Főoldal Oldal Blog Egy kis személyes: Írók, akik nagy hatással voltak rám

Egy kis személyes: Írók, akik nagy hatással voltak rám

4
Oszd meg!

Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e ezeket a gondolatokat, mivel elég személyesre sikeredtek, de aztán úgy voltam vele, hogy miért ne. Szóval, most egy picit személyesebb vizekre evezünk. Talán azért, mert Húsvét van, de ma délelőtt számot vetettem az elmúlt egy évemről. Visszaemlékeztem arra a Tibire, aki izgatottan várta a II. Aranymosás végeredményét, és izgult, hogy mi lesz a vége. Miközben a múltat idéztem, elmosolyodtam azon, mennyi mindent elértem röpke egy év alatt. Persze, vannak olyan dolgok, amik változatlanok, de alapvetően sokat fejlődtem, és végre, azon az úton járok, amin mindig is akartam.

Amint a Winamp zenét váltott, és felcsendült Lea Michele és az On My Way, rögtön azon kezdtem el agyalni, kiknek köszönhetem meg azt, hogy rátaláltam a saját utamra. Mert bizony vannak olyan írók, akiknek a munkássága nagy hatással volt rám, akik miatt elhittem, én is képes vagyok írni, alkotni és talán adni valamit az embereknek. Ebben a bejegyzésben annak azoknak mondok köszöntet, akik miatt pár hét múlva szerző lehetek.

01-rowlingJ. K. ROWLING

Gyerekként nem olvastam olyan sok könyvet, de általános hetedikben a Harry Potter-láz engem is megfertőzött. Rekord gyorsasággal olvastam el a sorozat addig megjelent részeit, és nem csak egyszer tettem. A Titkok kamráját például egymás után háromszor is, mert annyira tetszett, és szerettem elmerülni Rowling csodálatos világában. Hatalmas inspiráció volt számomra maga a sorozat, életem egyik legmeghatározóbb részévé vált. Rowling elsősorban azért tett rengeteget, mert általa szerettem meg az olvasást. Korábban a kötelező olvasmányok, az irodalom órán belém szajkózott versek miatt nem vettem a kezembe könyvet, de a Harry Potter után minden megváltozott, és ezért örökké hálás leszek az írónőnek.

Ugyanis hiszem, hogy nem lehet valaki úgy jó szerző, ha nem olvasó is egyben. És azt, hogy én olvasó lettem, tényleg J. K. Rowlingnak köszönhetem. Plusz úgy érzem vannak még így jó páran a korosztályomból.

02-meg-cabotMEG CABOT

A sztori ugyanaz, mint Rowlingnál, de valahogy talán mégis más. A gimnáziumban került a kezembe először A neveletlen hercegnő naplója, méghozzá az osztálytársam jóvoltából. Nehéz volt számomra a kamaszkor, elfogadni az elfogadhatatlant, egyedül megbírkózni azzal, hogy valamilyen tekintetben más vagyok, mint a többiek. Egy időre talán el is távolodtam a könyvektől, és a telenovellákban kerestem menedéket, mert ott annyira egyszerűnek tűnt minden. Voltak ugyan gonoszok, de ők mindig elnyerték a méltó büntetésüket, a jók pedig megkapták a méltó jutalmukat, a jóképű főhőst.

Amikor azonban Vivien a kezembe adta A neveletlen hercegnő naplóját, valami talán megváltozott bennem. Már nem menekültem sehová, hanem kezdtem elfogadni önmagam. Nem tudom, ez miért lehetett pontosan, maga a folyamat pedig kicsit kusza, és nagyon összetett, talán még magam sem értem igazán. Abban azonban biztos vagyok, hogy Meg Cabot rengeteget hozzáadott az életemhez, és nem csak A neveletlen hercegnő naplójával, hanem a többi könyvével is.

03-faizaFAIZA GUENE

Sosem felejtem el azt a napot, amikor a könyvtárban bóklászva a kezeim közé akadt a Soha, sehol, senkinek című könyv. Szokás szerint a hátsó részlegben a C betűnél keresgéltem, hátha akad még olyan Meg Cabot könyv, amit nem olvastam el. Miközben nézelődtem, a két Neveletlen hercegnő naplója kötet közé volt beszorulva Faiza könyve. Rossz helyen volt, így azt gondoltam jó helyre pakolom, de ha már megfogtam, hát megnéztem a fülszövegét is. Szerelem volt első látásra. Egyből kikölcsönöztem, és még aznap elolvastam, majd ugyanabban a hónapban még kétszer.

