Könyvkritika az év könyvéről: Kiera Cass – Az Elit

14

Az ElitSzavak sincsenek arra, hogy mennyire vártam már Az Elit megjelenését. Idén rengeteg könyvet elolvastam, a legtöbbről kritikát is írtam a blogon, de mégis, A párválasztó-trilógia volt az, ami a legközelebb férkőzött a szívemhez. Igazából fogalmam sincs arról, hogy honnan ez a nagy imádat, mert a könyv közel sem olyan tökéletes, mint amennyire imádom. Mégis, nem volt olyan lapja az idén megjelent két könyvnek, amit ne olvastam volna fülig érő szájjal, és akkora élményt adott a történet, hogy az valami hihetetlen. Sokat gondolkodtam azon, miképp fejthetném meg a titkát, de aztán rájöttem, hogy minek. Ez egy olyan könyv, amit egyszerűen imádok, amiért lelkesedem. Miért akarjam lelőni azt a titkos összetevőt, ami miatt beleszerettem? Inkább remegve várom a harmadik kötetet, és közben haragszom magamra, amiért nem elég jó az angolom ahhoz, hogy már most, ebben a másodpercben neki eshessek a trilógia harmadik részének. (UPDATE: A harmadik kötet, a The One csak május 6-án jelenik meg az Egyesült Államokban. A Gabo Kiadó szerint a magyar megjelenés Május végére várható. Juhú!)

Az Elit ott vette folytatódott, ahol A párválasztó abbamaradt. Már csak hat lány verseng Maxon szívéért és a Illéa hercegnői, majd királynői posztjáért, és ebben a részben csúcsosodott ki leginkább a versengés. (Bár, gyanítom a harmadik kötetben ez még hangsúlyosabb lesz). Egy csomó olyan dolog történt a kötetben, amit szerettem volna, ha belevisz az írónő. Gondolok itt például arra, hogy sikerült hitelesebbé tenni Maxon karakterét, az affér Celestével nagyot ütött, és ettől olyan reális volt az egész. Persze a magyarázkodás, ahogy Maxon elmondta mit-miért tett már kevésbé volt befogadható, de utána történt még egy dolog, amikor Ámerica megtudta Maxon féltve őrzött titkát, és azután már nem volt megállás. Ha pár pillanatig is elfelejtettem Team-Maxont skandálni, azután már nem is tehettem volna mást. Eközben Aspenben is folyamatosan csalódtam, leginkább azért, mert nem bízott úgy Ámerica képességeiben, ahogy kellett volna. Különösen tetszett az is, ahogy Maxon is végiggondolja az egészet, és rájön, talán nem ártana a többi lánynak is esélyt adni, mert Ámerica továbbra is adja a nagyasszonyt, időt kér, nehezen dönt, és így tovább..

the selection

Ami a hősnőnket illeti, igen, elismerem: a könyvet átjárta a “Maxont vagy Aspent szeressem” gondolat, ráadásul húsz-harminc oldalanként mintha fordult volna a kocka, és volt, amikor mindkettőt akarta egyszerre. Tulajdonképpen hajlamos voltam elfelejteni olvasás közben azt, hogy Ámerica egy tizenhét éves tinilány, akinek olyan komoly döntéseket kell meghoznia, amik nemcsak a saját, hanem akár egy egész királyság életére befolyásoló erővel lehetnek. Pont emiatt tetszett ennyire ez a rész, mert végre foglalkoztak azzal a kérdéskörrel is, hogy mi lesz később. Mert oké, tegyük fel, Ámerica lesz a kiválasztott. De akkor ő nemcsak Maxon jegyese lesz, hanem egy királynő, aki egy nemzet sorsáért felelős. Nagy felelősség ez a szerelemért – pláne akkor, ha létezik egy egyszerűbb opció, egy másik férfi, azaz Aspen képében, aki szintén boldoggá tehetné őt. Ezek ismeretében valahogy teljesen érthetővé vált a szememben Ámerica tépelődése azon, hogy kit is válasszon, és mit akarjon igazán. Nem lehet egy ilyen döntést egyszerű meghozni, és utólag átgondolva teljesen hiteles volt a tépelődés.

