Főoldal Érdekességek Cikksorozatok MÁS/KÉP – Attila, a transznemű fiatal

MÁS/KÉP – Attila, a transznemű fiatal

19
Oszd meg!

Sok interjút készítettem már el az elmúlt évek során, de talán még sosem voltam ennyire izgatott, mint most. A téma ugyanis a transzszexuálisok helyzete, amiről sajnos nem esik sok szó, és az emberek egy része is igencsak elítélően reagál erre. Márpedig úgy érzem, hogy erről a témáról beszélni kell, és azokat a tévképzeteket, amik a transzszexuális embereket körbelengi, eloszlathatóak, ha beleláthatunk egy olyan ember fejébe, aki nem abba a testbe született, ami számára elrendeltetett.

Kérdéseimre Attila válaszolt, aki a harmincas évei elején jár, már túl van több műtéten is, de még mindig női testbe zárt férfiként tengeti napjait. Attila elmesélte, milyen az élete transzneműként, és milyen nehézségekkel küzd meg nem csak ő, hanem a sorstársai. A beszélgetés során egy bátor, erős és kitartó férfi képe rajzolódott ki előttem, aki ugyan megküzd a démonival, amik néha térdre kényszerítik, de mégis feláll, hiszen feltett szándéka kijavítani azt a hibát, amit a természet vétett ellene.

Attila személyében tehát egy remek embert ismertem meg, aki olyan plusz információkat adott át a transzszexuális emberek életével kapcsolatosan, amik megkönnyítik a megértésüket, és a döntéseik hátterét. Ajánlom elolvasásra a teljes beszélgetést, hadd omoljanak le azok a falak, amik akarva-akaratlanul ott is vannak bennünk, mélyen, legbelül…

mas-kep-attila

– Először is, köszönöm, hogy elvállaltad a beszélgetést. Magyarországon nem beszélnek túl sokat a médiában a transzszexuálisokról, sokak pedig a transzvesztitákkal azonosítanak titeket. Elmondanád a saját szavaiddal, hogy mi a kettő közti pontos különbség, hogy mindenki számára világos legyen?

A lényegi különbség egy transzszexuális és transzvesztita ember között az, hogy a transzvesztiták nem éreznek késztetést arra, hogy megváltoztassák a nemüket, ők megelégednek azzal, ha a másik nem ruháiba bújhatnak. A transzvesztiták gyakorta csupán néhány órára, egy fellépésre, bulira öltöznek nőnek, vagy épp férfinak, bár az is előfordulhat, hogy valaki így él a hétköznapokon is. Minden esetre műtétet nem akarnak, és hormonokkal sem változtatják meg a testüket. Egy transzszexuális ember azonban nagyon erős belső késztetést érez arra, hogy nemi jellegeit, testét megváltoztassa, hogy külsőleg is önmaga lehessen, hogy a nap minden pillanatában valódi, saját nemének megfelelően létezhessen. Itt az elején talán érdemes tisztázni néhány fogalmat is: mikor azt mondjuk, hogy transzszexuális/transznemű fiú, akkor egy olyan emberre gondolunk, aki bár női testbe született, a nemi identitása valójában egy férfié. És fordítva, egy transzszexuális lány olyan ember, aki biológiailag férfi testbe született, ám a tudata, identitása női. A transzszexuális szó kicsit zavaró is, bár ez terjedt el a köztudatban. Zavaró, mert valójában nem „szexualitásról” van itt szó, hanem nemi identitásról, nemi hovatartozásról. Az angol transgender, vagyis transznemű kifejezés sokkal inkább helytálló.

– Ezek szerint egy női testbe született férfi lélek azért akarja megváltoztatni a testét, hogy kívül, belül férfi legyen. Szerinted ez mennyire találó megfogalmazás? Mert én úgy érzem, itt elsősorban lelki okok állhatnak a háttérben.

