Könyvkritika: Szűcs Vanda – Egy ikerpár titkos naplója

27

szucs vanda konyvEgy menőn meg-designolt borítón két tinilány áll, a könyv alja pedig büszkén hirdeti, a szerző, Szűcs Vanda csupán tizenhárom éves, a regényben pedig a saját korosztályáról ír, teszem hozzá igencsak hitelesen. Azt hiszem felesleges most téziseket vázolni arról, hogy ennyire fiatalon ki kellene-e adni Vanda könyvét, vagy mennyi volt benne a szerkesztő, és mennyi Vanda munkája. Adott ugyanis egy teljesen ártalmatlan könyv, amit egy tehetséges fiatal lány írt. Igaz, amit joggal támadok, az tördelés, ugyanis a két nézőpont eltérő betűtípussal lett írva, ráadásul mindkettő “írott” betűtípus, ergó ránézni jó, elolvasni nehéz. Igaz, erről nem Vanda tehet.

Bevallom őszintén, még soha nem volt ilyen nehéz kritikát írnom, mint most. Az a típus vagyok, aki Az ének iskolája alatt is vigyorogva nézte még a hamisan éneklő gyerekeket is, mert egyszerűen szeretem a kicsiket. A szívem szakad meg, hogy nem írhatok teljesen pozitív véleményt Vanda könyvéről. Nézzétek el nekem, de aki még általános iskolába jár, azokat én még gyereknek hívom, még úgy is, ha tisztán emlékszem arra, mennyire utáltam, amikor nyolcadikban nem vettek felnőttszámba. Mindazonáltal úgy voltam vele, hogy az lesz a legjobb, ha megírom őszintén a véleményem, miközben reménykedem abban, ha ezt Vanda elolvassa, akkor nem lesz tőle rosszkedve, hiszen kétségkívül tehetséges, csak van, amikor ez nem elég.

A könyvben egy ikerpár életét írta le, Zita és Luca pedig tizenhárom évesek, hetedik osztályba járnak, két kisebb testvérükkel, illetve a szüleikkel élnek. Tulajdonképpen egy átlagos, gazdag családot prezentált az ifjú szerző, ahol a tinilányoknak semmi egyéb gondjuk nincs, mint a Mammutban húsz ezer forintos cipőket kajtatni, a Dechatlonban ajándékokat nézegetni, emellett meg pasizni, cserkésztáborba járni, és persze tanulni, vagy ha azt nem is, hát ügyesen puskázni. A történetben akkor érkezik némi csavar, amikor Zita és Luca szülei elkezdenek vitatkozni, ráadásul a regény végén kezdik adagolni az érdekesebb dolgokat, mint amikor Zita fiúja kijelenti, csak 16:30 után menjen át hozzá a lány, aztán meg hirtelen lemondja. (Én itt rejtélyt sejtek :) Ergó, a folytatás már igazán jó lehet, az első kötet pedig inkább csak bemutatás volt.

A regény legnagyobb erőssége pedig az, hogy tényleg hitelesen ír benne Szűcs Vanda a gazdag gyerekek életéről. Neki elhiszem minden egyes szavát, hiszen ő is ugyanannyi idős, mint a főhősei. A divatos tiniszleng lengi be a könyvet, néhol nagyokat lestem, mert nem feltétlenül értettem (nem vágtam vazze’) miről van szó, de ezen meg sem lepődtem, hiszen a jó 8! jelentését sem ismertem, pedig már régóta divatos. (Ilyenkor van az, hogy 25 éves aggastyánnak érzem magam :)). A könyvben nagyon tetszett maga az ötlet, hogy egy kistini mesél a kistinikről, mert számomra pont ettől tűnt hitelesnek az egész.

A szerző nagy erőssége a humor, egy csomó olyan jelenet volt, ahol felnevettem. Csakúgy sziporkázott a szöveg, igaz, engem a “Lefagytam, mint otthon a Firefox“-típusú poén is mosolygásra késztet, de ki tudja, talán titeket is. Ami a könyv stílusát illeti, sikerült jól elkapni a két tini hangját. Az elején éreztem némi átfedést, de utána egyre jobban felismertem Zitát és Lucát, ezen a banánhéjon pedig sok felnőtt szerző el tud csúszni, Szűcs Vanda viszont jól vette az akadályt. Egyedül az zavart, hogy mikor már belelendültem volna Luca lelki világába, máris érkezett Zita. Talán dramaturgiailag érdemesebb lenne a folytatásban legalább öt-tíz oldalt meghagyni egy szereplő narrálására, úgy az olvasónak is egyszerűbb.

