Így lehet sikeres blogger #11 – Az Interjú

2

Ahogy ígértem annak idején, előbb-utóbb visszatér még az Így lehetsz sikeres blogger cikksorozat. Következzék tehát a második kiadás, amiben már javarészt specifikus írások lesznek. Eddig nagyobb általánosságokban beszélgettünk a bloggerlétről, de most itt az ideje annak, hogy egy-egy részletre gyúrjunk rá közösen. Először is, következzék az Interjú, egy olyan műfaj, amit látszólag könnyű csinálni, gyakorlatban viszont piszkosan nehéz egy jó interjút összehozni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Szily Nórának születni kell, de gyakorlással ha olyan vérprofi, minden ízében zseniális nem is leszel, mint Szily Nóra, attól függetlenül egy kis odafigyeléssel még bőven lehetnek élvezhetőek az interjúid. (Mit nem adnék azért, ha egyszer olyan profi lennék, mint Szily Nóra. Ő az abszolút példaképem interjúk terén.)

MIÉRT JÓ EZ?

Ha egy interjú jól van elkészítve, akkor az egy win-win-win pozíció. Győztes helyzet az olvasóidnak, mert olvashatnak valami ütőset. Győztes az alanyod, mert ezáltal beszélnek róla, olyan emberekhez jut el a híre, akik eddig vagy nem ismerték, vagy téves kép élt bennük róla. (Lakatos Leventéről vagy Weisz Fanniról például többetekben más kép élt az interjú elkészülte előtt). Az Ultimate Winner pedig Te magad leszel, hiszen az olvasóidnak érdekes tartalmat szolgáltattál, ezzel akár az ázsiód is nőtt, eközben az alanyod megosztotta az interjút, és így még többen megismerték a blogodat. Marketing szempontból az interjú egy piszokjó dolog, de egyben az újságírói műfajok egyik legnehezebbje.

interju1

AZ ALAPOK

Ideális esetben minden interjúnak van egy alapkoncepciója. Például, bemutatni az interjúalanyt, megismertetni őt az olvasókkal, vagy egy adott témáról kifaggatni őt. A legnagyobb banánhéj, amin egy interjú esetében el lehet csúszni az, ha elfelejtjük, ilyenkor nem mi vagyunk a főszereplők. Persze, a kérdésekben lehet trükközni, nincs azzal baj, ha reflektálunk arra, amit az interjúnk alanya elmondott nekünk, de ez korántsem jelenti azt, hogy jogunk lenne elvenni a reflektorfényt az interjú alanyáról. Végtére is, mi adjuk a keretet, de a válaszoló tölti meg azt tartalommal – ettől eltérni pedig rossz dolog. Nagyon rossz.

MIT TEGYEK EGY INTERJÚ ELŐTT?

A legfontosabb a felkészülés. Meg kell tisztelni az interjúd alanyát azzal, hogy tudod miről akarsz beszélgetni vele. Nem szabad hagyni, hogy ő vezessen téged, hiszen te készíted az interjút, a gyeplőt pedig a saját kezedben kell tartanod. Utóbbinak a lehető legjobb módszere az, ha száz százalékosan felkészülsz. Én minden interjúm előtt legalább egy órát felkészüléssel töltök. Rákeresek google-ben az adott személyre, végigolvasom a már elkészült interjúkat, onnan szemezgetek, hogy mi az, amit még nem kérdeztek meg tőle, de érdekes lehet az olvasóim számára. A google után jöhet a Facebook, mert az ott eltöltött tíz-tizenöt percből talán többet is megtudok, mint másutt. Például azt, hogy az alanynak mik a kedvenc dalai, sorozatai, miről posztol, mi érdekli, mit lájkolt és így tovább. Nem is hinné az ember, hogy a Facebook milyen jó forrás lehet a felkészülés során, pedig tényleg nagyon hasznos. (Aki eddig valami okból bojkottálta volna, de újságírónak készül, ajánlom, hogy barátkozzon össze a Facebookkal).

A felkészülés első fele tehát az, hogy információkat gyűjtünk az alanyunkról. Közben érdemes megnyitni egy jegyzettömböt, és oda jegyzetelni. Én általában azt teszem, felírok pár kulcsszót, például a múltkori Kalapos Éva interjúnál feljegyeztem, hogy “tetszett neki a Here Comes the Sun“, vagy “Ő írta az egyik kedvenc novellámat“. Miközben beszélgettünk, és vártam Éva válaszára volt, hogy megírtam előre pár kérdést. A kevésbé gyakorlottak előre is gyárthatnak kérdéseket, amiket aztán úgyis ki kell majd egészíteni az interjú készítés idején, a felkészültség pedig sosem árt. Mivel már sok interjút csináltam – nemcsak a blogra, hanem újságokba is -, ezért ritkán írom meg előre a kérdéseket, inkább a jegyzeteimet használom.