Ez fogós kérdés, mert a tudomány még nem talált kielégítő magyarázatot arra, hogy miért is lesz valakiből transzszexuális. Viszont ez, hogy női testben férfi lélek, és fordítva, nagyon találó leírása a helyzetnek. De csak mint szófordulat szintjén. Én nem hiszem, hogy a lélek “férfi” és “női”, sokkal inkább az agy szerkezetében kell keresnünk a megoldást. Egy orvosi elmélet szerint a transzneműség magzati korban alakul ki, és hormonális hatások okozzák. Például a fiúgyermek elkezd fejlődni az anyaméhben, az agya megkapja a megfelelő mennyiségű tesztoszteront, amitől férfiagya fejlődik, ám valamilyen hiba folytán a hormontermelődés leáll, és a férfi test már nem fejlődik ki. Fordítva ugyanez, csak ott az agy nem kapja meg a megfelelő hormonokat, és a női agyhoz férfitest fejlődik.

De ez még nem bizonyított elmélet. Minden esetre ebben hiszek leginkább, vagyis az én olvasatomban a transzneműség egy rendkívül súlyos, az egész testet érintő fogyatékosság, deformitás. Az viszont biztos, hogy a nevelési módszerek, a társadalmi elvárások nem befolyásolják ezt a dolgot. Akárcsak a homoszexualitás, ez is eleve elrendelt dolog, mindegy, hogy az illetőt lánynak, vagy fiúnak nevelik.

– Ezek szerint számodra, számotokra az egyetlen lehetséges megoldás a műtét. Te női testbe zárt férfiként mit teszel, tehetsz meg azért, hogy ezt a deformitást kiküszöböld?

Egy transzszexuális embernek a következő lehetőségei vannak: műtéti úton megváltoztatja a testét, elsősorban a nemi jellegeket, a nemiszerveket, és hogy ez a változás még tökéletesebb legyen, hormonkezelést kap hozzá. Amíg valaki eljut odáig, hogy lépjen a saját érdekében, vannak apróbb, ám olykor fájdalmas trükkök, melyeket bevethet, hogy a saját nemének megfelelően nézzen ki. TS (a transzszexuális szó rövidítése, amit a TS emberek gyakran használnak – a szerk.) srácoknál például gyakori a mell lekötése. Én már jó pár éve megváltoztattam a nevemet, ilyenkor az összes papírját cserélik az embernek, kezdve az anyakönyvvel, hiszen az az alapja mindennek. Ezen kívül túlestem az első műtéteken, a mell és méh/petefészek eltávolításon, hormonkezelés alatt is állok, tesztoszteron injekciókat kapok. A nemiszerv átalakító műtét még hiányzik.

Hogy ki mennyit tesz meg a változásért, az egyén függő, sokan vagyunk és sokfélék. Előfordulhat, hogy valaki csupán a nevét változtatja meg, valaki megelégszik a hormonkezeléssel. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy melyik út járható számára. A végső, nagy műtétet, a nemiszervek átalakítását sokan nem is vállalják a nagy kockázat miatt.

– Mielőtt komolyabban belekérdeznék abba, amit most írtál, úgy érzem, fel kell tegyek egy kérdést, ami talán a legelső kérdésre adott válaszod ellenére is ott motoszkál az olvasó fejében is. Nem lenne kevésbé fájdalmasabb, és talán egyszerűbb megoldás „férfias leszbikusként” élned?

Egy férfias leszbikusnak bizonyára kevésbé komplikált az élete, de a dolog nem ilyen egyszerű. Egy meleg és egy TS ember teljesen különbözik egymástól, egy TS fiú esetében valóban egy férfiról beszélhetünk, akinek súlyos testi rendellenessége van. Talán egy példával jól lehetne ezt illusztrálni: Ha egy férfi valamilyen okból elveszti a nemiszervét, akkor neki is azt javasoljuk, hogy a következőkben inkább nőként éljen, vagy legyen férfias leszbikus? Biztos vagyok benne, hogy az illető kikérné magának, és egy TS férfi is kikéri magának, hiszen ez szörnyen megalázó lenne számára. Hozzátenném ugyanakkor, az gyakran előfordul, hogy egy TS fiú, amíg nem tudja, mi baja van, nem tudja, ki ő valójában, leszbikus kapcsolatban él. Sok TS kezdi úgy az életét, hogy szimplán melegnek gondolja magát.