Minden jó pontja ellenére azonban volt benne pár olyan dolog is, aminél vakartam a fejem. Egyrészt úgy éreztem, hogy ez a könyv nem szól semmiről. Persze, mondhatnánk azt, ez volt maga az élet, kaptunk egy hiteles naplót a tinikről, és kész. Mindazonáltal ha könyv, akkor történjen benne olyan, ami miatt ki tud az ember szakadni a hétköznapokból, s úgy érzem, ez itt nem feltétlenül történt meg. Vagyis, inkább a vége felé, akkor már tényleg faltam a sorokat, mert kíváncsi voltam mi lesz.

Bár ezt mostanában minden magyar tinregénynél megemlítem, de itt volt a legerősebb a Szent Johanna Gimi hatás. Kezdjük ott, hogy a regény alcíme “Kezdetek” volt, míg az SZJG 1-é simán “Kezdet“. Ráadásul Luca is úgy zárta a napló-béli napját, hogy értékelte egy számos skálán az aznapi eseményeket, sokszor még a saját anyja főztjét is. Luca ugyanazokat a könyveket olvassa, mint Reni, stílusban legalábbis mindenképp, és még azok az ideglő kerek smileyk is visszatértek. A férfi főhős (Marci) ugyanúgy az Egyesült Államokból származó, ultramenő, barna hajú, zöld szemű srác, mint Cortez. Ha nagyon akarnék, tudnék még hasonlóságokat sorolni, de nem nagyon szeretnék már többet. Mindent egybevéve valahogy úgy érzem, nagy hatással volt Szűcs Vandára az SZJG, ez pedig a regényben is visszaköszön.

A hibái ellenére azonban úgy érzem, ez egy hiteles korrajz a mai gazdag tinikről, és ha a kortársak elolvassák, s magukra ismernek, akkor minden bizonnyal örülni fognak neki. Logikusan végiggondolva pedig egy tizenhárom éves szerzőtől nem várhatom el azt, hogy komoly társadalmi felvetéseket helyezzen el a könyvben, vagy olyan – amúgy valamilyen szinten még reálisabb -, képet fessen a tinikről, mint Kalapos Éva tette azt a D.A.C.-ban. Mindettől függetlenül örülnék már egy olyan magyar tiniregény sorozatnak, amiben a hősnők nem gazdagok, hanem teszem azt szegények, és ezáltal más színezetet kapnának.

Jár a virtuális pacsi, mert a szerző “megengedte” a karaktereinek a tökéletlenséget. Gondolok itt arra, hogy még Luca is képes volt “alázni” a legjobb barátnőit a naplójában, és Zita is annyira el volt telve magától, meg a külsejétől, hogy az valami hihetetlen. Ezek az amúgy idegesítő dolgok tették igazán hitelessé és egyedivé a könyvet, mert nem két tökéletes nebántsvirág volt a középpontban, hanem két magyar kiscsaj, akik nem tökéletesek, de helyén van az eszük. Mint amikor Zita – aki utálja a nyomikat -, kiállt a padtársa mellett, akit lenyomizott a pasija. Helyén van mindkét lánynál az erkölcsi iránytű, de a szerző mégis megengedte számukra a tökéletlenséget.

Értékelés: 5/10
Minden jó szándékom ellenére sem tudom magasabbra pontozni ezt a könyvet. A szerző korosztályának szerintem tetszeni fog, az idősebbeknek talán már kevésbé. Egy dolog viszont biztos: Szűcs Vandára érdemes lesz odafigyelni, mert ha valaki tizenhárom évesen ilyen jól ír, akkor az tehetséges, méghozzá nem is kicsit.