Ha nem tudtál felkészülni, mert teszem azt hirtelen jött a lehetőség, vagy olyan interjú alanyod van, akiről semmit sem találtál a neten, mert elsőkönyves szerző, aki nem pályázat, hanem kapcsolatok tehetség útján lett szerző, akkor nincs mese, általános kérdésekkel kell előrukkolni. Viszont! Kifejezetten figyelj arra, hogy mit mond. Teszem azt ha beveted a “Mesélj magadról” kérdést, akkor a válaszából egy csomó más kérdést feltehetsz. Az ilyen interjúk is lehetnek jók, de ehhez nagyon felkészült szakembernek és/vagy  jó emberismerőnek kell lenned.

interju2

MILYEN TÍPUSÚ INTERJÚK VANNAK?

Ha vicceskedni akarnék azt mondanám, hogy van jó, meg rossz. Ha szakmázok, akkor is ugyanezt mondhatom el. Komolyra fordítva a szót, az összes interjún meglátszik az, hogy milyen formában készült az a beszélgetés. Interjú pedig az alábbi módokon készülhet:

– Személyesen: Ilyenkor leülsz beszélgetni az adott illetővel. Nagyon fontos a technikai felkészültség. Ha személyesen beszélgettek, az alap, hogy vigyél magaddal egy fényképezőgépet, vagy telefonon készíts fotókat, hiszen ez a személyes interjú egyik legnagyobb előnye. Ha híres emberrel beszélgetsz, jópofa dolog az, ha a telefonos kamera segítségével felveszel egy rövid szöveget, mitudomén: “Matt Lanter üdvözli a Media-Addict.Hu olvasóit. Puszi nektek“. Az ilyenekkel nem csak villogni jó, hanem ez egy kedvesség az olvasóid felé is.

A beszélgetést mindenféleképpen rögzítsd diktafonnal és/vagy telefonnal. Ha mindkettőt bekapcsolod, az sosem gond, hiszen később ebből fogsz dolgozni. Nem árt az sem, ha néha jegyzetelsz egy noteszba, de lehetőleg úgy, hogy az alany ne lássa. Próbálj meg a személyes interjúknál oldott maradni, tartsd a szemkontaktust. Ne siettesd az alanyt, hadd válaszoljon a saját tempójában. Van aki hamar reflektál, van, akinek gondolkodnia kell. Ne dobolj a lábaddal, az ujjaiddal ne pattogj az asztalon, ne bámuld a szomszéd asztalnál a helyes srácot (utóbbi nagyon nehéz ám, főleg ha unalmas az alanyod). Meg kell tisztelned azt, akivel beszélsz azzal, hogy csak rá figyelsz. Nehéz műfaj ám! Ha az interjú egy kávézóba lett megbeszélve az alap, hogy ha te kérted az interjút, akkor te fizess egy sütit/kávét/teát, azt, amit kér. Oké, egy interjú mindkét fél számára kifizetődő, de az etika azt diktálja az fizessen, aki az interjút kérvényezte. Ha spórolni akarsz, akkor ne igyál, ne egyél, és vigyél magaddal egy fél literes ásványvizet. (A kólától csak szomjasabb leszel).

– Telefonon: Egy ideje ez a legnépszerűbb formátum, de bevallom őszintén, én ezt szeretem a legkevésbé. Sőt, nem is nagyon szoktam alkalmazni. A nyáron Veres Mónikával (Nika) csak telefonon lehetett volna interjúzni, de végül nem jött össze, igaz, elsősorban miattam. A telefonossal az a baj, hogy teszem azt ha rosszul hallod a partnered, vagy ő nem hall téged, akkor simán elbeszélhettek egymás mellett. Ha minden kötél szakad, és csak telefonon elérhető, akkor mindenképp állítsd be, hogy felvegye a készülék a beszélgetést. Nincs azzal baj, ha ezt hangosan közlöd vele, sőt, a törvény elő is írja, hogy az alany beleegyezését kérd a beszélgetés rögzítéséhez.

