékos, profi munkát végzett, és valami kerek egészet alkotott, amit akár többféleképpen is értelmezhetek én, mint olvasó. Mert amíg nem tudtam „azt”, addig másként láttam, mint „annak” a tudatában később.

Azért, hogy ne csak dícsérjek, volt némi rossz is olvasás közben. Néhol erőltetettnek éreztem a szituációkat. Belly azzal jött, hogy ők nem túl tehetősek, de ha egy egész család anyukával együtt 3 hónapra le tud cuccolni a tengerhez, az nem csak hiteltelen, hanem furcsa is. Belly anyjának honnan volt erre pénze? Oké, Susannahnál laktak, de akkor is. Milyen munkahely az, ahol csak úgy 3 hónap szabadságot kap egy alkalmazott? A flashback jeleneteknél pedig néha csak kapkodtam a fejem, mert nem volt élesen elválasztva a jelen történéseitől. Ez, illetve még pár logikai probléma ütötte meg a szememet, de igazából ezek is olyanok, amik úgymond „megbocsáthatóak”, hiszen Belly anyja simán lehet tanár, Susannahék tehetősek, a flashback jeleneteknél meg időben rájöttem, hogy hol is járunk, csak néha megakadtam, ennyi az egész.

04-online

Értékelés: 9/10
Majdnem tökéletes ez a könyv. Sokkal többről szól, mint a nyári szerelemről, még akkor is, ha első blikkre csak az tűnhet fel a számunkra belőle. Ez egy olyan sztori, amiben egy gyerekből tinilány, majd nő lesz, és megtudhatjuk miként fogadja a „változást” a család. Aranyos, szerethető történet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban hölgyeknek, és a romantikusabb lelkületű fiúknak. Korosztályt nem határoznék meg, mert ugyanúgy érdekesnek találhatja A nyár amikor megszépültemet egy tizenhat éves kamaszlány, egy 28 éves friss anyuka és a 60 éves nagymama is, mert ez a könyv tényleg nem csak a szerelemről, hanem a családról, a felnövésről és a magáról az életről szól.

5287 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply