Más/Kép: István, a siket szülők gyermeke

3

Istvánt édesanyja nevelte fel, aki egy bátor, erős és törődő anyuka, mellékesen siket, méghozzá egy olyan országban, ahol nem beszélik sokan a jelnyelvet, a tömegközlekedési eszközökön pedig kinevetik azt, aki kimondott szó nélkül kommunikál. István mesélt nekünk az édesanyjáról, azokról a nehézségekről amiket őket érték, és elmondta azt is, mit jelent számára a jelnyelv, és mennyi mindent szeretne tenni azért, hogy megkönnyítse a siket közösség életét Magyarországon.

istvan

– Milyen volt egy siket édesanya oldalán nevelkedni? Okozott ez bármilyen negatív pillanatot az életedben, amikor dühösen szemlélted az emberek reakcióit?

Számomra ez az életforma egy olyan nézetet és ismeretet adott, amit nem sokan tudhatnak a magukénak. Én úgy vallom, hogy két anyanyelvem van a jelnyelv és magyar. Tökéletesen megértjük egymást vagy jelbeszéddel vagy szóban kommunikálunk.  Ugyan olyan az életünk,  mint bármelyik halló családé, csak másképp kommunikálunk egymással. Sajnos volt már negatív élményekben tapasztalatom, ha villamoson vagy buszon beszéltünk régebben, vagy most is, sokszor  feltűnően elkezdtek/kezdenek nevetni, utánozni a kézmozdulatainkat. Volt, hogy idegesen megjegyeztem „milyen kedves emberek”, máskor megmondtam nekik nem igazán úgy van az a jel. De  legtöbbször azt teszem, amit az édesanyám  nem veszem tudomásul őket.  Véleménye szerint nekünk ez a nyelvünk, mint angoloknak az angol, a franciáknak a francia stb. És az emberek néha azt is ugyanúgy kinevetik.

– Elkezdenek nevetni azon, hogy jelnyelvet használtok? Ez szörnyű. Amikor megjegyzést tettél rájuk, abbahagyták?

Általában igen. Sikerült negatív helyzetbe hoznom őket és abbahagyták. De ugyanakkor ez nekem is kellemetlen volt. Hiszen nem beszélhetek úgy  anyával vagy más sikettel, hogy ne nevessenek ki. Vagy ne csodálkozzanak.

 – Sajnálom, hogy ilyenben van részetek, az viszont remek, hogy anyanyelveddé vált a jelnyelv is. Szerinted mennyire nehéz ezt megtanulnia az érdeklődőknek a jelnyelvet?

Anyukám  mindig viccesen megjegyzi, hogy az én fiam hamarabb jelelt, mint beszélt. A jelnyelvet szerintem nem nehezebb megtanulni, mint bármely nyelvet  igazából véleményem szerint könnyebb is , de ez lehet azért van, mert én ebben élek. :) De a siketek tesznek azért, hogy alkalmat adhassanak azon embertársaiknak, akik megszeretnének tanulni jelelni. A különböző SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) intézményekben szokott lenni jelnyelvi tanfolyam,(http://www.sinosz.hu/) de itt megemlíteném a hallatlan.hu jelnyelvi szótárt is. Itt videók segítségével megtanulhatóak bizonyos szavak.

– Azon kívül, hogy a jelnyelv segítségével magabiztosan lehet kommunikálni a siket társainkkal, mi más előnye származhat szerinted annak, aki ismeri a jelnyelvet?

Biztos, vannak olyan emberek, akik minél több nyelven szeretnének beszélni és ez a nyelv is önálló nyelvként funkciónál. Az egyetemeken például külön nyelvként elfogadják és pluszpontot jelent a jelnyelvi nyelvvizsga.  És álláslehetőséget is nyújthat, mint például: gyógypedagógus, vagy jelnyelvi tolmács.

– Mesélsz nekünk a szüleidről?

