close

Majd ujra lesz nyarVégre! Annyira szükségem volt már egy minden ízében tökéletes könyvre, mint sivatagi kóborlónak egy pohár vízre. Habár az utóbbi időkben olvastam jó könyveket – például a D.A.C.-ot -, de azért egyik sem nyújtott olyan száz százalékos élményt, mint a Majd újra lesz nyár. Meg Rostoff könyve egyszerűen berántott és magával ragadott, a történet pedig olyan szinten jól, és hitelesen lett megírva, amire a fülszöveg, és a korábbi pozitív vélemények elolvasása után sem számítottam. A regény legnagyobb előnye a hitelesség volt. Elhittem, hogy ezt Daisy meséli el, valamikor, a távoli jövőben, miután mindent túlélt. Hasonlóan a Különc srác feljegyzéseihez, itt is teljesen hiteles volt a mesélés módja. Kevés volt a párbeszéd, így a visszaemlékezések alapján rajzolódott ki előttem a történet. A stílus természetesen olvasmányos volt, a múlt idejű, E/1-es elbeszélés amúgy is a gyengém, szóval, okkal szerettem bele.

A történetről már korábban írtam a blogon, de ismétlés a tudás atyja. Hősnőnk, Daisy, a tizenéves amerikai tinilány, akinek problémái vannak az apjával, és a mostohaanyjával. Daisy étkezési zavarokkal küzd, hogy lázadjon a szülő ellen. Utóbbiak ezt megelégelik, Daisyt pedig Angliába küldik, a halott anyja nővéréhez. A család szeretettel fogadja, Daisy hamar beilleszkedik a falusi létbe, mégha’ az elején nehezen is fogadja el. Ami meglepő, hogy első látásra beleszeret unokatestvérébe, Edmondba. Időközben kitör a harmadik világháború, a nagynénje pedig Svédországban tartózkodik egy konferencián, a gyerekek így egyedül maradnak. Hamar hozzászoknak a helyzethez, Edmond és Daisy szerelme pedig egyre erősebbé válik, egészen addig, amíg fel nem bukkannak a katonák…

A filmből: DAISY (Saorise Ronan) & EDMOND (George MacKay)
A filmből: DAISY (Saorise Ronan) & EDMOND (George MacKay)

Ez a regény sok minden akart lenni egyszerre. Egyrészt a felnövésről szóló fejlődési regény, hiszen az összes szereplőt felnőtté, önállóvá tette a háború. Másfelől háborús regény is volt, hiszen bemutatta milyen szörnyűségeket okoz a háború. Továbbá definiálni lehet tabudöntögető könyvként (unokatestvérek szerelme), tipikusan disztópikus YA is, hiszen kevés rosszabbat lehet elképzelni, mint a harmadik világháborút. A sort még folytathatnám, hiszen a Majd újra lesz nyár talán a legösszetettebb könyv, amit valaha olvastam. A legjobb pedig az egészben az, hogy elérte a célját. Minden stílusban, amiben alkotni akart Meg Rostoff, azt megtette. Minden egyes pontja olyan jól ki volt dolgozva, és olyannyira hitelessé varázsolta a szememben a sztorit, hogy nem tudtam, és nem is akartam ellenállni ennek a tökéletességnek.

Kifejezetten tetszett a tabu-döntögető mivolta. Az étkezési zavarok bemutatása hiteles volt, és különösen tetszett az, ahogy Daisy megváltozik a háború hatására. Hiszen amíg béke van, addig eldöntöd, hogy eszel-e, ha háború van, akkor nem te döntesz. Szóval az, ahogy a háborús időszakban Daisy gondolkodott az étkezési zavarokról, nagyon bejött, mert ilyet még nem sokszor olvastam korábban. Ami az unokatestvérek szerelmét illeti, hát, elég érdekes már önmagában is. Ha belegondolok, hogy én és egy unokatesóm, akivel együtt nőttem fel, akkor hangosan fujjolok. De mi van akkor, ha sosem ismertem, ha számomra ugyanolyan idegen, mint akárki más az utcán? Olyan dolgot tárt fel elénk, ami akár még száz éve is természetes volt, ma már pfujj, a jövőben meg kitudja. Ha valaki akar, pálcát törhet Daisy és Edmond fölött, de én aztán nem fogok. A szerelem az szerelem, ha pedig ők így érezték jónak, hát, lelkük rajta. Az amúgy isteni volt, ahogy a család, azaz a fiatalok lereagálták az egészet. Legjobban a kis Piper reakciója tetszett, aki egyszerűen csak örült, hogy egy olyan lány szereti a testvérét, akit ő is szeret.