Annyira lenyűgözött Guene stílusa, az, ahogyan megírta a saját életének a történetét, tele gúnnyal, öniróniával és a korát meghazudtoló élés látásmóddal. Valahogy elhitette velem, hogy minden rossz, ami történik az emberrel végül kreatív módon felhasználható valamire. Mert csak úgy lehet hitelesen írni a fájdalomról, ha ismered azt. Továbbá Faiza volt az első, aki elültette az írás gondolatának magvát a fejembe, hiszen általa éreztem azt, hogy én is szeretnék adni a világnak, mert azt akarom, hogy az én gondolataim hatására más is úgy érezze magát, ahogyan én, miután elolvastam a Soha, sehol, senkinek című csodálatos könyvet.

04-sohonyaiSOHONYAI EDIT

Az egyik jó barátom Székesfehérvárott lakik, abban a városban, aminek Sohonyai Edit is a szülötte. Ő – mármint, a barátom -, addig duruzsolt a fülembe Sohonyai könyveiről, amíg mindet ki nem vettem a könyvtárból. Ez is szerelem volt első látásra, a legnagyobb favoritom pedig a Jasmine, avagy mégis kell a szerelem c. könyv volt, ami olyan természetességgel beszélt a bőrszín általi társadalmi kirekesztettségről, és arról, milyen nehéz elfogadni önmagunkat.

Habár már Faiza könyve után éreztem arra késztetést, hogy egy nap én is íróvá váljak, de Sohonyai Edit művei adták meg a végső löketet. Azóta szívügyem az, hogy olyan témákról írjak, amikről úgy érzem beszélni kell, és tegyük hozzá, magyar környezetben. Sohonyai művei tehát egy olyan útra léptettek fel, amin azóta is – és egyre magabiztosabban -, járok, azt pedig őszintén kijelenthetem, ha nem olvasom el a könyveit, akkor talán másként alakul az életem, és más álmok nyomában járva próbálnám megvalósítani önmagam.

05RYAN MUPRHY

Ő nem regény, hanem forgatókönyvíró, abban viszont zseniális. Számos sorozatot kreált már, az első pedig amit tőle láttam, a Kés/Alatt volt. Borzongva szerettem azt a szériát, és annyi zsenialitás, abszurdum és jól felépített dráma és rejtély volt benne, aminek a fele is kitöltene két másik sorozatot legalább. Murphy nevét mégis akkor véstem örökre az emlékezetembe, amikor elindult a Glee c. sorozat. Öt éve fut már a show, azóta pedig szinte hozzám nőtt, és nagyon fog hiányozni, amikor véget ér bő egy év múlva.

Hihetetlen sokat adott számomra a Glee. Nem csak barátokat, zenei ismeretet és több száz dalt, amit azóta is hallgatok, hanem remek lehetőséget is arra, hogy szerzőként a fantáziámra bízva magam igazán szárnyalhassak. Az ő munkái inkább érzelmi síkon hatottak a munkásságomra, leginkább azért, mert a Glee minőségének a hanyatlásával el tudtam végre dobni azt a bizonyos „rózsaszín szemüveget” a fejemről. Korábban ha valamit nagyon szerettem, akkor nem igazán láttam meg a hibáit, de a Glee rámutatott arra, hogy imádhatok én bármilyen produktumot, de ne viseljem a „rózsaszín szemüveget”, ismerjem fel a hibáit és ezzel együtt tanuljam meg szeretni és tisztelni azt, amiről éppen szó van. Ez a mentalitás pedig akkor jön ám nagyon jól, amikor a saját kézirataim fölött görnyedve büszke vagyok, mert nekem tetsző dolgot alkottam, de látom a hibákat, és ezáltal pedig ki tudom azokat javítani. Éppen ezért tartozom köszönettel Ryannek, és persze a Glee teljes stábjának.

06-aranymosasARANYMOSÁS IRODALMI PÁLYÁZAT

Ez a post arról szól, hogy milyen folyamatok, impulzusok útján váltam szerzővé, éppen ezért a mindent eldöntő Aranymosás nem maradhat ki a felsorolásból. 2011-ben jelentkeztem először a pályázatra, de már előtte is próbálkoztam írással, viszont sosem tudtam befejezni egy kéziratomat sem. Negyven-ötven oldalig jutottam, de sosem tovább. Kellett egy megerősítés, egy hivatalos, nem elfogult reakció arra, hogy „Igen Tibi, jó úton jársz, bízunk benned”. Számomra ez volt az Aranymosás.

