Filmkritika: Funny Girl (1968)

9

Ha valaki nézi, és szereti a Glee című sorozatot, akkor már öt éve azt hallja a karakterek szájából, hogy a Funny Girl mennyire király film és Broadway darab, és egyáltalán, Barbra Streisand egy istennő. Valahogy eddig nem vettem rá magam arra, hogy mindennek utána is járjak, de mivel a Glee-ben a mai részben lesz a Funny Girl bemutatója, így kíváncsiságból megnéztem a filmet. Abszolúte nem csalódtam, sőt, ez a film totál megérdemli a „kult” jelzőt, ráadásul annak ellenére, hogy 46 évvel ezelőtt forgatták, még ma is egy abszolút szerethető és élvezhető darab.

A történet hősnője az ifjú Fanny Bryce, aki mindenáron befutott színésznő akar lenni. A bohókás, vicces lány a csetlő-botló, szerethető stílusával végül kitörve a tánckarból elénekelhet egy szólót egy aprócska színházban, ahol azonban felfigyelnek rá. Tehetsége révén hamar kiemelkedik a tömegből, és a legnagyobb Broadway darabokban találja magát, mint a főszereplők egyike. A karrierje csodálatosan alakul, ám a párkapcsolata már nem annyira, végül pedig nagyon úgy tűnik, hogy választás elé kényszerül: karrier vagy szerelem?

funny_girl_04

A sztori még ma is rettentően releváns, hiszen hány olyan nő van a világon, akiknek a férjük, szerelmük szó szerint nem nézi el a sikert, és ki vannak bukva az urak, amiért az „asszony” jobban keres nála, vagy nagyobb sikert ért el, mint ő. Éppen emiatt annyira fontos még ma is ez a film, mert Fanny döntései alapján talán más is reflektálhat a saját életére. Az pedig tökre szomorú, hogy bő ötven év alatt sem sokat változott, vagy javult a hölgyek helyzete ebben a szituációban.

A fenti sorokból arra következtethettek, hogy ez egy dráma, pedig nagyon nem, a Funny Girlt inkább dramedyként jellemezném, amiben van egy csomó király zenei elem. Egy dolog pedig biztos: Barbra Streisand tényleg egy istennő. Olyan természetesen és hitelesen adta elő Fanny szerepét, hogy azt tanítani kellene. Nem csak a szomorú, hanem a drámai jeleneteknél is nagyon hatásos volt. Nem vitte túlzásba, olyan szépen lavírozott a „túl sok” és a „pont elég” vékony mezsgyéjén, ami keveseknek sikerül. Ami pedig az énekhangját illeti, mese nincs, abban is nagyon profi a nő.

funny_girl_02

Mivel adott a Glee-s vonatkoztatás, meg kell említenem azt is, mennyire király volt a sorozatban már megszeretett daloknak visszahallgatni az eredeti változatát. Azt hiszem épp ez az egyik legjobb dolog a Glee-ben, hogy olyan dalokat mutat meg nekünk, amikre amúgy talán nem figyeltünk volna fel, ami pedig még inkább maivá teszi a Funny Girlt, hogy minden egyes dala, kábé ugyanabban a hangszerelésben ma is bőven megállja a helyét, bő ötven évvel később. Amikor felcsendült az I’m The Greatest Star, a Don’t Rain On My Parade no meg a My Man, tiszta libabőr lett a hátam, ebből is látszik, Barbra Streisand olyat tud, mint kevesen. Lea Michele pedig méltó utód lehetne, szívesen megnéznék egy Funny Girl-feldolgozás filmet, csak kicsit komplexebb mellékszálakkal, mert nem sok említésre méltó mellékszereplő volt az eredetiben.

Ami a férfi főhőst illeti, kicsit húztam a számat néha egy-egy beszólásán, de igazán meg tudom érteni, hogy annak idején hogy lehetett Omar Sharif egy szexszimbólum.

funny_girl_01

A film lezárása kicsit kusza lett, meg túlságosan hasonult az adott kor társadalmi elvárásaihoz, így kevésbé voltam vele elégedett. Van viszont egy folytatás, aminek Funny Lady a címe. Azt hiszem belenézek majd abba is, bár, valahogy tartok tőle. Egy viszont biztos: Barbra Streisand filmográfiáját a magamévá kell tennem, mert azt a nőt a lehető legtöbb szerepben látnom kell, és látni is akarom.