Itt is kiütközik, hogy mennyi félék vagyunk, én például mindig tudtam, ki vagyok. Számomra egy leszbikus kapcsolat, ahol a partnerem azért szeret engem, mert nőként tekint rám, megalázó lenne.

– Gondolom, szeretnél párkapcsolatot kialakítani. Korábban volt már barátnőd? Mennyiben nehéz ez számodra?

Nekem még soha nem volt senkim, de ez biztos az én hibám is. A legtöbb TS srácnak van/volt kapcsolata: valaki együtt marad a leszbikus párjával, valaki egy sorstársában találja meg az igazit, vagyis egy TS lány személyében. És bizony sokan vannak, akik teljesen hetero nővel élnek együtt, szóval ez a dolog is pont olyan színes lehet, akár maguk az emberek. Én sajnos amellett, hogy a testem más, nagyon félénk és visszahúzódó vagyok, emiatt is lehet, hogy még soha nem volt kapcsolatom. De amúgy igen, alapvetően egy TS embernek nehéz párt találnia a betegsége miatt, sokat kell keresgélnie, mire rátalál arra az illetőre, aki el tudja fogadni őt. Különösen igaz ez a műtét előtti időszakra.

– Talán ennek köze van ahhoz, hogy azt írtad korábban, nem szeretnéd, ha „nőként” nézne rád az a lány, akivel együtt szeretnél lenni?

Igen, egyértelműen. Nekem nem kéne egy olyan kapcsolat, ahol nőként tekint rám az illető, akkor inkább egyedül maradnék örökre.

Alapvetően az is baj velem, hogy túlságosan őszinte vagyok, nehezen kommunikálok olyan emberekkel, akik nem tudják a múltam, mert valahogy úgy érzem, mintha átverném őket. A lányokra különösen igaz ez, nem tudnék úgy randizni, találkozgatni, hogy az illető ne tudja rólam, különben úgy érezném, hogy hazudok neki.

És itt a dilemma, ha pedig tudja az elején, akkor vajmi kevés esélyem van rá, hogy meghódítsam…

– Sosem lehet tudni, de drukkolok, hogy sikerüljön! Nemrég azt írtad, hogy átestél már több műtéten, amik gondolom elég fájdalmasak voltak. Megkérdezhetem az anyagi vonzatát? És a nagyműtétét? Mik azok a bizonyos kockázatok?

Amikor engem műtöttek, akkor még ingyenes volt. Illetve, valahogy nem foglalkozott vele különösebben az egészségbiztosítás, és azok az orvosok, akik hajlandóak voltak elvégezni ezt a műtétet, találtak rá módot, hogy az OEP finanszírozza. Ezt mostanra megváltozott, a betegnek magának kell állnia a költségeket, az egészségbiztosítási pénztár 10%-os támogatást nyújt. Jelenleg a mellkas és hasi műtét olyan 300 ezer körül mozoghat. A nagy műtét, a nemiszerv átalakítása, 500 ezer és 2 millió forint között van. Attól függően, hogy hol és kivel csináltatja az ember. Magyarországon is végeznek ilyen műtéteket, de mindenki tudja, hogy az a legideálisabb, ha egy profi, külföldi orvoscsapatra bízza magát, akik már száz és száz hasonló műtétet végeztek. A fiúknak Szerbiát ajánlják leginkább, a lányoknak Thai-földön csinálnak nagyon profi műtéteket. Ezek valóban több millióba kerülhetnek. A műtét sok kockázattal járhat, előfordulhat nagy vérveszteség, az újonnan kialakított nemiszerv esetleg elfertőződhet, nem funkcionál úgy, ahogy kéne, érzéketlen lesz, esetleg vizelettartási problémák léphetnek fel, de a szövetek akár el is halhatnak. Leginkább a fiúknál nagy a kockázat.

– A családoddal milyen a kapcsolatod? Kétségkívül nekik sem lehet egyszerű.