Örömmel :)  Anyukám a legkitartóbb és legönzetlenebb asszony. Aki megmutatta nekem, hogy az embernek a kitartása a legfontosabb. Az ő világukban elég nehéz volt siketnek lenni az akkori korban főleg, hogy vidéken is lakott egy kis Szabolcsi faluban. A Debreceni Siketek iskolájába járt tehát kollégista volt.  Az általános iskola elvégzése után ő szeretett volna gimnáziumba menni érettségit szerezni, amire nem volt akkor lehetősége és egy szakmát tanult meg Vácon.  Sok év távlata után viszont eldöntötte, ő megszerzi az érettségit és most utolsó éveiben jár egy esti tagozatos iskolában.  Kitartó és erős, akinek sokat köszönhetek, hiszen felnevelt egyedül. Apukámmal egy vonaton ismerkedtek meg. Igazi Love story az övéké amit kisgyerekként sokszor  kértem, hogy meséljen el anya. Két évnyi ismeretség után házasodtak össze és a házasságuk után két évvel később születtem meg, csak hogy apu 2 nappal a születésem előtt hunyt el egy vonatbalesetben. Nem ismerhettem meg őt, de tudom, hogy egy jó ember volt, aki nagyon várt engem. Anya pedig erős volt és felnevelt egyedül a nagyszüleim támogatásával. Viszont sikerült neki is tovább lépni ma már boldog  a nevelőapámmal aki szintén siket.  Régebben csütörtök, de most már péntek délutánonként eljárnak a siketek szövetségébe ahol a többi sikettel találkoznak beszélgetnek, jól érzik magukat. :)

– Ez tényleg egy szomorú szerelmi történetnek hangzik, apukádat pedig nagyon sajnálom. Anyukádnak kétségkívül nem volt egyszerű egyedül felnevelnie téged. Amikor iskolába kerültél, anyukádnak akkor sem lehetett egyszerű…

Köszönöm az együttérzést. Nem tényleg nem volt neki könnyű, de egy erős kapocs van közöttünk talán emiatt is. Vannak rutinjaink, mint például a hétvégi The Vampire Diaries maraton természetesen felirattal. :) Régebben pedig nagyon sokat kirándultunk hármasban, majd négyesben mióta meg van a kutyusunk is.  Az iskolás éveim legelején nagyapám(apai) kísért el bennünket hivatalos ügyeket intézni és a szülői értekezletekre is ő kísérte el anyut. Majd később anya a jelnyelvi tolmáccsal járt körülbelül 2. vagy 3.-os voltam, amikor elkezdődött a “tolmácsbiznisz”. Most is  jeltolmáccsal megy anya a szülőikre, de a fontos ügyeknél van, hogy már én tolmácsolok. Tavaly is együtt mentünk a tanáraim fogadóórájára.

– Írtad, hogy anyukád párja siket, és apukád is az volt. Ezek szerint nem működik halló és nem halló ember közt a párkapcsolat?

De működik :) A siketek és a hallok nem élnek külön világban. Egyszerűen csak a sors ami beavatkozik. Vannak siket házaspár ismerőseink  akiknek  siket vagy halló gyerekük is van. És vannak ismerőseim, akiknek a kapcsolatukban az egyik fél siket.  Gyakoribb, mint gondolnátok :)

– Tekintve, hogy remekül beszéled a jelbeszédet, akár ezt is felhasználhatnád a későbbiekben a karriered folyamán. Közeleg a továbbtanulásod, így adott a kérdés: mik a terveid?

