Star-Crossed: 9 rész után is zseniális a sorozat

    8
    Oszd meg!

    Abszolút pozitívan vélekedtem a Star-Crossed nyitó epizódjáról, így a sorozatot már akkor a szívembe zártam. Idővel azonban egyre több fanyalgó kommentet láttam Facebookon, éppen emiatt úgy döntöttem, majd egyben nézem meg a részeket. Hétvégén tartottam is egy mini-darát, és letudtam a Star-Crossed első kilenc részét. Meglehet, hogy a folyamatos nézés miatt tűnt úgy, de én egy komplex, szerethető és logikusan felépített high concept széria képében látom a Star-Crossedet, amiben ugyan akadnak hibák, apróbb gyengeségek, de ez még abszolúte a nézhető, szerethető kategóriába tartozik. Persze, CW lévén adott az unalomig ismételt szerelmi háromszög, de emellett a high concept elemek egyre nagyobb teret kapnak, ráadásul ahogy teltek a részek, úgy tudtunk meg egyre többet a karaktereket körül ölelő világról, és pont emiatt vált a szememben részről-részre egyre értékesebb és szerethetőbb sorozattá a Star-Crossed.

    star-crossed-001

    Ami a nézettséget illeti, sajnos nagyon rossz a helyzet. Hetek óta a 0.3-as demót produkálja a show, a sorozat maximuma is a 0.4-es demóra kúszott csak fel. Ami még szomorúbb, hogy perpillanat a CW-nek oly kedves 18-34 éves női korosztályban a Star-Crossed a legkevésbé nézett CW-sorozat, így meglehetősen csekély az esélye a második évadra. Nem is értem miért kellett a hétfői halálnapra tenni a sorozatot, amikor bepróbálhatták volna a Vámpírnaplók mögött is. Szóval, attól tartok nem nagyon kapunk második évadot a sorozatból. Ha valaki még nem kezdte el, és nagyon tart a lezáratlan végű szériáktól, akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha megvárja, mire lemegy az évadzáró, akkor megírom majd, hogy mennyire kapott lezárást. Figyelembe véve a high concept jelleget, valahogy kevésbé érzek reális esélyt a normális lezárásra, de a kreátorok is látják a botrányos nézettségi adatokat, hátha nem akarnak kicseszni a nézőkkel úgy, ahogyan például a The Secret Circle esetében is történt. Szomorú vagyok ám, hogy ilyen kevesen nézik odaát a sorozatot, mert ha tartaná ezt a minőséget, amit most produkál, akkor akár évekig is elnézném. Hohó, de még mekkora örömmel. Spoileresen folytatom a kép alatt.

    And Left No Friendly Drop

    Annyira örülök ám annak, hogy nem kellett csalódnom a Star-Crossedben. Sok olyan széria van, amit a szereposztás, vagy a történet miatt vár az ember, mert „hű, ez nagyon jó lesz”-nek gondolja, aztán meg huss, jön a csalódás. Na, ez itt most nem fordult elő, ennek meg aztán tényleg örülök. Persze, ahogy a bevezetőben is írtam, akadnak gyenge részei a Star-Crossednek is. Konkrétan a szerelmi háromszög számomra teljesen érdektelen. Lehet, hogy azért, mert túl sok helyen láttam már ilyet, és unom a banánt, pedig akár még érdekes is lehetne az alapfelállás. A lányért küzd az ufó meg az ember, aki kezdi utálni az ufókat. Ebből tényleg sok mindent ki lehetne hozni, de a romantikánál inkább a felszínen zajlanak a dolgok. Grayson szereti Emeryt, mert… Tényleg, miért is? Mert olyan szép? Vicces? Okos? A Roman – Emery szálnál is inkább a múltat hozzák elő, ami azért ciki, mert hat évesek voltak és pár órát töltöttek együtt. Ne akarják nekem bemagyarázni, hogy akkor végérvényesen egymásba szerettek. Ami pedig a jelen történéseit illeti, nincsenek „szép” jeleneteik, nem látnám, hogy miért szeretik egymást. Csak szeretik, és kész. És pont ezért untat a szerelmi háromszög. Ami viszont a legszebb az egészben, a Matt Lanter és Aimee Teegarden közti kémia, mert az odacsap rendesen. Bár, Matt Lanter mellett nem nehéz.

    star-crossed-006

    A többi szereplő viszont nagyon szimpatikus, és eleve imádom a széria konfliktuskezelési mechanikáját. Például ahogy az elején elkezdték beadagolni a Cyper szálat, ami kapcsán én botor azt hittem, hogy majd jól elfelejtődik, erre bumm, részről-részre azt látom, ahogy egyre nagyobb jelentőséget nyer. És ami még jobb, az Malese Jow és Stephanie Jacobson közös jelenetei. A korábbi szériáik miatt (Vámpírnaplók, Melrose Place 2.0.) mindkettőjüket megszerettem, és tök jó ennyire erős és ütős karakterek bőrébe bújva látni őket. Ahogyan pedig a világot felépítik, és egyre inkább bemutatják a földönkívüli faj kultúráját, a múltjukat, egyáltalán azt, ahogyan a Földre kerültek, hű, le a kalappal. Emellé pedig betársult ugye a politikai hadszíntér, a folyamatos csatározások egymással, az emberekkel, és így tovább. Tényleg annyira szép high concept jelleget öntött az egész, ha pedig nem lenne benne szerelmi háromszög, talán nem is gondolnám, hogy ez egy CW-show. Még a CGI is átlagon felüli minőséggel és képi világgal operál. Engem legalábbis teljesen lenyűgöztek.

    And Left No Friendly Drop

    Amit pedig még csípek, hogy olyan kérdésekre is választ adnak, amikre talán nem is kellene. Gondolok itt elsősorban arra, amikor az átriánok kapcsán megjegyezte a tanárnő, hogy ők gyorsabban „öregednek”, így lett például megmagyarázva miért kapta a 30 éves Matt Lanter a 16 éves Roman karakterét. (Apja lehetne, vazze’). Ó, és így a végére még két dolog: imádtam Zoét, az őt alakító Dora Madison pedig zseniálisan hozta a figurát. (Sőt, a többi színész játékával sincs különösebb problémám). Zoé annyira belevaló, érdekes és bad-ass karakter (volt), remélem, hogy nem túlélte valahogy azt a robbanást. Az eyecandy faktor pedig hihetetlenül erős, Matt Lanter még mindig nagyon ott van a szeren, de Gray Damon is. Lássuk be, azért ez is fontos egy (CW) sorozatban.

    Értékelés: 8/10
    Az apróbb hibái miatt jár a két pont levonás, de amúgy ez egy abszolút szerethető, élvezhető és jól felépített sorozat. Az eddigi kilenc részben nem sok kivetnivalót találtam. Négy még hátravan, és már most reménykedem, hogy kap rendes lezárást az évad végén, mivel a második felvonásra tényleg nincs sok esély.

    star-crossed-003

    Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Félbeszakítom a válaszadást

    Please enter your comment!
    Please enter your name here