11347 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



27 hozzászólás

  1. Szia. Hagy kezdjem a te írásoddal. “Jár a virtuális pasi…” Hát, ha jár, akkor kérem szépen! :D Tudom, hogy elgépelés, de én ezen nevetek öt perce, és mennyivel jobb kedvű lett ez a kritika, mintha azt írtad volna, hogy “pacsi”, amit gondolom eredetileg akartál!
    Aztán, nem olvastam, és a SZJG-t sem, de mindkettő tervben van. Ha már kiadták a könyvét, akkor csak van benne valami, szóval egyszer mindenképp elolvasom majd, és akkor majd el fogom tudni mondani a véleményem. Ez a “nem szól semmiről” dolog ismerős fanficekből, és épp ezért félek is kicsit tőle, de ha már van egy jó hangulata a könyvnek, akkor annyira rossz nem lehet. Szóval, ahogy mondtam, erre visszatérünk később. :)

    • Hehe, az tényleg paCsi akart lenni :D Javítottam, bár a molyon úgy látom örökké úgy marad :D :D :D

      Annyira amúgy tényleg nem rossz, csak… a D.A.C. után valahogy más.

  2. Ezt én is olvastam :) Én mondjuk eléggé lehúztam a könyvet magamban, de azt eddig például nem tudtam, hogy az író 13 éves. Ez egy kicsit átértékeli bennem a dolgokat. Én mondjuk azért vettem meg a könyvet, mert én Luca vagyok, a szomszéd szobában meg egy Zita lakik, és bár nem vagyunk ikrek, amikor megláttam arra gondoltam, ez a mi könyvünk lesz :D
    Amúgy ritka nehéz volt elolvasni a hülye betűtípus miatt, főleg a nagy kezdőbetűk mentek az agyamra, már nem is emlékszem melyiküknél.
    Történet nincs sok, arról nem tudok mit mondani, megírásilag volt vele pár problémám. Tényleg nagyon SZJG-s, próbál ugyan nem 100%-ban kopizni, nap végi értékelés 5 helyett 3, de akkor is, ez így túl azonos.
    Ami nekem furcsa és logikátlan volt, az egyik legjobb barátnő, mármint Luca barátnője, aki valahonnan külföldről érkezett Luca sulijába. Nem magyar neve van. A könyv elején Luca azt írja, hogy vele szokott a fán beszélgetni, komoly témákról. Aztán amikor vásárolni mennek, nem csak az derül ki, hogy a csaj sík hülye, mert valami nagyon lassan esik le neki, szóval nem értem, hogy beszélgetnek komoly témákról, de még arra is fény derül, hogy alig makog magyarul. Luca meg kb ugyanennyire angolul. Akkor hogy beszélik meg az ózonlyuk tágulását? És miért nincs magyar neve, ha magyarok a szülei és kiskorában költözött ki külföldre?
    Mindegy, most hogy tudom az író életkorát, kicsit enyhült a véleményem a könyvről. De remélem a jövőben ennél azért több történetet is bele tudnak szuszakolni, mert ez így nagyon kevés.

    • Tiffany volt a barátnő neve, az amerikainak, de szerintem ő Paulával beszélgetett komolyabb dolgokról, mert leírta, hogy őt szereti jobban :d Amúgy, nagyon fura volt a magyarázat, miszerint Tiffany angol szavait azért tudja csont nélkül beírni a naplójába, mert sok angol szót lát. A magyar nevek meg, ismerek egy Kevint, akinek mindkét szülője fehér bőrű magyar állampolgár, és faluban laknak. Kevinke pedig mesélte, hogy tetszik neki az oviból Pamela. Szóval… :D

      A betűtípus engem is zavart, Luca része volt az, ahol a nagybetűk nagyon rondák voltak. Ezek szerint nem csak nekem volt probléma.

      Rá van amúgy írva a borítóra is a szerző kora, ott legalul :)

      • az én könyvemen nincs rajta alul hogy 13 éves,csak a hátulján.és amúgy a fán Tiffanyval dumált.Arra már nem emlékszem kivel ment haza.De nekem tetszett ez a könyv és tényleg nagyon szjg-s.Ez kicsit ez irritált néha.de egy nap alatt elolvastam,mert tényleg nem rossz.És az viszont nagyon tetszett,hogy kézírással van írva,és engem nem zavart. :) kiváncsian várom a folytatást! :)

  3. Így a kritika után kíváncsi vagyok a könyvre, főleg, hogy a szerző nálam 4 évvel fiatalabb és könyvet ad ki. Ez az a pont, ahol az ember picit féltékeny. Érdekel, hogy mit alkotott, és, hogy az megérte-e tényleg a publikálást. Amúgy nemcsak te tudsz meg új szlengeket, kamasz vagyok, de én is tudok némely újra szó csak nézni.