A telefonos és a személyes interjú második lépcsője az, hogy otthon leülj, hallgasd vissza a beszélgetést és szó szerint írj le mindent. Ez természetesen nagyon időigényes, rendkívüli koncentrációt igényel, szóval, ezt a két módot tényleg csak a gyakorlottabbaknak ajánlom. Bevallom őszintén magamat sem érzem azon a szinten, hogy profi munkát tudnék felmutatni telefonos vagy személyesen készült interjúnál. Utóbbinál amúgy több próbálkozásom is volt, mint ez a Papp Gergő interjú bő négy éve. Vele találkozni amúgy frenetikus élmény volt, mégha a folyamatos autogrammkérők miatt el is húzódott a beszélgetés. Plusz utólag elolvasva látszik ám, mennyi hibát elkövettem, a kérdésekkel, sokszor bennfentes voltam, és így tovább. Lehet ám tanulni a saját hibáidból is. Egy biztos, ma már másképp csinálnám vele az interjút.

E-mailen/Írásban: Na ha van rá mód, akkor ezt kerüljétek el. Nehéz az ilyen interjúban jót csinálni, leginkább azért, mert egy interjú lényege az, hogy reflektálj arra, amit az alany mondott. Ha előre elküldöd a kérdéseket, akkor erre nincs lehetőséged. Ez a mód amúgy úgy működik, hogy előre megírod a kérdéseket, el e-mailezed, érkezik rá válasz, és kész az interjú. Persze érdemes belejavítani, plusz kérdést írni akár, és úgy visszaküldeni az alanynak, de még így sem lesz tökéletes.

– “Chaten”/Facebookon/Google Chaten: Na ez az én kedvenc játszóterepem. A legtöbb interjúm ilyen módon készül, mert ez a legpraktikusabb. Tulajdonképpen ugyanúgy “beszélgetek” az alannyal, mintha a barátaimmal tenném. Elküldöm a kérdést, válaszol, én pedig írok egy másikat. Amikor végeztünk, akkor egyszerűen kimásolom wordbe, címet adok neki, megírom a lead-et (bevezető), és kész is. Nemcsak az egyszerűsége miatt ajánlom ezt a formát, hanem mert az egyszerűség magában hordozza azt, hogy nem igényel sok idő és energiabefektetést, eközben pedig ezzel a móddal lehet leginkább jó munkát elvégezni, amit aztán büszkén tárhatsz az olvasóid elé.

interju3

INTERJÚ-KISOKOS

– Mindig figyelj arra, hogy mit válaszol az interjú alanyod. Jó dolog, ha megvannak a kérdéseid a jegyzettömbben, de ez végtére is, ez egy beszélgetés, aminek a lényege, hogy ő válaszol, te kérdezel. Ha nem reflektálsz arra, amit mond, akkor abból nem lesz jó végeredmény. Ha az alanyod a válaszának a végén feltesz egy kérdőjeles kérdést/kijelentést (mert utóbbinak a végén lehet ám kérdőjel is), akkor arra kutya kötelességed reagálni. Akkor is, ha a válasza közepén történik meg ez. Ha nem teszed, elveszik a folytonosság, az olvasódnak meg feltűnik, hogy itt valami nem kerek. Sajnos sok olyan interjú van, amikor a kérdező erről megfeledkezik.

– Mint írtam, minden interjúnak legyen egy témája, ami köré felépíted azt. Ettől el lehet térni, de nem mindig ajánlatos. Mondok egy példát: a héten készítettem egy interjút Andrew Lucas McIllroy-jal, az Aranymosás 2011-es győztesével, akinek az Árnyból az angyal című regénye november 30-án jelenik meg. Az interjú alapja az volt, hogy bemutassam Lucast, a munkásságát, és az interjú által felhívjam rá a figyelmet. Viszont a regényeiben jelentős szerepet kap a vallás, amire egyszerűen rá kellett kérdeznem, mert adta magát a kérdés. Erre Lucastól jött egy tök jó válasz, ami a vallással kapcsolatos. Na az egy hatalmas öngól volt a részemről. Annyira jó volt a reakció, hogy vissza kellett volna kérdeznem, de ha megteszem, akkor más irányt vesz az interjú, elbeszélgetünk a vallásról, és nem marad meg a lényeg abban, aki elolvassa az interjút, azaz nem Lucasra fog emlékezni, hanem a vallással kapcsolatos tézisekre. A válasz viszont annyira jó volt, hogy nem akartam kitörölni. Miután ezt megbeszéltem Lucassal, reagáltam egy rövidet a válaszára, majd egy huszárvágással visszatereltem a beszélgetést a könyvre, miközben a vallásos vonal megmaradt. Na ez a személyes példa arra lehet egy támpont, hogy az interjú készítés közben sokszor nehéz megtartani az alapkoncepciót, és neked kell eldönteni, hogy mennyire érdemes eltérni attól. Plusz néha egy interjú stresszhelyzetet teremt, mert nem olyan egyszerű műfaj, mint amilyennek egy kívülálló számára tűnhet. (A Lucassal készült interjút pénteken olvashatjátok majd el a blogon).