the selection eliteA regény nagy erőssége volt az, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a mellékszereplőkre. Különösen megszerettem például Ámerica három szobalányát, és Anne volt az, aki a leginkább a szívemhez nőtt, miután kapott egy kis háttérsztorit. Nagyon csípem Ámerica családját is, az apukája leveleit kétszer olvastam vissza, mert annyira meghatóak voltak még a számomra is. A legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy milyen komolyan kifejtették a Párválasztón résztvevő többi lány álláspontját, a nézeteiket, és magát a küzdelmet, ami Maxon herceg szívéért folyt. Imádva gyűlöltem Celeste-et, Krisst megszerettem, Merlee háttérszála pedig olyan gyönyörűen emelkedett ki az egész regényből, hogy azt gyönyörű volt még olvasni is. Persze még így is van bőven kakaó a többi lányban is, Elise például nem úgy tűnik, mintha egyhamar feladná a harcot, amire ugye tökéletesen reflektál az Új-Ázsiai háború is. Ó, és Kriss: egy ízben azt mondta Ámericának, hogy fogalma sincs róla mennyit harcolt az életében. Nagyon kíváncsi vagyok mire gondolt pontosan a keserű sorsa alatt.

Kétségtelen, hogy Az Elit sokkal jobb lett, mint a Párválasztó. Utóbbi felépített egy alapot, mondhatni megágyazott a folytatásnak, Az Elit pedig minden elvárásomat maximálisan teljesítette. Végre, szó esett a háttérvilágról is, megtudtuk, hogyan alakult meg Illéa királysága és a kasztrendszer, de végre szó esett a világ többi részéről is, mint a Német szövetség és Olaszhon királysága. Az ilyen YA könyvekben mindig a háttérvilág a kedvenc részem, szeretem látni, hogy az adott író miképp képzeli el a történetében megteremtett világot. A szerelmi részek is sokkal jobban fel lettek vázolva, mint az előző részben. Sőt, nekem még az is feltűnt mennyit fejlődött Kiera Cass írói stílusa.

Nagyon várom ám, hogy mi lesz a harmadik kötetben. Szeretném még jobban megismerni a Párválasztóban maradt lányokat, ahogy arra is vágyom, hogy fejlődjön Ámerica személyisége. A kötet végén a beszélgetés a királlyal nagyot ütött, és sok mindenben igaza volt a királynak, így kíváncsian várom merre pörög tovább a sztori. A lázadók is egyre érdekesebbek, tudni akarom miképp csúcsosodik majd ki a dolog. Bár, az tényleg hagy kivetnivalót maga után, mennyire könnyedén betörnek a palotába a lázadók, de az a cetli arra enged következtetni, hogy belső emberük van (ami amúgy elég nyilvánvaló volt már az elejétől fogva). Mindent egybevéve egy nagyon jó harmadik részt szeretnék mielőbb elolvasni, amiben választ kaphatok az összes kérdésemre, azokból pedig van ám bőven :)

Értékelés: 10/10
Máshogy nem is értékelhetném az év könyvét. Bevallom őszintén, kicsit gyorsan éreztem, hogy ráaggatom ezt a jelzőt még az elolvasás előtt, és tartottam is attól, mi lesz, ha nem fogom úgy imádni, ahogy az év könyvét illene. Azonban Az Elit tényleg az év legjobb olvasmánya volt a számomra. Hihetetlen, de már csak egy rész van hátra a trilógiából, amiben remélem minden kérdésemre választ kapok. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan fogom kibírni a várakozást…

Ha valaki karácsonyi ajándékként könyvet szeretne ajándékozni – vagy kérni -, ajánlom figyelmébe a Párválasztó-sorozatot.

5001 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



14 hozzászólás

  1. perpetua89 on

    A héten olvastam én is el, és egyszerűen imádtam! :) Nem akadt még olyan könyv, ahol nem tudtam dönteni, hogy kinek is szurkolok, a szerelmi háromszögben, de itt annak örülnék a legjobban, ha 3asban élnének boldogan! :D

    • Hehe, az vicces lenne. Olyannyira, hogy támogatom az elképzelést :D Örülök ám, hogy nem csak én rajongok a könyvért :)

  2. “Inkább remegve várom a harmadik kötetet, és közben haragszom magamra, amiért nem elég jó az angolom ahhoz, hogy már most, ebben a másodpercben neki eshessek a trilógia harmadik részének.”

    Tibi, még ha az angol lenne az anyanyelved, akkor is várnod kellene a harmadik kötetre, hiszen, ha jól tudom, majd csak jövő nyár környékén fog megjelenni… :D (Egyébként én angolul olvasom a sorozatot, és egészen érthető a nyelvezete. :))

    • Írtam a Kiadónak, ők azt válaszolták, idézem: ” A Párválasztó 3. része pedig május végére várható.”

