Főoldal Érdekességek Cikksorozatok Más/Kép: Izabella, a figyelemhiányos nő

Más/Kép: Izabella, a figyelemhiányos nő

4
Oszd meg!

izablela

Izabella figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenved, ami egy neurológiai eredetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünete a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Izabella egy huszonhét éves nő, akinek párja van, dolgozi, és próbálja élni az életét, akárcsak mindannyian. A rendellenessége azonban komoly problémákat okoz a számára, és olyan konfliktusokat, nehézséget szül, amik akár a legegyszerűbb dolgokat is megnehezíthetik a számára.

Erről a betegségről nem sokat beszélnek a médiában, sokan egyszerűen hiperaktívnak, a rosszabb nyelvek “bolondnak” nevezik azokat, akiknek figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara van. Az alábbi beszélgetésben Izabella mesélt magáról, az életéről, a gondolatairól és a betegségéről.

– Hogyan jöttél rá arra, hogy valamiben más vagy, mint a többiek?
Már régóta foglalkoztatott a kérdés, mert ez a “dolog” negatív hatással van úgy a teljesítőképességemre (akár munkahely, akár iskola), ahogy a magánéletemre is. Gyerekkoromban már megállapították nálam a hiperakitivitást de később hanyagolva lett. Viszont egyre többször vettem észre magamon olyan tüneteket amik túlmutattak a normálisnak mondhatón. Elkezdtem kutatni a témában. Nemrégiben megjelent egy könyv ami többé-kevésbé választ adott a kérdéseimre.

– Melyik az a könyv? Pontosan miben segít ez neked?
Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék c. regénye az, ami segít rávilágítani az okokra, és megoldást próbál kínálni a szerző saját tapasztalalatai okán pedig hiteles is jó tudni,hogy ezt a könyvet valaki nem csak más szakirodalom alapján írta, hanem tudja is miről beszél. Segít megérteni magamat főleg, hogy ne úgy fogjam fel, ‘akkor én most selejt vagyok‘. Választ ad kérdésekre amikre eddig nem volt válasz.

– Mi is a betegséged pontos neve, hogyan definiálnád az olvasóknak?
Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. A lényege az, hogy az agy állandóan pörög, és képtelen megállni egy gondolatban, egy cselekedetben. Alapvető dolgok nem esnek le rögtön. Tízszer megkérdezek valamit amit már ötvenszer elmondtak, vagy újra és újra elmesélem ugyanazt történetet.
A hiperaktivitás része az közismert: állandó beszédkényszer, folyamatos mozgás, mindig jelen akarok lenni mindenütt.

– Erről a betegségről olyat olvastam, hogy az agy időben sokkal előrébb jár, mint a száj, tehát még ki sem mondod azt, amit szeretnél, de már mást is mondanál. Ez rád mennyire jellemző?
Abszolút. Állandóan közbevágok ha valaki beszél mert ha nem mondom azonnal, elfelejtem de már mikor mondom, már a következő gondolatnál vagyok gyakran azt is kimondom így, amit egyetlen más jó érzésű ember se tenne nehéz kontrollálni.

– Tehát, gondolsz valamire, akár valami negatívra, amit nem akarsz kimondani, de mégis megteszed, és már abban a másodpercben meg is bánod?
Pontosan, nagyon jól kifejezted. Van, hogy már akkor bánom mikor gondolom, de nem tudom megállni, hogy ne közöljem. Ehhez sajnos hozzátartozik az önuralom teljes hiánya is.

– Ezt hogyan kezelik az emberek körülötted?
A legtöbb ember szimplán azt hiszi, hogy hülye vagyok, esetleg ‘ne adj Isten’ szellemi fogyatékos. Furcsa nekik, hogy értelmesnek tűnő tanult nő, úgy viselkedjen időnként mint egy nyolc éves gyerek. Valahol kicsit olyan, mintha bizonyos dolgokban gyermeki szinten ragadt volna az agy. Emellett viszont rengeteg témában, bőven a koromon túlmutató intelligenciával rendelkezel, akár érzelmi téren is.

– Ezt a kettősséget hogyan viseled?
Nehezen. Egyben vagyok maximalista és szörnyen lusta is. Az egóm folyamatosan gyötör, hogy legyek jobb, hajtsam magam, miközben tudom,hogy nem megy. Viszont bele tőrödni se tudok abba, hogy valami ne menjen, amiről azt akarom, menjen. Néha egészen megszállott tudok lenni, úgyhogy nagyon ellentmondásos. Olyan, mintha ez a zavar elrabolná azt a részemet, ami képes lenne többre sokkal többre, és tehetetlen vagyok ezzel szemben

– És ha mégis lehet tenni valamit? A koncentráció is egy készség, és mint ilyen, fejleszthető.
Elvileg van megoldás. Elvileg… Nekem a koncentrációt fejleszteni még sosem sikerült. Hiába ülök le tanulni, folyamatosan elkalandozom, azon jár az eszem, mit akarok csinálni, mit fogok holnap csinálni és így tovább. A megoldás elméletben, egy olyan nyugodt környezet kialakítása, ami nem tartja az embert se stressz se nyomás alatt. De manapság, nyomás nélkül élni?