Sajnos Magyarországon az emberek jelentős többsége semmit nem tud erről a betegségről/állapotról, és ezzel az én szüleim is így voltak, felkészületlenül érte őket. Eleinte hitetlenkedtek, azt gondolták, hogy ez valami hóbort, és majd kinövöm, de aztán szép lassan beletörődtek, most már elfogadnak. Aki pedig nem tudott elfogadni, mondhatjuk, hogy belenyugodott a helyzetbe. Amúgy én elég szerencsésnek érzem magam, mert sok hozzám hasonló fiatalt egyszerűen elkergetnek otthonról, kitagadják, kitaszítják a családból. A szüleim segítsége nélkül én is minden bizonnyal hajléktalan lennék.

– Mi a helyzet a barátokkal? Mennyire élsz társasági életet?

Én semennyire, de ez megint az én hibám. Előfordult olyan is, hogy fél évig nem jöttem ki a házból, nem léptem ki az utcára. De más TS srácok teljesen átlagos életet élnek, vannak barátaik és bulizni, szórakozni járnak. Alapvetően nagyon magamnak való típus vagyok. Akiket barátaimnak mondhatok, főként neten ismertem meg, de minden kapcsolatomra igaz, hogy írásban tudok kibontakozni, kommunikálni másokkal, élőszóban teljesen elveszettnek érzem magam.

– Mindezt az alaptermészeted “számlájára” írod, vagy úgy érzed, a TS is közrejátszik abban, hogy ilyen – ha fogalmazhatok így -, remete életet élsz?

A TS is közrejátszik, hiszen nem véletlenül szigetelődtem el a társadalomtól. Ez egy védekezési mechanizmus volt részemről. Nagyjából általános iskola vége, gimnázium eleje körül kezdtem a valódi nememnek megfelelően öltözni, és úton-útfélen gúnyolódást, bántást kaptam, gyakorlatilag egy napom nem múlt el úgy, hogy valaki ne szólt volna be, vagy ne súgtak volna össze a hátam mögött. Így inkább elrejtőztem az emberek elől.

– Privátban mutattál képet magadról, és ez alapján abszolút nem tudnám belőni, hogy női testben élsz. Még mindig vannak ilyen sugdolózások a hátad mögött? Ugyanott élsz most is, amiben felnőttél?

Igen, ugyanabban a városban élek, de azt nehéz lenne megmondanom, hogy még mindig összesúgnak-e a hátam mögött, hiszen nem járok túl sűrűn emberek közé. Azt minden esetre biztosan tudom, hogy a kisugárzás nagyon meghatározó. Mióta kezdek magamra találni, és sikereket elérni abban a művészeti ágban, melyet képviselek, úgy látom, hogy a külsőm is sokkal elfogadhatóbb, és ezt mások is érzik rajtam. A magabiztosság, a karizma nagyon fontos.

– Jelenleg a médiában mondhatni Szecsődi Kari képviseli a transznemű közösséget. Szerinted mennyire csinálja jól? Miatta akár rosszabbul ítélik meg az egész közösséget? Mondhatjuk egyáltalán azt, hogy ez egy közösség?

Igen, közösség, egy meglehetősen színes közösség, sokféle világlátással. Ezt azért mondom, mert például Szecsődi személye igencsak megosztja az érintetteket. Valaki szidja, amiért felvállalta magát, valakinek nem tetszik a stílusa, és van, aki szereti őt, mert úgy érzi, hogy megfelelően képvisel minket. Én a magam részéről azt mondom, hogy Szecsődi Karival nincs semmi probléma, ő így él, előadóművész, természetes, hogy a nemváltása után még inkább reflektorfénybe került. Nem csinált semmi kirívót, megbotránkoztatót, elítélendőt. Azt azért hozzáteszem, hogy a TS közösségnek jó lenne, ha egy “komolyabb” ember is színre lépne ezzel a problémával, olyasvalaki, aki nem a bulvár lapok hasábjain beszél magáról, hanem komolyabb fórumokon. Aki jobban meg tudja fogalmazni a problémáinkat, jobban tud szólni az emberekhez, a társadalomhoz. Ez a személy még várat magára.