    • Engem is a kíváncsiság hajtott, érdekelt, mit tudott, ha 13 évesen kiadták. Ez a kíváncsiság viszont csak az első kötetre elég, később nagyot kell dobbantania, ha azt akarják, hogy olvassák az emberek.

      Most pedig nagyon megnyugodtam, ezek szerint nem csak én vagyok leragadva a szlengeknél :D

  4. Ez nem a kritikához tartozik, de 25 éves vagy? :D Ne értsd félre kérlek, én csak azt hittem fiatalabb, nem mintha öreg lennél.. na ebből már nem jövök ki jól… :D

    A könyvet nem olvastam egyébként, és biztos, hogy nem is fogom. Általánosban nagyon szerettem az ilyen típusú könyveket, de akkor nagyon kevés ilyen volt elérhető magyar szerzőtől, úgyhogy nekem maradt a Neveletlen Hercegnő és társai.

    Tavaly előtt viszont elolvastam az SzJG-t, amit sokáig nem ismertem be, mert már akkor úgy éreztem, hogy túl idős vagyok az ilyen típusú könyvekhez, de aztán nem tudom, ahhoz képest, hogy végül is mennyire hiteltelen az SzJG világa annyira magába szippantott. De ez a könyvsorozat volt az egyetlen amit az akkori meg a mostani fejemmel elolvastam, mármint ilyen típusú, mert épp ez a bajom vele, amit említesz is a kritikában.

    Hogy minden ilyen típusú könyv a GAZDAG tinik világát mutatja be. Ha bemegyünk egy átlagos magyar gimnáziumba, ugyanannyi szegény gyereket láthatunk, mint gazdagot. Mondom, más könyvet ebben a műfajban mostanában nem olvastam, de a kritikáidat olvasom. És tudom, hogy az SzJG után megjelent tiniregényekben már nagyobb hangsúlyt fektetnek a szexualitásra, az alkoholra, a drogokra, a mindenféle énkép zavarral küzdők betegségeire, de szerintem arra, hogy milyen lehet nem a gazdagok, vagy legalább az átlag anyagi helyzettel rendelkezők közé tartozni, arról egy könyv sem, vagy csak nagyon kevés beszél, pedig szerintem ez is egy nagyon fontos dolog.

    Sokan küzdenek emiatt kisebbségi komplexusokkal, holott ebben igazából semmi szégyellni való nincs. Azt hiszem, bár mondom az SzJG óta ilyen típusú könyv nem került a kezeim közé, ez egy ugyanolyan fajsúlyú probléma, mint hogy védekezz szex közben, és ne hidd el, hogy csak az a szép és a jó, amit a TV-ben látsz.

    Úgyhogy most megyek és írok egy könyvet. :D

    • Na igen, a legtöbb 25 éves biztos sokkal komolyabb(nak tűnik) Amúgy offline sokkal komolyabb(nak tűnök), mint a blogon :)

      Ez a hiány pedig, mármint, hogy a legtöbb könyv a tehetősebb emberekről szól, már nekem is feltűnt. Éppen ezért az eddigi kézirataimban mindig szegény származású főhősökről írtam, a legkésőbb ősszel, a Könyvmolyképző Kiadónál megjelenő regényemben is ez lesz. Mármint, egy szegény hősnő, aki sokat szív emiatt.

  5. Na, hadd tisztázzak 1-2 dolgot, ugyanis tudom, hova jár az illető “írónő”. Először is, a kiadó elvileg ki sem akarta adni a könyvet, csak a szülei kifizették, elvileg nagyon gazdagok…
    Másrészt ez a saját naplója kicsit átírva, a könyvben szereplő Marci vagy kicsoda az életben is szerelme, és ugyan úgy írja le, és ugyan azokat mondja.csinálja, mint a történetben, ami szerintem eléggé gáz. A tanárokat is teljes mértékben a saját tanárait tükrözi, szóval ez egy átlagos napló, csak az a különbség, hogy a mi kis íródeákunk volt olyan cseles, hogy ikrekként mutatkozik be. Én hallottam 1-2-t a könyvről, próbálom most megszerezni, mert nagyon érdekel, hogy mit is hozott össze :D De amiket hallottam a könyvről, nem igen támadt kedvem hozzá…