– No igen, sok sikert hozzá… A párod hogyan kezeli azokat a  nehézségeket, amiket a figyelemhiányod okoz?
Hol türelmesen, hol nehezen. Alapvetően sokkal türelmesebb, mint amilyen én vagyok az ő hibáival szemben. De nem hiszem,hogy megértene. Nagyon kevés ember ért meg engem úgy igazán, de nem okolom őket ezért, mert ehhez tényleg nagyon sok türelem kell, és még több szeretet. Meg hát nem várhatok olyat, amit magam sem adok meg. Nagyon jól eltudok lenni egyedül, és kevés emberhez ragaszkodom. Néha abban sem vagyok biztos, hogy nekem való a párkapcsolat.

– És ezt a figyelemzavar számlájára írod, vagy egyszerűen ilyen a habitusod?
Mindkettő! Igaz az is, hogy független szellem vagyok, nem szeretek és nehezen is alkalmazkodok. A figyelemzavar számlájára talán annyit írhatnék, hogy nincs türelmem emberekhez. Ahogy hosszabb távon a feladatokhoz sem. Utálom ezt mondani, mert igazságtalannak hangzik, de úgy hiszem,hogy vannak emberek akik nem társnak valók, és nem alkalmasak párkapcsolatra. Úgymond az a sorsuk, hogy önmaguknak éljenek. Ebből sültek már ki egészen jól dolgok is szerintem.

– Gondolom mégis rosszul érzed magad, ha nincs párod.
Pontosan! Szeretem a normális élet látszatát. Szeretek flörtölni, hódítani, imádom a pasikat, de ez az eleje. Utána nekem borzasztó nehéz elviselnem valakinek a folyamatos jelenlétét. Állandóan azt érzem tőle, hogy felborítja a kis világomat. Ettől még nem mondhatom,hogy nem boldogított még egy párkapcsolat sem. Csak nehéz, főleg ha komolyan akarom venni.

– Ismersz sorstársakat? Van valamilyen csoport, ahová eljárhatnál? Ezzel nehéz egyedül megbirkózni még úgy is, ha vannak jó barátaid.
Olvastam,hogy van akinél 80 éves korában diagnosztizálták ezt a zavar. Inkább zavar mint betegség. Az agy rendellensége. Látok ismerősök között olyat akiknél vannak hasonló tünetek. De nem hiszem,hogy erre külön csoport lenne

– Ha nincs, akkor miért nem szervezel akár a Facebookon egy csoportot? Egy sorstárs másféle segítséget nyújt, más tanácsot ad.
Nem tudom akarok-e ekkora nyilvánosságot ennek a dolognak. Ahogy írtam fontos nekem a látszat, és a környezetem véleménye. Tapasztalataim szerint az emberek kevésbé megértőbbek egy lelki betegséggel, zavarral ,mint egy látványos testi bajjal. Könnyebb, ha azt mondják, “hülye vagy, és kész“.

– Akár te is lehetnél az, aki kiáll, és elmondja, “nem vagyok hülye, csak másként jár az agyam”. Most is ezt teszed!
Igen ez végül is pozitív irány lenne. De kérdés mennyire veszik ezt komolyan. Szerintem sokkal többet kéne az ilyesmivel foglalkozni, és nem csak ezzel hanem például az Asperger szindrómával, és a bipoláris zavarral is, mert sokan ezért írunk le embereket anélkül,hogy átlátnánk. Lehet, hogy egyszer a közeljövőben megfogadom amit mondtál:)

– Legyen úgy! Köszönöm a beszélgetést.

1277 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

4 Hozzászólások

  1. Én ugyan hallottam és olvastam is ilyesmiről, de valamiért mindig azt gondoltam, hogy ez “ki lehet nőni”. Nem lehet egyszerű, amikor az ember tudja, mi a gond, mégsem tud ellene tenni. :/

  2. Örülök, hogy tetszett nektek ez a beszélgetés. Pont ezért is tér vissza a Más/Kép rovat, hogy olyan dolgokról is olvashassunk, beszélhessünk, amiről eddig kevés szó esett a médiában, vagy a hétköznapokban :)

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here