close
onixA Luxen-széria első kötete, az Obszidián szerelem volt első látásra/olvasásra, és szerencsére azt kell mondjam, hogy a folytatás, az Ónix is simán hozta elődje színvonalát. Sőt, akár mondhatom azt is, hogy jobban bejött, mint az első kötet. Jennifer egyre jobban építi a karaktereket, jó ötleteket talált ki és valahogy még a szerelmi szál is ezerrel működik annak ellenére is, hogy meglehetősen béna indokot talált k Daemon és Katy “elkülönítésére”. Szerencsére az Alkonyat-felhang is eltűnt, ennek köszönhetően pedig az Ónix nem csak szerethető, hanem igazán igényes és minőségi darabja lett a Young Adult műfajának.

Alapvetően nem vagyok kibékülve azzal, ha a főhősről kiderül, hogy mégis különleges, nem pedig egy átlagos lány, itt azonban működött a dolog. A sztori szerint ugyanis hála Daemon gyógyításának Katy bizony luxen-féleség lett, azaz hibrid: félig ember, félig luxen. Különleges képességei lettek – akárcsak Daemonnek -, de ez plusz veszélyt jelent ránézve, ráadásul az is kiderült, hogy nem feltétlenül az arumok az ellenségek, hanem sokkal inkább az emberek. Ez, illetve Katy képességeinek a felfedezése, és eleve az ötlet bevonása a történetbe nagyon pozitívvá tette az egész regényt. Bevallom őszintén, kicsit elgondolkodtam azon, hogy a csudába lehet ebből öt kötetes sorozatot írni, de most már ezerrel látom, hogy bőven vannak még olyan patronok, amiket az írónő nem lőtt el.

Kíváncsi lettél? 15% kedvezménnyel megrendelheted a könyvet ->  Papírkiadás

Érkezett ám egy új karakter is, méghozzá Blake, akit már az első perctől imádtam, egészen az utolsóig. Remekül meg lett formázva a srác, tetszett minden, amit csinált. Annyira izgalmas és egyedi volt, de leginkább az jött be, amilyen változtatásokat ejtett Katyn. Igazán jól hangolták őket össze, és be kell valljam, sokszor el is feledve Daemont azért drukkoltam, hogy végül Blake mellett kössön ki a lány. Oké, elismerem, az én szememben a “b-szeretők” sokszor szimpatikusabb választásnak tűnnek, mint a főhősök. Hiszek a második esélyben :) Rajta kívül még Will volt az, akit nagyon csíptem, és örültem neki, hogy végre Katy édesanyja is nagyobb szerepet kap a sztoriban. Mindig sajnálom, amikor a szülőket nem használják, holott köréjük is lehet érdekes szálakat szőni.

Daemon továbbra is hihetetlenül szerethető karakter, és már a folytonos “cicázása” sem zavar, ellenben a könyv végén lévő ajándék e/1-es “az ő nézőpontjából” közölt részek csalódást okoztak, ugyanis eléggé összemosódott Katy szavaival. Attól nem lesz egy pasi pasi, hogy időnként benyög egy-egy csúnya szót. De ez csak az ajándék fejezetekre vonatkoztak, a könyv többi részén bejött a srác, csak Blake néhol jobban :) Szeretem Daemon nagyképűségét, a folytonos hülye beszólásait, ráadásul még azon is röhögni tudtam, ahogy direkt rosszul mondta minden egyes alkalommal Blake nevét. Valahogy mókássá tette még a drámai szituációkat is az a humor, amit Daemon képvisel.

onix-fotosorozatAmi Katyt illeti, még mindig utálom, hogy könyvesblogot vezet, mert marhára nem passzol a karakterhez, és egyfajta gáz marketingfogásnak tekintem az egészet. Persze, látom ám, hogy sokan pont ezt csípitek benne, szóval értem én, miért került be a sztoriba. Oké, amikor közösen vette fel a videoblogot Daemonnel azon bizony jót nevettem én is, így üsse kavics, megérte belevinni. Ami a karakterfejlődését illeti, nekem nagyon bejött ahogyan láttam micsoda jellembéli átalakuláson vett részt Blake miatt, akinek a tettei bizony hatással voltak a – nyálasan szólva -, lelkére is. Az erejének a felfedezése és használata pedig érdekes folyamat volt, de azzal a döntése, hogy “nem bocsájtok meg Daemonnek” elég gázul volt prezentálva az elején, de aztán még ezt is ügyesen sikerült kiviteleznie a kifejtésben. Nem is értem hogyan csinálta Armentrout, hiszen minden, ami hibának indult, végül jó megoldással zárult.