Értékelés: 8/10
Igazából csak apróságok miatt vonom le azt a két pontot, mert néhol lassúnak éreztem a történet folyását, de mindent egybevetve ez egy szerethető, jó humorú, kiváló film. Megtekintésre pedig bárkinek szívesen javaslom, de persze előnyt élveznek a Glee-rajongók, hiszen már évek óta a Funny Girl dicsőítését hallják a sorozat miatt.

FUNNYGIRL-SPTI-05.tif

2379 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



9 hozzászólás

  1. Szerintem ne nézd meg a folytatást. Én láttam, nem mondom, hogy rossz volt, de inkább maradjon annyiban minden, így nem fogsz csalódni. Egy Streisandról szóló életrajzi könyvben olvastam, hogy Barbra odáig volt Omar Shariffért, amit nem is nagyon csodálok. A folytatás, bár nem rossz, meg sem közelíti a az igazi, az első részt, így, ha jó élményeket hagyott benned, inkább ne folytasd!

    • Pont ma néztem meg belőle 30 percet, mielőtt olvastam volna a kommented. Tényleg nem egy nagy eresztés, szóval, nem tudom folytassam-e. Az meg nem meglepő, hogy odáig volt a pasiért :D :)

  2. Igen, Omar Shariff elképesztően szexy pasas volt fiatal korában, de idősen is vonzó volt. Ha jó filmet akarsz látni Streisanddal, akkor az Ilyenek voltunk-at ajánlanám. Robert Redford a partnere, aki szintén egy cukorfalat volt fiatalon, és a film is nagyon jó!
    Még valamit szeretnék ajánlani, ne haragudj, hogy ilyesmivel zaklatlak. Ha szereted a musicalt (én imádom) akkor, ha van rá időd, és kedved hozzá, nézd meg a Hegedűs a háztetőn-t. Ha (már megint: ha :) ) igazán átütő és katartikus élményre vágysz, akkor feltétlenül keríts rá sort! Egy igazi gyöngyszem.

    • Köszi a tippeket, beszerzem őket és szép lassan meg is nézem. Nem zaklatsz ám, a régebbi filmeknél nem vagyok otthon, örülök az ajánlásoknak :)

  3. Akkor jó, mert én meg az új filmeket nem nagyon követem… Én megragadtam az 50-es évektől a 90-es évekig… Aztán néha-néha találok vmi számomra érdekes filmet az újak közül, akkor megnézem… Ha már a Hegedűs a háztetőnél tartunk, a film rendezőjétől megnéztük ezen a héten a Hurrikánt, ez egy jó Denzel Washington film…

  4. Én pl. bármennyiszer el tudnám nézegetni az Audrey Hepburn-filmeket. Annyira magával ragadó és bájos színésznő volt. Már többször megnéztem az Álom luxuskivitelben című filmet.
    Imádom a Judy Garland-filmeket is..És a táncos musicaleket Gene Kellyvel…
    A musical egy egészen más világba kalauzol el minket, és ebben nincs semmi rossz. Az újkori musicalek se rosszak, de már nem hagynak mély nyomot bennem. Még a Hair, a Grease, meg a Jézus Krisztus Szupersztár az amire, azt mondom, hogy igen. Többször próbáltam megnézni a Kabarét Liza Minellitől, de unalmas volt…
    Most egy újabb meleg témájú filmre készülődök, hogy megnézzem, csak legyen rá időm.. a Mielőtt meghaltam-ot már rég kinéztem:)
    További kellemes 7végét, és ha tudok, jövök este 8kor!

  5. Mostanában nem nagyon volt időm, így csak most értem megint ide. A Hair kihagyhatatlan, klasszikus, csodálatos, egyszerre felemelő és kiakasztó élmény, a zene, a szöveg, a táncjelenetek, hát nem is tudok mit mondani, ezt látni kell! Berger asztalon táncolós jelenete örök életemben a kedvencem lesz, nem tudom ezt hogyan lehetne felülmúlni?! A Jesus Christ Superstar szintén fantasztikus, Webber egyik mesterműve, és az eredeti helyszínen forgatták. Annak idején furcsálloteták, hogy Judás szerepét

    • Egyszer majd végignézem ezeket a régi klasszikusokat is, a Funny Girl-ből kiindulva azok is biztosan szuperek lesznek :) Köszi mégegyszer az ajánlást.

Leave A Reply