Az első pályázatra a kézirat első 10 ezer karakterét kellett beküldeni, amikor pedig pályáztam, nem sokkal volt több kész belőle. Az eleje azonban tetszett az előszűrőknek, meglátták bennem a lehetőséget, nekem pedig ennyi, no és a határidő elég löketet is adott ahhoz, hogy be tudjam fejezni az első kéziratomat. Habár korábban publikáltam egy saját blogon a sztorit, de az nem volt ugyanaz, mint egy olyan nagy kiadó, mint a Könyvmolyképző olvasóközössége elé kerülni, mégha csak virtuálisan is. Jöttek az első kritikák és vélemények, volt, amelyik simogatott, akadt, amelyik pofon csapott, de mindkettőből megtanultam kiszűrni valami hasznosat, valami fontosat. A legjobb ami történhetett velem, a negatív lektori, és a tudat, hogy nem adják ki az első kéziratomat. Utólag látom, nem voltam igazán felkészülve, és meg kellett tanulnom elfogadni az elutasítást.

Miután hónapokig nyalogattam a sebeimet, megszületett bennem A gyilkos áldozat (nem éreztem magam áldozatnak, még mielőtt :)) gondolata, és megírtam, majd be is fejeztem a kéziratot. Beküldtem, és a lektoroktól meg is kaptam az e-bookra ajánlva opciót, az olvasóktól pedig a bizalmat, és így, mint közönségdíjas én is porondra léphetek. A kritikusból kritizált lesz, az olvasóból olvasott. Ez az a dolog, amire mindig is vágytam, és amihez idő kellett, hogy megtanuljam értékelni, megtanuljak küzdeni érte, és el tudjam fogadni.

Nem csak azért vagyok hálás az Aranymosásnak, mert úgymond „felfedeztek”, hanem mert eléggé megkeményítettek ahhoz, hogy el tudjam fogadni azt, ami most jön – bármi is legyen az.

+ A BARÁTAIM

Mivel ez a poszt azokról az írókról szól, akik nagy hatással voltak rám, mint kezdő szerzőre, így nem mehetek el szó nélkül a barátaim mellett. Ők azok, akik minden egyes nap kifejezve a támogatásukat buzdítanak, meghallgatnak, segítenek, véleményeznek és a háttérből a lehető legjobb barátként azon munkálkodnak, hogy közelebb kerüljek azokhoz a célokhoz, amikért évek óta keményen küzdök. Nélkülük nem lennék ott, ahol, éppen ezért vagyok hálás azoknak, akik a háttérből segítik az utamat.

(Átolvasva be kell látnom, ez egy nagyon személyes bejegyzés lett, de hát, Húsvét van, ilyenkor talán belefér ez is.)

1830 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

4 Hozzászólások

  1. Hát igen, Rowling és a Harry Potter. Mind a hét könyv mestermű, egyszerűen elképesztő az az olvasmányos és lenyűgöző stílus, ahogyan ír. Ráadásul, az, hogy sok dolog később, a hetedik kötet megjelenése után nyert értelmet! Az, hogy egy író már az első kötet megírásakor tudja, hogy mi lesz a vég, és el tud helyezni finom kis utalásokat, amik csak a végén nyernek értelmet! Hát ez az igazi zsenialitás! Amikor a hetedik kötet megjelent Angliában, minden reggel ott ültem

  2. Folyt köv: (már megint béna voltam) szóval ott ültem a gép előtt, és vártam, hogy megjelenjen a kálalózfordítás aktuális része. Persze utána megvettem a könyvet és úgy is elolvastam, de egyszerűen nem bírtam volna kivárni a hazai megjelenést.

  3. Még valami!
    Én Marco oldaláról ismerlek (én még mindig imádom a telenovellákat), ezért kezdtem el a blogodat olvasni. Tetszik az az érzékenység, ahogy a dolgokhoz közelítesz. Szóval csak kitartást és sok sikert! A könyvedet tuti el fogom olvasni. :)
    Lehet, hogy belőlem is a nyúl beszél most, de komolyan gondoltam.

    • A Harry Potter nálam is hasonló gondolatokat ébreszt, az utolsó kötetet meg én is kalóz fordításban olvastam először. Egy teljes nap alatt, a gép előtt görnyedve. Epic volt.
      A dícséretet pedig köszönöm, remélem tetszeni fog majd amit írtam :)

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here