      Egyébként jól láttad, májusban jelenik meg odakint is (http://theselection.wikia.com/wiki/The_One ), ergó ugyanolyan gyors hazai premierre számíthatunk, mint a Julianna Bagott-féle Tiszták esetében, akkor alig telt el pár nap a magyar és az amerikai megjelenés között.

      Hm, a kritika megírása előtt meg kellet volna nézni a megjelenési dátumokat :)

      • Ez azért jó hír… mármint, hogy nem kell sokat várni majd a fordításra. :D Anno a Harry Pottert azért olvastam angolul, mert nem akartam fél évet várni, hogy megtudjam, mi is történik majd az utolsó részben. :)

  3. Óóó, pont kérdezni akartam, hogy mikor lesz meg a harmadik kötete, mert megígértem magamnak, hogy addig nem kezdek bele, de ezek szerint bőven várni kell rá?? :(

    • A szerző honlapján a The One kötethez ez van írva: Available May 6, 2014
      Tehát igen, sajnos még nagyon sokat kell várni a befejezésre… :/

  4. Örülök, hogy más is ilyen nagy Párválasztó fan, mint én.
    Izgatottan vártam, hogy végre elolvassam a folytatást. Az első rész is nagyon jó volt, de az írónőnek valahogy sikerült még jobb folytatást írnia.
    Tényleg egyértelmű, hogy valaki a palotából segíti a lázadókat és biztos vagyok benne, hogy az írónő gondoskodni fog arról, hogy az állunk a padlón koppanjon. Talán valaki olyan lesz, akire sosem számítanánk…
    Köszönöm az infót a magyar megjelenésről. :)

    • Üdv a klubban, szerencsére egyre többen vagyunk :) Sokat gondolkodtam már azon, ki lehet a belső ember, aztán valahogy Aspen jutott az eszembe, belőle kinézném, vagy akár a királynőből is. Sőt, a királynő biztos nagy meglepetéseket okoz még. Hű, alig várom már a harmadik részt :)

  5. Nekem is tetszett ez a könyv csak egy dolog van:( ez jó is meg rossz is)
    ÉHEZŐK VIADALA… kb. minden szereplőt azonosítani lehet benne az éhezőkből…..ezért imádtam mivel én THG fan vagyom szoval…én ezt a történtet igy jellemezném: éhezők viadala csajos verziója! de ettől még jó….ha valaki esetleg olvasta a THG-t de nem jött rá a szereplőhasonlóságokra:
    Maxon=Peeta
    Aspen=Gale
    America=Katniss [jól énekelnek]
    Silvia=Effie
    a 3 szobalány= felkészítőcsapat
    mind2 lázadók
    jövőben van
    Marlee~kicsit nekem Ruta de annyira azért nem….
    May= Prim
    Celeste=Cato
    Gavril= Ceasar
    DE AHOGY MONDOM NEKEM EGYÈBKÉNT NAGYON TETSZETT ÉS VÀROM A FOLYTATÁST!!!!!

    • LoooL, ez ebben a formában (THG blog szerkesztőként) nem szúrt szemet, pedig van benne valami.
      De azért a karakterek sokszor nagyon különböznek (leginkább a szobalányok =?? felkészítő csapat fronton)

      Bár nyilván a srácokat én is beazonosítottam, de valahogy nekem a viszonyrendszerek teljesen másak a két sorozatban (A THG-ben Gale-nek szurkoltam, itt Maxon-párti vagyok), ezért sokkal mélyebben nem foglalkoztam vele. Viszont az nekem is szembeszökő volt, milyen eleme van más YA sorozatokból.