Hú, hát igazából nekem mindig is nagyon sok tervem volt. Változtak idővel meg a hangulatom is közre játszott. Szeretnék a francia nyelvvel  foglalkozni mivel ezt tanulom, viszont a színészkedés is vonz a hobbim meg a történetírás, a kézirataimból, szeretném ha egyszer  könyv lenne, de ezért elgondolkoztam a riporter szakmán is: .   De ami a legfontosabb szeretnék majd létre hozni egy esély egyenlőségi központot ezt úgy képzeltem el mint egy  pláza, ahol siketek nyugodtan mozizhatnak feliratos filmekkel  a vakoknak minden könyv elérhető lenne a saját nyelvükön azaz a Braille-íráson. Természetesen  minden akadály mentesítve lenne. És az üzletekben pedig dolgozhatnának siketek, látássérültek , mozgássérültek, Ez az én nagy álmom igazából, hogy ehhez tőkét teremtsek elő egy olyan munkából amit szívesen csinálnék. Mert az a legfontosabb nem? Egy olyan szakma amit szívesen csinálunk amit szeretünk és szívünk lelkünk beleadjuk. Talán ezért sem tudtam még választani, mert annyi minden van ami még érdekel és vonz.

– Ez tényleg nagyon szépen hangzik. Ezek szerint a siketek nem szívesen mennek moziba feliratos filmeket nézni?

Szerintem ez emberfüggő, ahogy a hallok között is. Nem minden filmhez biztosítanak elve feliratot. Általában 1-2 filmhez van csak felirat. Nem igazán nagy a választék.  Én sem járok nagyon sűrűn inkább megveszem DVD-n, vagy megnézem online.  Véleményem szerint ez tényleg csak személy kérdése. Bár lehet, hogy nagyobb lenne az érdeklődésük ha minden filmhez lenne felirat.

– Mindenesetre amíg el nem készül ez a pláza, szerinted az olvasók mivel tudnák segíteni azon embertársaikat, akik siketek vagy vakok?

Ne ítélkezzenek. Próbáljanak nyitni feléjük és nem sajnálni őket, vagy lenézni. Ugyan olyan emberek ők is, mint te vagy én.

Teljesen egyetértek veled! Köszönöm szépen a beszélgetést!

1909 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



3 hozzászólás

  1. István nagyon örülök, hogy megismerhettem a történetedet! Anyukád nagyon erős nő! Apukádat meg sajnálom és részvétem!

    Tervezem elsajátítani már régóta a jelnyelvet, nagyon érdekes és tetszik. Valamint segíteni is tudjak!

    Köszönöm!

  2. István, nagyon szép a történeted, a siket anyukád nagyon kitartó nő, szomorúan vettem tudomásul, hogy nem láttad az apukádat!
    Én is hallássérült vagyok, de halló emberek között nőttem fel, így nem tanultam meg a jelnyelvet, mert a szüleim hallók. Kb. 5 évvel ezelőtt kezdtem el megtanulni a jelnyelvet, ami rövid idő alatt sikerült is (párom által, mert ő siket). A jelnyelv tanulása azon is múlik, hogy szereted-e a siket közösséget. Mert ha igen, sokkal könnyebb megtanulni. Minél többet “beszélgetsz” velük, annál könnyebben megy a tanulás.
    István, így van, a halló emberek legyenek nyitottak felénk! Nem kérünk sajnálatot, mi is ugyanolyanok vagyunk, mint ti, csak annyi a különbséggel, hogy nem hallunk! Mi se szeretjük, ha kinevetnek vagy nagyon bámulnak ” nézd, hogy jelelnek”, mert nem érdekel! Ha bármi kérdésetek van, bátran! (írjátok le egy papírra, ha mondani szeretnél valami vagy tanuljátok meg jelelni).
    Szép napot!

  3. Nagyon tetszett a történet. István anyukája előtt le a kalappal.
    Igen sajnos én is megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy a mi kis országunkban előbb kinevetik az embert, csúfolják, vagy lenézik, minthogy teljes értékű emberként bánnának vele. Pedig nem különbözünk az egészségesektől, ugyanúgy érzünk, megpróbálunk a lehetőségekhez mérten teljes életet élni.
    Sok sikert kívánnék a továbbiakhoz Istvánnak és remélem, hogy sikerül megvalósítania minden álmát!

Leave A Reply