Főoldal Kritika és Értékelés Vendégtoll Miley Cyrus: Hannah Montana halott – Írta: Dani

Miley Cyrus: Hannah Montana halott – Írta: Dani

8
Oszd meg!

Megjelent a mostanság elég súlyos imázs-váltáson keresztülment Miley Cyrus negyedik albuma, ami a „Bangerz” címet viseli. Ez az énekesnő eddig talán legkiforrottabb munkája – és ezt nem csak azért mondom, mert ez az első lemeze, ami nekem maradéktalanul tetszik. A legtöbb zenei kritikus is velem ért egyet. Cyrus média-jelenléte kétségkívül megosztó, elég csak a VMA előadására, vagy a folyamatos alul-öltözöttségére gondolni, de nem szabad emiatt elhamarkodottan ítélni a zenei munkásságával kapcsolatban – a legnagyobb bírálói is meglepődnének – ha vennék a fáradtságot -, hogy az ex-Hannah Montana milyen átgondolt szerkezetű, összetett anyaggal jött ki.

Miley Cyrus Bangerz

Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy a „Bangerz” egy komoly koncepció-album, vagy, hogy a XXI. század legnagyobb, epikus zenei jelensége, de kétségkívül egy szép ívet ír le vele Cyrus. Az első szám egy szerelmes ballada, az „Adore You” (Imádlak), az utolsó pedig már egy kétségekkel teli, erőteljesebb dal, a „Someone Else” (Valaki más). Cyrus azt is elmondta, hogy mind a tizenhárom számot Liam Hemsworth inspirálta, szerencsére mégsem szakítós country számokat kaptunk, ez továbbra is maradhat Taylor Swift specialitása. Helyette itt van a már most nagyon népszerű „Wrecking Ball” (egy hónap alatt több, mint 223 milliós megtekintés YouTube-on).

A lemez egyik magasan legjobb, legérzelmesebb száma, a „Drive”, mely Miley szerint arról szó, hogy „el akarsz hagyni valakit, de mégsem akarsz teljesen véget vetni a kapcsolatnak”.  Ezt a vonalat viszi tovább a „My Darlin”, ami Future közreműködésével készült, vagy a személyes kedvencem, a „Rooting for my Baby”. Komoly szerepet kap az önállósodás, felnőtté válás témája is. A „We Can’t Stop”, az album első kislemeze is főleg erről szól, a Nelly-vel közös „4×4”-ben pedig már „femele rebel”-ként utal magára, nem mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy lázadni próbál.

Miley Cyrus Bangerz cover

Nem kell azonban „megijedni”, lazább, bulis számok is helyet kaptak: Naya Rivera vőlegénye, Big Sean működik közre a „Love Money Party”-ban, ami szerintem simán az új „Beautiful Dirty Rich” (Lady Gaga), a „Do My Thang” pedig a Cher Lloyd-féle laza rap-et idézi – valamivel intelligensebb módon. És akkor még nem is beszéltem az „SMS” című, Britney Spears duettről, ami szerintem rövid úton rá fog kerülni minden DJ setlist-jére. A végére hagytam a zeneileg legösszetettebb dalt, a FU-t, amiben French Monatna, egy amerikai rapper Cyrus partnere, amiben több stílus is találkozik, a swing-es és elektronikus elemek egyaránt megtalálhatóak benne, mindezt rap-betéttel.

Akárhogy nézzük, Miley Cyrus karrierje mindenképpen most van eddigi csúcsán: gyakorlatilag nincs nap, hogy ne az ő nevétől legyen hangos a sajtó, az elmúlt hónapokban minden valamire való magazin címlapján szerepelt, a klipje rekordokat döntenek YouTube-on, és szerintem azt sem sok 20 éves mondhatja el magáról, hogy egyszerre volt műsorvezető és zenei vendég is az SNL-ben – azaz egy egész adást építettek rá. Sok régi rajongó „csalódott benne”, de ahogy az előbb említett műsorban is elmondta, tudja, hogy sokan példaképnek tekintik, de még túl fiatal ahhoz, hogy ennyi elvárásnak meg tudjon/akarjon felelni, ő is követ el hibákat. Az új album viszont biztosan nem egy ezek közül – szóval felőlem annyit meztelenkedik, amennyit akar, meg egy fél barkácsboltot is végignyalogathat a klipjeiben, csak továbbra is ilyen zenéket csináljon.