Izgi, szerethető és érdekes volt tehát az Ónix, ráadásul egy csomó nyitott kérdést hagyott maga után. Mit akar a Védelmi Minisztérium, mit tervez Blake, mi van Dawsonnal, és eleve mit hozhat még a folytatás. Egy biztos, az Ónixból kiindulva a következő rész is lenyűgöző lesz. A fenébe is, annak kell lennie :)

Értékelés: 10/10
Összességében tehát az Ónix bőven felülmúlta a várakozásaimat, és az írónő is olyan szintű fejlődést mutatott a történet szövése közben, ami előtt meg kell emelnem a virtuális kalapom. Nem is igazán van olyan része a sztorinak, amibe bele lehetne kötni, sőt! Alig várom a széria következő kötetét, remélem már nyáron elhozza nekünk a Könyvmolyképző Kiadó.

Kíváncsi lettél? 15% kedvezménnyel megrendelheted a könyvet ->  Papírkiadás
3437 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Tags : Könyvmolyképző KiadóObszidiánVörös Pöttyös Könyvek

12 hozzászólás

  1. Én 1 hónapja olvastam el, miután befejeztem az Obszidiánt, muszáj volt ezt is elolvasnom. Egyetértek minden szavaddal, a könyv egyszerűen tökéletes, rég olvastam ennyire szerethető és akció dús könyvet :) Ami nagyon jó volt, mikor Blake kést hajított Katy felé, Daemon pedig azt mondta, hogy Na most megölöm :D Köszi az ajánlást :)

  2. Már vártam a kritikádat a könyvről Tibi, ugyanis az Obszidiánt is a posztod miatt olvastam el :)) Azóta a sorozat az egyik legnagyobb kedvencem lett, nem tudom hogy mit fogok csinálni addig, amíg az ötödik könyv kijön :/ Blake karakterét én is szerettem az elején, de végül eléggé megutáltam. Nem spoilereznék, hogy miért :)

  3. Az írónő írt egy Arum szemszögéből is könyvet, az Obsessiont, ami még több töltelékkel és értelemmel látja el ezt a világot. Én azt ezelőtt a rész előtt olvastam és remek volt. Tehát azt is csak ajánlani tudom, bár még magyarul nem jelent meg, de biztosra veszem, hogy megfog :).

  4. Én még tavaly nyáron olvastam el az Obszidiánt angolul és annyira tetszett, hogy leszedtem a következő két részét, az Ónixot és az Opált is. Gyakrolatilag kevesebb, mint egy hét alatt daráltam le. Biztosíthatlak arról, hogy a következő kötet is remek! Sőt én már elolvastam a 4. részt, az Origint, ami szintén nem semmi, szóval én már csak a fináléra várok. Biztos vagyok abban, hogy nem lesz semmi, tekintetbe véve, hogy az Origin is elég kemény függővéggel zárult.:)

  5. Én most olvastam ki, sikerül megvenni könyvben, amit egyrészt azért vállaltam be, mert nagyon pozitív kritikát írtál róla és nem is csalódtam. A szerelmi szálnál izgalmas, hogy ilyen sokáig nem adja be egyikük sem a derekát, felváltva. Valahogy már behúztam volna nekik, hogy miért húzzák egymás agyát, de mégis ez volt az egyik legjobb dolog benne. Kicsit félek attól, hogy milyen lesz Dawson karaktere, de ha figyelembe vesszük a növekvő tendenciát, akkor nem is tudom, mire lehet még számítani ezek után :D

    1. Pont most olvasom az Opált, és nagyon brutál (Dawson pedig tök érdekes), úgyhogy a folytatás is jó ám :) Örülök nagyon, hogy meghoztam a kedved a könyvhöz.

  6. Szia Tibi! Én is olvastam mindkét könyvet és imádtam, nagyszerűek,de nem találom sehol sem az Opal-t te hogy olvasod? Pdf fájlként keresem :) Köszi

    1. A Blogturné klub tagjaként megjelenés előtt megkapjuk a könyveket elektronikus verzióban (mobi, epub, vagy .pdf), hogy értékelhessük őket. Így olvastam el az Opált, és sok más könyvet is magyarul mielőtt megjelent volna itthon.
      És még mielőtt megkérdeznéd: nem, ezeket a fájlokat nem adhatjuk ki senkinek, adatvédelmi nyilatkozatot írtam alá.

Leave a Response