      • Az összes Young Adult könyvre el lehet mondani ugyanezt, amiben van szerelmi háromszög. Ezek kvázi “sablonok”, a lényeg az, miként használod fel. Van, amikor nem jössz rá, csak ha más valaki felhívja rá a figyelmed. És ez benne a szép :)

  6. Kivégeztem az Elitet is – és hozzá kell tennem – nagy nehezen. Míg az első kötet, annak is főleg az eleje, nagyon olvastatta magát, az Elittel alkalmanként egy-két fejezetet haladtam csak előre.
    Ha nagyon őszinte akarok lenni, kifejezetten nem szerettem meg az Elitet.
    Hogy miért is? Egyszerűen nem éreztem azt, hogy előrehaladt volna a cselekmény. Közben elkezdtem (épp ma este, az előbb) az Igazit is (azonnal együltő helyemben az első 5 fejezettel, de csak azért nem jutottam tovább, mert már vészesen hűlt a víz a kádban :D), szóval azt éreztem, ez csak egy átvezető könyv. Sőt, azon is elgondolkodtam, hogy ezt az érzést kifejezetten nem éreztem korábban trilógiáknál, de itt olyan, mintha egy egész ütős kezdés és izgalmasnak tűnő befejezés között valamivel húzni akarná az írónő az időt.

    Amúgy jó elolvasni így utólag (is) a Te véleményedet, mert ettől kicsit “engedékenyebb” leszek a könyv irányában, de.
    Engem bosszantott, hogy az Elitben nem csökkent le jelentősen az esélyes lányok száma. Oké, elméletben igen, de ténylegesen csak kettővel lettek kevesebben.
    Nem tartottam igazságosnak a Marlee szálat, figyelembe véve, amit Ámerica “művelt” közben Aspennel (is).
    Nem tetszett, hogy megváltozott a viszonyrendszer Ámerica és Maxon között. Míg az első kötetben volt egyfajta külön szerepe/jelentősége Ámericának (ezzel a leszek a barátod, de a barátnőd nem akarok lenni szállal), mostanra beolvadt a lányok közé, és sokkal kevesebb M-A jelenet volt, mint korábban, és mivel azokat nagyon szeretem, ez nagyon hiányzott.

    Tetszett, hogy kaptak a lányok feladatokat, de aztán az elsőnek nem is lett jelentősége, a második esetben pedig hiába örültem, hogy végre Á. belevaló csaj, miután megcsinálta, amit, sűrű bocsánatkérések között visszakozott, ami nem tette szerethetővé.

    Szintén nem éreztem magamhoz közelállónak ezt a Maxon-Aspen csiki-csukit sem (na, ettől az agonizálástól tartottam én előtte, ezek szerint joggal), bár az nyilván az én személyiségemből adódik, hogy nem tudnék két srácért így rajongani egyidejűleg.

    Abban kifejezetten nem értek egyet, hogy Cass írói stílusa fejlődött volna. Nyilván, ha eszközhasználatában ez így is történt, ezt Te szintén íróként felismered, én csak azt érzékeltem, hogy engem laikusként nem szórakoztatott jobban, mint az előző kötetben, sőt! (Más kérdés, hogy az Igaziban már az elején sokkal jobban felkelti az érdeklődést, lendületesebb, sodróbb a történet)

    Annyi talán, hogy valóban a mellékszereplőket jobban megismerhettük, bár én a három szobalányt még nem tudnám megkülönböztetni, ha elém raknák képen, de lehet, én olvastam felületesen.

    A királyon inkább nem is hergelem magam (pláne, mert nyilván elolvastam, mi lesz az igazi vége), pedig lehetne. Nem lett a kedvenc karakterem.

    Szumma-szummárum, az Elit nagyon langyos víz volt nekem, sokszor úgy éreztem, csak azért olvasom, mert elhatároztam, és mert érdekelt, mi is lesz ebből az egészből. Ha az első kötetre 10/7 pontot adnék, akkor itt max. 10/4-5-öt.
    Biztató, hogy az Igazi viszont iszonyat erősen kezdett. Kíváncsi vagyok, meddig tart majd ki a lendülete.

    • Az én szememen abszolút rózsaszín köd ül a Párválasztó-trilógiát illetően. Nem tudom hogyan történhetett ez meg, mert nem nagyon volt még példa ilyesmire. Az általad említettek is olyanok, amikbe én bele sem gondoltam olvasás közben, meg utána sem, de most, hogy mondod már jár az agyam. Azt hiszem ez a “rózsaszín köd” átka. Újraolvasás után valszeg nálam sem lenne ismét 10/10, de akkor és abban a pillanatban tökéletesnek éreztem :)

      Ami Cass stílusát illeti, tényleg látni benne fejlődést. Nekem legalábbis feltűnt, leginkább a sok apróság miatt. Előtte magánkiadásban publikált, a Párválasztó 1. szerkesztése során pedig sok trükköt megtanult.

      Kíváncsian várom hogy tetszik majd Az Igazi :)

Leave A Reply