– Reméljük minél hamarabb így lesz. Azért is, mert a transzszexuálisok körében fájóan nagy az öngyilkosok aránya. Szerinted miért van ez? A magyar társadalom ennyire nem fogadja el a transzszexuális embereket?

Az biztos, hogy az utóbbi években Magyarország eléggé lejtőre került a másság elfogadása terén. Ahelyett, hogy a nyugati, civilizált demokráciákhoz csatlakoznánk fel, egy teljesen más irányba indultunk. Jelenleg idehaza nagyon nehéz helyzetben van egy TS ember, szinte lehetetlen munkát találnia, ha dolgozik valahol a nemváltásakor, onnan nagy eséllyel kirúgják. Az egészségügyi ellátásunk is sokszor akadozik, számtalan eset volt, mikor maguk az orvosok bántak embertelenül a TS betegekkel. Én is tízszer meggondolom, hogy elmenjek-e szakrendelésre, mert sosem tudhatom, hogy az illető doktor hogyan fog viszonyulni hozzám. Talán kioktat, lehord, elzavar azzal, hogy nem hajlandó kezelni engem. Volt rá példa.

Viszont a TS emberek körében oly aggasztó öngyilkossági statisztika globális probléma, és nem csak hazánkat érinti. Minden tíz transzszexuális emberből hét legalább egyszer megpróbálja az öngyilkosságot, és tízből tíz gondol rá, vagyis minden transznemű, kivétel nélkül.

Magának az öngyilkos gondolatoknak a gyökere pedig egyértelműen a kilátástalanság, a tehetetlenség. Bár vannak műtétek, hormonkezelés, azért mégiscsak nagyon hajszálon függ ez az egész, és nehéz elhinni, hogy valaha is az az ember nézhet vissza ránk a tükörből, akik valójában vagyunk. Az elszalasztott évekről, lehetőségekről, élményekről nem is beszélve.

– Erről még hallani is szörnyű, nemhogy átélni… Most, ha csak virtuálisan is, de üzenhetsz az embereknek, az olvasóknak. Szerinted mivel könnyíthetnék meg nem csak a te, hanem a sorstársaid életét is? Mik azok a dolgok, amikben <mi> segíthetünk nektek?

Talán kicsit durván fogalmazva, az emberek többségében van egy ösztönféle, hogy azonnal “rárepülnek” arra, aki valamilyen módon eltér az átlagtól, más. Lehetsz sovány, kövér, sánta, félszemű, transzvesztita, TS, mindegy, ezek az emberek úgyis találnak rajtad fogást, ha akarnak. Arra kéne törekedni, hogy a társadalom változzon, ne nevessünk azokon, akik különböznek tőlünk, ne gúnyolódjunk rajtuk. Egy TS embernek már az is nagyon nagy segítség lenne, ha nem kéne attól tartania, hogy úton-útfélen megkövezik a mássága miatt. Az emberek legyenek toleránsabbak és megértőbbek. Az sem elég, ha csak magunkban gondoljuk, hogy „minden ember egyenlő”, változást akkor érhetünk el, ha ki is mondjuk ezeket a szavakat.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Ha úgy érzed, hogy Te is transznemű vagy, netán olyan gondolatok, kérdések kavarognak a fejedben, amikre választ vársz, keresd fel a Pink Vanilla portált, ahol információkra és barátokra lelhetsz.

4814 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

19 Hozzászólások

  1. Az összes interjúd közül ez volt a legeslegjobb. Köszönöm, hogy elolvashattam, nagyon sok mindent megtudtam, és ismét kicsit másképp nézek a világra :)

  2. Szuper interjú lett, nagyon fontos és jó gondolatokkal, mondatokkal! Köszi, gratulálok és Attilának is köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseidre!

  3. nekem az a furcsa, hogy Attila a saját helyzetét betegségként határozza meg. szerintem ez egy nagyon rossz szó rá..

    • A beszélgetésünk alapján szerintem érthető, hogy ezt egy betegségként határozza meg, hiszen ő tulajdonképpen egy férfi, aki az anyaméhben deformálódott el, és született meg egy női testben. Szerintem ezt tekinthetjük betegségnek is, pláne mert ebből “felgyógyulni”, is van olyan fájdalmas, mint a többi betegség esetén.