interju5

– Vannak ám zárkózott interjú-alanyok is, olyanok, akikből nehéz értelmes válaszokat kihúzni. Ez nem (feltétlenül) az ő hibájuk, ne haragudj rájuk emiatt. Sok olyan ember van, aki nem jártatja a száját feleslegesen… Ha azt veszed észre, hogy a kérdéseid hosszabbak, mint a rájuk adott válaszok, na akkor készíts riportot, amiben gyakran idézel az alanytól. Riportra példát itt találtok – igaz, itt eleve kevés kérdést tettem fel a három írónőnek, hiszen bele kellett férniük egy anyagba. De ha valaki nem tudná mi a riport, akkor az alapján megtudhatja, később pedig akár bővebben is foglalkozhatunk vele. (Ha van rá igény).

– A végére az aranyszabály: Minden egyes interjúd küldd el az alanynak, címmel, leaddel és persze a formázott szöveggel együtt. Az alanyod helyesírási hibáit javítsd csak, ha valahol magyartalanul fogalmazott, akkor az legyen az ő sara. (Sosem értem miért szenvednek a kollégák Győzikénél a válaszainak a retusálásával. Mindenki úgy beszél, ahogy, mit kell azt szépítenie a hozzáértőknek). Tehát, küldd vissza az anyagot, és ha beleegyezik a közlésbe, csak akkor tedd ki az oldaladra. Érdemes képet is kérni, hiszen hadd döntse el az alanyod, hogy mely fotó illusztrálja őt a cikkben.

– Ami az interjúk fordítását illeti. Sajnos nem tudunk kapcsolatba lépni egy hollywoodi hírességgel, de egy vele készített interjút azonban lefordíthatunk. Na ilyenkor több dologra is oda kell figyelni. Egyrészt a magyar a világ legszebb nyelve, éppen ezért nem kötelező szó szerint fordítani. Ha az van az angol szövegben, hogy “he need me“, akkor az lehet “szüksége van rám” vagy “kellek neki” is. Jelentésében mindkettő ugyanaz. Az sosem baj, ha a fordított szövegen magyarosítasz, hiszen magyar olvasók elé tárod az anyagot.

ÖSSZESÍTÉS

Rövid leszek: az interjú jó dolog, jól megcsinálni viszont nehéz. Reményeim szerint adtam hozzá némi támpontot, a megvalósítás pedig már csak rajtad múlik. Ha bármi segítség kellene, vagy nem tértem ki egy olyan dologra, amivel nem pontosan vagy tisztában, akkor írj hozzászólást, keress Facebookon vagy e-mailen.

Legközelebb december 1-jén, vasárnap 12:00-kor jelentkezem Így lehetsz sikeres blogger cikkel, akkor a kritikáról lesz szó. Persze témajavaslatokat mint mindig, most is szívesen fogadok :)

interju4

2357 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



2 hozzászólás

  1. Engem még az érdekelne az interjúiddal kapcsolatban, hogy hogy lépsz kapcsolatba az alannyal? Jó, gondolom egy Facebookos interjú esetében Facebookon, de személyes vagy telefonosnál e-maillel? E-mail címüket honnan tudod meg?:D

    • Általában a hivatalos utat választom, mert úgy nagyobb a bizalom az interjú-alanyok részéről is. Kalapos Éva e-mail címét például a Manó Könyvek marketingese adta meg. Íróknál azért egyszerűbb, mert szerencsére elég sokat ismerek, legalább “Facebook-látásból”.

      Ami a híres(ebb) embereket illeti, ott van, hogy Facebookon írok rájuk, de ha van hivatalos weboldal, akkor ott írok a menedzsmentnek és/vagy az adott emberkének. Weisz Fannira például az oldalon lévő e-mail cím alapján találtam rá.

      Persze nem mindenki válaszol. Radics Gigi elküldött a menedzseréhez, aki nem reagált a megkeresésemre. Király Viktor pedig eleve nem is válaszolt – szóval, az is nehéz, hogy eljuss az emberekhez. De nem lehetetlen, és sem Gigit, sem Viktort “nem adtam fel” :)

Leave A Reply