Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Glee 5×16 – Bash

Glee 5×16 – Bash

6
Oszd meg!

Elkezdtem írni a kritikát, és körülbelül az ötödik mondatnál rájöttem, hogy ugyanazt mondom el majdnem minden a héten a bevezetőben. Hiába történt ebben a Glee részben is sok minden, annak nem hiszem, hogy hatása lenne a következőre. Olyannyira epizódikussá vált már a Glee, ami egyszerűen teljesen elrugaszkodik attól a koncepciótól, amit egy hasonló szériától elvárnék. A maga nemében a Bash is jó volt, de szokás szerint random dolgokkal dobálóztak. Előkaptak valamit a dobozból, bevetettek valami olyan csavart, amit érdekesnek gondoltak, aztán mire várnánk a folytatást huss, nem lesz. Spoileresen folytatom a kép alatt.

glee_kurt

Például ismét előkerültek a melegeket ért attrocitások, nevezetesen most az utcán támadják meg a huligánok a meleg srácokat. Naná, hogy Kurt is kap pár pofont, és második évados emlékként még üvölti is “Nem félek tőletek”. Az egész szál még jó is lehetett volna, ha nem random módon dalolászással nyit a rész, megy a gyászmenet és csak később derül ki, hogy mi a fene történt. Béna volt a vágás meg kell hagyni. Plusz az egész homofób-téma annyira hirtelen került bele a sorozatba, korábban még csak jelét sem mutatták, hogy veszélyes lenne New Yorkban lenniük. Tudom, tudom, így még “drámaibb”, de egyre inkább olyan érzésem van a Glee közben, mintha mindenkinek az író szobában lenne egy önálló elképzelése a sorozatról, amit nem beszél meg a társaival, csak amikor ő írja az adott részt, hát magához ragadja az irányítást. Emiatt a Glee sok kicsi részletből, nem pedig egy kerek egészből áll, amit igazán sajnálok, mert többet érdemelne a sorozat.

glee_merc

A rasszizmus szál erősítésére szolgált a Sam & Mercedes kapcsolatban problémát jelentő “te fehér vagy, én meg fekete” dolog. Ez is derült égből villámcsapás, de legalább jól előadták. A Colour Blind-ot mellesleg imádom, egész héten azt hallgatom, írás közben is tök jó inspirációt jelent, szóval, köszönöm. Mégis, jobban örültem volna, ha ennek az egésznek van előzménye. De még mindig jobban integrálták a sorozatba ezt a problémát, mint a homofób dolgokat. Az epizód csúcspontja számomra Rachel volt, nagyon csíptem őt, amiért otthagyta a sulit. Ez is olyan “pro és kontra” dolog, de most úgy érzem Rachel tudja mit csinál, és ha úgy érezte ez a helyes döntés, akkor nem fogok ellenkezni vele. Ó, és a Broadway Baby is iszonyú jól sikerült, hihetetlenül jó duett volt ez.

glee_What

Ha eltekintek a csalódottságomtól, akkor azért azt belátom, hogy a maga nemében ez is egy szerethető, jópofa rész volt, amiben a dalok is ütöttek rendesen. Csak valahogy hosszúnak éreztem, és zeneileg túlzsúfoltnak, a legtöbb dalnak nem volt értelme, csak helykitöltőként szolgált. Persze, nem azt mondom, hogy ne tetszett volna Mercedes első szólója, csak egyszerűen elvette a helyet a fontosabb dolgok elöl. Amit még meg kell említenem, az Whoopie Goldberg: örülnék, ha gyakrabban felbukkanna a karaktere, mert nagyon csípem. Jól áll a színésznőnek is ez a rideg stílus, pláne mert korábban pozitív, vidám szerepekben szoktam őt meg.

Értékelés: 5/10
Most mit mondjak, azt, hogy velem van a baj? Úgy érzem a sorozattal van a baj, amiért random módon dobálják be a szálakat, aztán meg a következő héten már nem is foglalkozunk vele. Több állandóságot kérek.

glee_blaineday

1183 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

6 Hozzászólások

  1. Maximálisan egyet értek a meglátásaiddal. Nekem már a negyedik évadban is volt olyan érzésem, hogy az írók egyik percről a másikra álmodják meg a következő rész tartalmát, akár csak a New Directions a versenyekre a dalokat – hogy klasszikust idézzek. :)
    Ebben a részben szerettem a No One Is Alone-t, mindentől elvonatkoztatva, csak a zenéért, mert a körítéstől én is a falra tudta mászni. Illetve a ColourBlind nekem is favorit lett, rájöttem, hogy imádom Amber hangját. Hmmm… Ezt az egyet tudtam értékelni igazán, ebben adott valami újat a sorozat.
    Blaine továbbra is idegesítő, de most már Kurt is, amit nem szeretek. Viszont hatalmas plusz Mike O’Malley alakításáért. Az egész részben még mindig ő és Whoopie nyújtották a legtöbbet és a legértékelhetőbbet.
    És még mindig várom vissza Santanát.