    • Ja, azt elfelejtettem mondani hogy az életben nem a barátja, csak plátói a szerelem :D és elvileg mindenki rájött a könyvből, hogy ő rá gondolt :D

  6. nekem még ez után is tetszik,bár arra én is gondoltam,hogy ez egy saját napló,vagy valami hasonló…

  7. Fruzsina Gere on

    Kedves kommentelők! Nem hottem volna hogy akármilyen komment eltántoríthat attól hogy elolvassam ezt a kőnyvet. Nektek sikerült.De most márr azért is el szeretném olvasni, mert aut gondolom nincs igazatok.Az írásaitokból kiderűl azt gondoljátok copyzza az SZJGt.Megkérdezném, ki nem szereti a Szent Johanna Gimit? ÉN is nagy SZJG fan vagyok. INKÁBB örülnünk kéne annak hogy megfogta Leiner Laura írása és írásra öztönözte. Amúgy hány évesnek képzelnek engem? Elárulom pont 13vagyok. Ugye? Nem tud a korosztályom írni?Jo vicc. LOL De mielőtt más írását cikizik, próbáljanak meg könyvet írni

    • Fruzsina, ha azt mondod el lettél tántorítva attól, hogy elolvasd, és utána rögtön leírod, hogy csak azért is elolvasod, akkor elég egyértelemű, hogy az egyik hozzászólás sem szegte a kedved.

  8. Kedves Fruzsina! Az SzJG és az “Egy ikerpár titkos naplója” két külön könyv! Jó hogy megfogta az SzJG, de ennyire nem kéne hasonlítania rá! ETTŐL FÜGGETLENÜL NEKEM NAGYON TETSZETT ÉS A FOLYTATÁSRA IS KÍVÁNCSI VAGYOK… ! :)

  9. Csak azzt szeretném tudni, hogy mi a fenének ír könyvet egy 13-éves, főleg ha még éretlen arra, hogy levesse magáról egyéb írók hatásait. Egyáltalán, miért nem babázik még egy 13 éves? Ja, mert ma már inkább szexel? Én kérek elnézést!

    • Kedves Heidi!:
      Miért baj ha valaki 13 éves és ír egy könyvet? Az a jó, ha nem plázázgat,pasizgat, és háát azt csinálja. Mert én pl 12 éves vagyok és kiskorom óta foglalkozok írással, és engem ez nagyon leköt és boldogít, hogy írhatok. És szerintem Vanda is így van vele. Nem, a könyv nem tökéletes, tudjuk. De kiadták. Pénzért, nem pénzért, de kiadták. Ügyes. Meg kellene haladnom az ő szintjét, hogy egyálatlán megmutatnám másoknak a firkálmányom :D.

  10. A “jó 8”-et rutinszerűen használta mindenki IRC-n már a kilencvenes évek végén, nemhogy nem új szleng, hanem kifejezetten régi.

  11. Én is 13 éves vagyok, és én is írok részleteket, de nem gondoltam volna, hogy valakinek, aki ennyire nem tud fogalmazni, kiadják a könyvét. Persze az normális

  12. …hogy pénzért adták ki, manapság anélkül nem nagyon lehet. De egyébként egy 13 éves nem feltétlenül babázik, de nincs is pasija. A legtöbb 13 éves lánynak tetszik valaki, ha meg nem, akkor is. Az, hogy összejönnek e már csak a pasitól függ.
    Egyébként én nem olvastam, csak részletekben, de már ott is látszott, hogy pont olyan volt, mint két 13 éves lány naplója. És bár ez volt a cél, nem ez kell egy könyvbe. Egy könyvbe kell sztori, kellenek kidolgozott karakterek, és mellesleg egy saját ötlet.
    Ettől függeltlenül viszont el szeretném olvasni, ahogy a máaodik részt is, mert ő az, akinek nagyon könnyen lehet tanulni a hibáiból. Merthogy van egy néhány.