Írta: Dani

Miley Cyrus Bangerz photoshoot

1973 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

8 Hozzászólások

  1. Nekem is ez az egyik kedvenc albumom Miley-tól, hihetetlen jól van összetéve, ugyan számomra a lemez deluxe változata ismert melyben összesen 16 dal található, azt hiszem azok a dalok amelyek nincsenek rajta a te albumodon a #GETITRIGHT, On my Own és a Hands in the Air őszintén szólva nekem mindegyik nagyon tetszik ezek közül. A Getitright amolyan könnyed nyári sláger szerintem sajnos erről a nyárról lecsúszot, de hátha majd jövőre (nekem személyes nagy kedvencem a Rooting for my baby, 4×4 és My darlin mellett) Az on my own szerintem pedig egy jó kis szombat esti disco zenének sikerült (csak kicsit még a DJ-nek fel kell pörgetni). A Hands in the Air-t Ludacris közreműködésével vette fel Miley, ez a dal annyira nem tett mély benyomást rám, viszont szerintem jobb lezárása az albumnak mint a Someone Else, habár nem olyan keretet alkot, viszont sokkal jobban levezeti a lemezt szerintem. A 4×4-re visszatérve nekem egy kicsit Hannah Montana jutott róla eszembe (gondolok itt a Hoewdown Throwdown című számra főleg az eleje) de persze ez lehet csak nekem jutott eszembe.

  2. Nekem az albumról a 4×4 tetszik nagyon, a FU-t imádom, a We Can’t Stop és a Wrecking Ball a két legjobb szám, ezen kívül a My Darlin, amit még elhallgatok. Nekem ennyi. A többire nem is nagyon emlékszem.

    Ennek ellenére szerintem is jó lett az album. Mindenki megtalálja a maga ízléséhez legközelebb álló dalt. Nekem ez a FU. (Bár a szövege helyenként elég bugyuta a dal ívéhez és bravúrjaihoz képest.)

    Szóval ez az album nekem 10/5.

  3. Először is, minek kellett belekeverni Taylort? Ez szörnyen idegesít. Kezdjük, ott, hogy a “szakítós country számokkal” semmi baj nincsen. Imádom őket. Másodjára, Taylor nem csak szakítós dalokat ír, hallgasd meg a számait, és meglátod. Vagyis hallod. Harmadjára, pont Taylor volt az, aki 2009-ben, (vagyis még 20 éves se volt) műsorvezetője és zenei vendége volt az SNL-nek.

    Na, de jöjjön Miley. Régen nagyon szerettem. Gyönyörű volt, vicces, és kedves. Most már csak azt látom rajta, hogy görcsösen akarja bizonygatni, hogy felnőtt, amivel épphogy gyerekessé válik. Senki nem lesz attól felnőtt, hogy kiteszi mindenét a kirakatba és provokatívan viselkedik. A zenéjét nem tudom, hogy ítéljem meg. A We Can’t Stopot pl nem szeretem. De pechemre ma totál véletlenül bekapcsoltam a rádiót (véletlenül benyomtam a bekapcsoló gombot) és az ment. A Wrecking Ballal már más a helyzet. Ha a klip nélkül nézem, vagyis inkább csak hallgatom, akkor nagyon is tetszik. Az albumon szereplő többi dalról nem tudok nyilatkozni, de ennyi dicséret után azt hiszem, hogy felteszem a meghallgatandók listájára.

    • Csak jelzem (hogy mindenkinek egyértelmű legyen), ezt a vendégtoll-cikket Dani írta :)

      A Miley-val kapcsolatos véleményeddel pedig egyetértek. Nagyon is.Az album pedig első hallgatásra nem valami jó, de mégse nyomtam ki, és mostanra már nagyon megszerettem :)

    • A Taylor-os dolog nyilván csak vicc volt, egyébként szeretem, és tudom, hogy nem csak ilyen számai vannak, de ez már azért eléggé hozzánőtt a nevéhez, szerintem sokan asszociálnak erre vele kapcsolatban, nem akartam megsérteni senkit.
      amit Miley-val kapcsolatban írtál azzal viszont nem értek egyet. Az egy dolog, hogy kicsit “kifordult” magából, azt viszont vajon mikor őszintébb: mikor sokan szerették, ám szerződés kötötte a Disney-hez, és nyilván minden szereplése korlátozva volt, vagy most, mikor a maga ura?
      másrészt pedig még mindig vicces (szerintem), az SNL-ben imádtam, szóval ez elég szubjektív.
      és még egyszer bocsánat Taylor miatt.

  4. A We Can’t Stop és a 4×4 kivételével nem igazán tetszik ez az album. (A Wrecking Ball csak félig jön be: a refrén részemről dögunalom, az átvezető részek viszont nagyon jók.)

    De annyian dicsérik (nem csak a fizetett kritikusok, hanem sima, normál, nem Miley-rajongó kommentelők is), hogy lassan kezdem úgy érezni, hogy bennem van a hiba, és elszoktam már a popzenei albumoktól.

    Miley és a csapata baromira ügyesek voltak, tényleg ritka, hogy egy volt gyereksztár ekkora sikereket tudjon elérni. Az más kérdés, hogy alig néhány hónap alatt sikerült eljutni arra a pontra, amikor az ember azt mondja, hogy elég volt Miley-ból. Gagának ez évekbe telt.

    A frizuráját viszont nagyon csípem.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here