A filmből: DAISY (Saorise Ronan) & PIPER (Harley Bird)
A filmből: DAISY (Saorise Ronan) & PIPER (Harley Bird)

Fontos tényezője volt a regénynek a háború is, de igazából olyan volt ez, mint a zombik jelenléte a The Walking Dead-ben. Utóbbi egy szappanopera, amiben a zombik jelentik az egyik veszélyforrást, na ezt jelentette a háború a Majd újra lesz nyárban. Igazából csak egyetlenegy nagyon durva eseményt tudnék megemlíteni, de ettől függetlenül nem okozott olyan durvaságokat a dolog, tehát ha valaki emiatt ódzkodna a regény elolvasásától, akkor azt ajánlom ne tegye. Itt végig az volt a lényeg, hogy talál ismét egymásra a két szerelmes, és Daisy miképp válik felnőtté, amíg Pipert és saját magát biztonságba nem helyezi, és milyen gyötrtelmes út vár rá a boldog végig. A háború mindehhez csak asszisztált. Olyan volt, mint a bűvész-showkon a csinos asszisztens, aki csak egy látványelem, de a produkció a bűvész trükkje. (Hm, ez talán hülye hasonlat, de remélem érthető :) ). Ami a technikai dolgokat illeti, simán lehetett volna a II. világháború is az alap, de ez a jövőben játszódik, ahol vannak mobiltelefonok és így tovább, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne végig hiteles.

Ami még nagyon tetszett a könyvben az, hogy olyan hitelesen ábrázolta a karaktereket. Tetszett, ahogy sokszor keményen felszólalt Daisy. Olyan dolgokat is kimondott, amiket egy átlagos regény-hősnő nem tenne. Kimondta, hogy örültek, amiért egyedül maradtak a háború miatt, mert nem parancsol nekik senki. Kimondta, hogy nem érdekli őt mennyien haltak meg a háborúban, mert számára az csak számadat, hiszen egyiküket sem ismerte. Olyan sok dolgot mondott még ki, és ettől lett igazán hiteles Daisy. Nem egy szokásos “nebántsvirág” volt, hanem egy reálisan ábrázolt tinédzser, akit megviselt az élet, rátalált a boldogságra, hogy aztán ismét elragadhassák tőle. Legutoljára talán Az éhezők viadala-béli Katniss volt az a női hősnő, akit annyira pozitív példaképként tudnék emlegetni, mint Daisyt.

A filmből: DAISY (Saorise Ronan)
A filmből: DAISY (Saorise Ronan)

A könyvből nemrég film is készült. Úgy hallottam vannak eltérések, a szereplőket is idősebbé tették. A könyv elolvasása után természetesen kíváncsi vagyok a filmre is, és amint lehetőségem lesz rá, meg is fogom tekinteni. Mindenesetre maga a könyv akkora élményt nyújtott, hogy nem tudom ugyanazt a katarzist okozza-e majd a film.

Értékelés: 10/10
Mi más is lehetne? Ez a könyv egyszerűen tökéletes. A történet, a leírások és egyszerűen minden, amiről eddig karattyoltam azzá teszi. Ami pedig a külsejét illeti, szerintem csudaszép a borító. Ha lehet egy tippem, hogy mit kérjetek – vagy adjatok -, karácsonyra, a Majd újra lesz nyár jusson eszetekbe. Mert ez egy olyan könyv, amit korosztálytól függetlenül érdemes elolvasni. A végére pedig egy jóság: szerencsére ennek a könyvnek nincs folytatása. Ennek pedig örülök, mert így lett igazi kerek egész. Ó, és nagyon bízom abban, hogy az Európa Kiadó megjelenteti majd az írónő többi regényét is, ugyanis a fülszövegeik alapján azok is nagyon jónak ígérkeznek.