  13. Én nem olvastam a könyvet, de nem is fogom. Nem azért mert nem olyan jó, deee hát sok kritikát olvastam, és sok mindenki lealázza. A kommenteket .s kritikákat olvasva, láttam, sokan irták hogy marci cortez klón, és a többi… Én bevallom őszintén, nem kicsit féltékeny vagyok Vandára, hogy 13 éves és könyve van. mert én kis korom óta írok meséket, és csak most tudtam meg, hogy valakinek ilyen fiatalon kiadják a könyvét, és sokan azt mondanák, ha tegyük fel (!!) kiadnák a könyvem, hogy utánzom vandát. Nem utánoznám, csak eddig nem tudtam hogy egy kiskorú könyvét is kiadják. A könyvesboltban beleolvastam, és herótom van attól az idegesítő betűtípustól. Egyszerűen alig lehet elolvasni. Jól néz ki, de nem lehet olvasni. És én is írok könyvet, és 1000% hogy majd bepróbálkozok, mert és az írásban érzem jól magam (persze most nem rólam van szó,csak mellékesen mondom). De van akinek tetszik a könyv, van akinek nem. ,,Ízlések és pofonok”. Igaz, itt magyarázok, 12 évesen, de nagyon szeretek könyv témával kapcsolatban kommentelgetni,kritikázni. De biztos van valami ebben a könyvben, amiért érdemes kiadni. Azért külön grat vandának. Ügyes. :)

  14. A molyon annyit savazták a kislányt, hogy most már nagyon kíváncsi lettem a könyvére. Úgy érzem, rengeteg az irigye Vandának. Pénzért adták ki? Jómagam, mint szülő, ráadásul hasonló korú gyerekekkel, megtenném a szülei helyében, ha megtehetném, azért, hogy a gyerekem legnagyobb álmát segítsek megvalósítani. (szerencsére nem írnak, mert nem tehetném meg)
    Egy 13 éves kislány regényt/naplót ír. Valljuk be: akik szeretünk olvasni, szinte mindannyian kacérkodtunk anno a gondolattal, hogy milyen lenne a saját könyvünket nyomtatásban viszontlátni. Van, akinek sikerül, van, akinek nem.
    Vandának sikerült, s lehet, hogy egyelőre nem az átütő tehetsége hozta meg számára ezt a lehetőséget, viszont ha olyan emberek veszik körül, akik jótékony kritikákkal és építő útmutatással segítik, akkor lehet, hogy pár év múlva írni fog egy olyan könyvet is, amely irodalmi és nyelvi értékekkel bír.
    A negatív reklám időnként erősebb, mint a pozitív, így egészen biztos, hogy elolvasom Vanda könyvét.
    Egy gyereket pedig soha nem szabadna olyasmiért bántani, amiről nem biztos, hogy ő tehet. Emlékezzetek csak a tehetségkutatók extrém fiatal versenyzőire: BIZTOS, hogy minden esetben ők akarták a felhajtást önmaguk körül?
    Vandának felajánlották a szülei, hogy kiadatják a könyvét?
    Bolond lett volna nem elfogadni.
    Ha pedig akarja, csiszolódni, érni, tanulni fog.
    Akkor pedig akár még író is lehet belőle.

  15. Nagyon tetszett főleg azért mert, kevés a fiatal író és nehéz egy jó kamaszoknak szóló könyvet találni, de ezt végigizgultam összejönnek vagy nem megcsókolja vagy nem.

  16. Én ajándékként kaptam a könyvet,és nagyon megfogott.A szerzőhöz hasonlóan én is 13 vagyok,és van egy ikrem is.Bár nem ugyanúgy nézünk ki,ez külön öröm volt.A fenti hozzászóláshoz:Luca Tiffanyval beszélget,szerintem valahogy úgy,hogy pl.Luca mondja,Tiffany pedig néha beszúr vmi gondolatot.
    Én nem olvastam az SZJG-t de tervemben állt,de ezt a könyvet olvasva fontosabb lett hogy minél hamarabb megszerezzem a 2.részt.Nekem nem hiányoztak belőle a történések,így valósághűbb volt.
    Amikor megkaptam,leültem és addig nem álltam föl míg ki nem olvastam.Aztán a következőnéhány napban még kétszer elolvastam.❤
    Imádom!!

  17. Annyi negatív kritikát olvastam a könyvről, hogy gondoltam megírom én is a véleményem. Nem rossz a könyv: a 11 éves kislányom szívesen olvassa és nekem ez a fontos. Nem tanul belőle semmi rosszat és megszokja, hogy olvasson. Olyan osztályba jár ahol sok a gazdag kisgyerek aki külföldön nyaral és márkás holmikat hord. A mindennapjaik olyanok amilyennek Vanda leírta.

Leave A Reply