    • Kedves Bonnie!

      Igazság szerint a TS közösségen belül is sok vita volt már arról, hogy a “betegség” szó megfelelő-e az állapotunkra. Jelenleg Magyarországon a mentális betegségek közt tarják számon, BNO kódja is van: F64 Személyiség zavar, nemi identitás zavar, nemi diszfória és hasonló címkéket aggatnak rá.
      Azt, hogy mentális betegség, soha nem mondanám, mert valóban nem az, sok ország már le is vette az elmebetegségek listájáról a TS-t.
      Viszont én magam testi betegségként, fejlődési rendellenességként tekintek rá. Talán így könnyebb, mert megfoghatóbb. Olyasfajta ember vagyok, aki állandóan keresi a válaszokat az élet minden területén, így ebben az esetben is szükségem van rá, hogy legyen valami “oka” ennek az egésznek. Amíg nem lesz bizonyított tudományos magyarázat, addig sok elmélet van, ezek közül egy érdekes példa, hogy az ember az előző életéből hozza ezt az érzést, nem tudja elfelejteni a régi testét. Én hiszek az ilyesmiben is, így ez az elképzelés is szimpatikus számomra. :)

  4. Nagyon jó lett az interjú. Gratulálok. Tényleg jó lenne ha az emberek szeme felnyílna és a dolgok mögé látnának.

  5. Nagyon jó olvasni ezt a beszélgetést!Én is nemet változtattam ,ugyanezen irányba a Média kíséretével és jó h mások is felvállalják!Szembesülni kell ezzel a “betegséggel” én is betegségként éltem át!De már gyógyult vagyok!Emberek lehetnének toleránsabbak és nem magukat minősíteni a pocskondiázással!Soha nem tudni h kinek a kije születik T.S.-ként!!!!!
    Dávid

    • Dávid, gratulálok ahhoz, amit elértél, nagyon jó látni téged, hogy ennyire helyre jöttél, harmóniába kerültél önmagaddal. Valóban látszik rajtad a boldogság, ott csillog a szemedben. Sok sikert a továbbiakban is! :)

  6. Nagyon tetszik a Más/Kép rovatod Tibi! Nagyon jó kis cikk lett, sok új információt megtudtam.

    Attila neked pedig sok sikert kívánok, és ne légy félénk. Tudom, nehéz mert én is elég félénk vagyok de ne félj kiálni magadért!

    • Ha a zenében nem is értünk ehhez, ezúttal csak csatlakozni tudok!! :)

      Én is szeretem a Más/Kép interjúkat – csak néha nehéz megszólalni, amikor ilyen nehéz helyzetben élő fiatalokról olvas az ember. Meg arról, mennyire nincs elfogadás ebben az országban nagyon-nagyon sok esetben. Ez elkeserítő :(

      • Legalább van amiben egyetértünk! :))

        Igen, nagyon nem szeretem, hogy megszólnak akárkit akármi miatt. Pedig fogalmuk sincs róla..

    • Tényleg nagyon örülök, hogy tetszenek nektek ezek a Más/Kép riportok, azt viszont ne feledjük, hogy ezek sem csak az én érdemeim, hanem azoké az embereké, akik beavatnak minket a legbelsőbb magánügyeikbe, ami szerintem becsülendő dolog :)

  7. orulok hogy vannak ilyen jellegu interjuk a neten.. en tudom hogy pontosan mit ereznek hogy latjak a vilagot azok akik rossz testbe szuletnek. Nem akarnak tobb lenni az atlagnal ok csak az atlaghoz akarnak tartozni. Ezt a baratnom mondta nekem aki maga is atmegy ezeken a dolgokon nap mint nap. De probalok segiteni neki ahol tudok. Lelkileg mellette allok minden percben mert szeretem.

    • Szuper, hogy ide találtál és tetszett az interjú :) Az pedig nagyon figyelemre méltó, hogy segítesz a barátodon, és mellette állsz. Hajrá nektek!

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here