  2. Nekem mostanában se időm, se kedvem leülni kritikát írni, mert úgy érzek, ahogy te is. Vesznek elő random szálakat, azzal egy rész erejéig foglalkoznak vagy jól, vagy rosszul, aztán mehet is a levesbe mindenféle utóhatás nélkül. Kár érte, mert tényleg többet érdemelne a sorozat, meg persze mi, nézők is…
    A heti rész amúgy nem volt rossz, és a dalok se. Még a No One Is Alone-os nyitással se volt problémám, nem tűnt annyira randomnak a dolog. (Nem gyászmenet volt, csak “szimpátia tüntetés” – bocs most jobb szó nem jut rá eszembe -, mert a fiú él, csak kómában van) Amúgy ezzel a szállal nekem is az a bajom, ami neked. Előzménye semmi, erre egy részen belül nem csak a virrasztás jön, de még Kurt is kórházba kerül… Utóhatása meg szintén nem lesz az írókat ismerve. Viszont Mike O’Malley miatt már megérte ez az egész. Plusz jó volt Blaine-től a Not While I’m Around is. Valahogy illet az egész szituhoz.
    Rachel már csak Rachel, de megértem őt én is. És sok sikert neki a későbbiekben. Whoopie Goldberget pedig nem csak te szeretnéd többet látni. Bár ami azt illeti én hiányolom a NYADA-ról Kate Hudson karakterét is…
    És nyugi, nem veled van a baj. Csak ez már nem az a Glee, amit anno megszerettünk. Ezt meg nehéz lenyelni.

    • Amúgy, ha megerőltetem magam, erről a részről tényleg sokat lehetne beszélni, mert elővett két komoly témát, a homofóbiát és a fekete-fehér “nem randizhatunk” dolgot. Csak hát, utóhatás nélkül mit fárasszuk magunkat, igaz? :)
      Számomra nagyon gyászmenetnek tűnt, de igazad van, él a srác, szóval nem gyászolnak senkit.
      Mike-ot én is nagyon csíptem :)

  3. El sem hiszem, hogy a Glee védelmére kelek, mert ilyenre szerintem a 2. évad óta nem volt példa, de szerintem az utóbbi két epizód (főleg ez) nagyon jól sikerült. Ahogy Eper is írta, ez már nem az a sorozat, amit megszerettünk, de 3. évad vége óta most először érzem azt, hogy ha nem is az, nem rosszabb lett, hanem máshogy jó. New York nagyon jót tett a sorozatnak.
    Az, hogy epizódikus lett a történetmesélés, szerintem nem újdonság. A versenyeken kívül már elég régen nem volt semmi, amivel hosszabban foglalkoztak volna – illetve van pár téma, amit néha-náha elővesznek, máskor meg persze pihentetik.
    A homofóbia-kérdés szerintem pont jókor jött, hiszen azóta, hogy Kurt iskolát váltott az őt “zaklatók” miatt, melegnek lenni annyiból állt, hogy dalolásznak és szűk nadrágokat hordanak… az pedig, hogy a “semmiből jött”, ezt nem teljesen értem: csak mert eddig nem támadták meg Kurt-öt az utcán, attól még ez miért ne történhetne meg? Azért, mert egy ideje nem foglalkoztak azzal, hogy a homofóbia milyen komoly probléma, természetes, hogy egy sorozatban, ahol a szereplők között több meleg karakter is van, ez néha előjön.Ennek sajnos kétlem, hogy lenne előzménye… mellesleg Kurt nagyon bátran viselkedett, tetszett, ahogy ezt megoldották, és természetesen Mike O’Malley visszatérésének is örültem.
    Nekem pont Mercedes lett a sorozat leggyengébb láncszeme, nem tetszett ez a fekete/fehér dolog sem, az meg, hogy kvázi “híresség” lett, abszolút komolyanvehetetlen. De őt leszámítva, szerintem hosszú idő óta most a legszínvonalasabb a Glee. Végre kiválasztottak pár karaktert, akikkel tudnak rendesen foglalkozni, és nincs mellettük a háttérben 40 másik, aki csak a háttérben statisztál és néha “kötelezőből” előkerül. Bocsánat a hosszú kommentért :)

  4. Ez nekem nagyon erőltetett volt, és… ez a rész szerintem nem is érdemel több szót.
    Vagyis de: Whoopi. *.*

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here