2825 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Tags : Európa KönyvkiadóMajd újra lesz nyár

6 hozzászólás

  1. Most ehhez a könyvhöz is meghozhattad a kedvem. Pedig már tele van a fiókom a könyvtárból meg könyvesboltból beszerzett könyvekkel – köztük a Kezünkben a jövőnkkel, amit szintén a te kritikád hatására kölcsönöztem ki. Asszem el is kéne húznom olvasni valamit, nem hozzászólást írogatni. :D Komolyra fordítva a szót, tényleg felkeltetted a kíváncsiságomat. Valamikor ezt a regényt is meg kell magamnak nézni, jófélének hangzik :)

  2. Én is nagyon szerettem a könyvet, kb. tavaly ilyenkor találkoztam vele, és engem először nagyon nem vonzott a könyv, mert nem tudom neked milyen volt a borítója, de amit én olvastam az nagyon rózsaszín volt. És nagyon nem szeretem a rózsaszínt. De igaz a mondás, miszerint egy könyvet ne a borító alapján ítélj meg, mert kár lett volna kihagyni.

    Ugyan, lehet, hogy én vagyok a fogyatékkal élő, de nekem nem volt egyértelmű, hogy ez a harmadik vh. hanem csakhogy egy vh. én meg a másodikra asszociáltam, de fura volt, hogy akkor mit keres benne mobil telefon? Mert szerintem nem volt egyértelműen megfogalmazva, hogy ez mikor is játszódik, de ez mindegy, is ettől még jó volt, csak akkor és ott hiteltelen. :D

    Egyébként Daisy nem bulémiás, hanem anorexiás, nem? Nem hánytatja magát, csak egyszerűen nem eszik.

    Utolsó hozzáfűznivalónak pedig, én a helyedben ezt az unokatesós szerelem dolgot nem lőttem volna le, de azt hiszem épp ez tetszett nekem a legjobban benne, hogy ezt a döntést meglépte az író. Mert igaza van, abszurdnak tűnik (egyébként pont múltkor futottam bele, engedéllyel első fokú unokatestvérek is házasodhatnak), de ha sosem láttad, nem ismerted az unokatesódat, akkor bizony megeshet az ilyen.

    1. Én is gondolkodtam azon, hogy az Edmond-szálat mennyire vigyem bele a kritikába, de a fülszöveg is “lelövi” ezt a poént. Én az új kiadást olvastam el, ami a kritikában is látható Európa Kiadós borítóval volt ellátva. A neten láttam a másikat is, az tényleg nem volt szép.

      Hú, nekem bulémia rémlik, de lehet, hogy igazad van. Vagy nem is volt nevén nevezve? Na majd megkérdek egy harmadik embert, köszi a jelzést :)

      Nekem is csak azért volt egyértelmű, hogy a III. világháború, mert rá volt írva a borítóra :D (“Szerelem a harmadik világháború idején) :)

    2. Ez érdekes, mert én nem tudom már eldönteni, hogy nekem azért volt-e egyértelmű, hogy ez nem II. vh, mert ismertem a szlogent, de szerintem nagyon világos. Én éppen azért gondoltam, mert volt telefon és volt számítógép, internet. És többször is beszéltek terrorizmusról, ami sokkal inkább napjaink problémája, mint a II. vh idején volt.
      De mástól is hallottam már azt, hogy neki kvázi időtlenebb a történet, szóval nem vagy egyedül. :-)

      Azt, hogy tényszerűen ki van-e mondva, hogy Daisy anorexiás, nem tudom, de anorexiáról van szó. Gyakorlatilag éhezteti magát — ez erre a betegségre jellemző, ahogy írod is. :-)

      1. Javítottam :) Nekem nagyon bulímia rémlett, köszi, hogy szóltatok.

        Ami a világháborút illeti, emiatt nekem is evidensebb volt a harmadik, de mivel YA és disztópia, ezért annyira nem agyaltam rajta :)

Leave a Response