Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Glee 5×03 – The Quarterback

Glee 5×03 – The Quarterback

20
Oszd meg!

Elbúcsúztunk. Immáron végleg.

Bevallom őszintén, én egy teljesen más típusú epizódra számítottam. Azt hittem szanaszét fogom bőgni magam, ehelyett sztoikussá váltam. Elfogadtam az elfogadhatatlant, ez a rész pedig arról szólt, hogy emlékezzünk Finnre, nem pedig azért, hogy sírjunk azért, mert elment. Ennek az epizódnak a lényege a továbblépés volt, az, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. Cory Monteith halott, ezáltal pedig Finn Hudson is.

glee-goodbye

Megfogadtam, hogy ezt a részt csupán rajongói szemmel fogom megtekinteni, a kritikai észrevételek ezáltal most elmaradnak. Nem mondom, hogy nem lenne mit kritizálni – Mark Salling színészi játéka továbbra is egyenlő a nullával -, de úgy érzem, most ennek semmi értelme. A maga nemében ez egy csodálatos epizód volt, ami vélhetően segítette a Glee rajongóit a szomorú tény elfogadásában. Ami a zenei választékot illeti, gyönyörű és megható dalok váltották egymást, Santana kiborulása pedig csodálatosan volt kivitelezve. Nem hittem volna, hogy pont ő lesz majd az, aki megtörik, de csodálatos dolgokat mondott és tett az a lány. És végre megkapta a magáét Sue is – nem csak a lelkifurdalást.

Az írók ügyesen megoldották ezt az emlékező-epizódot. Lehetett volna az is, hogy az első perctől az utolsóig a síró Rachelt mutatják, miközben mindenki a halálról énekel dalokat, mi pedig addig sírunk, amíg el nem fogy az összes könnyünk. Ha ezt a módot választják az emlékezésre, az is teljesen érthető lett volna. Ehelyett ünnepelték Finn életét, megemlékeztek róla, és elindították a karaktereket a túllépés útján. Jó ötlet volt, hogy eltelt három hét az eset óta, akárcsak az, hogy nem tudtuk meg mi történt Finnel, azaz miképpen ment el. Ebben a részben decens búcsút vehettünk a sorozat egyik meghatározó alakjától. Mert hiába nem Finn volt a kedvencem, de a legelső részben, amikor ott énekelt a zuhany alatt, egy kicsit én is beleszerettem – akárcsak Rachel, amikor először énekeltek együtt.

Örülök, hogy visszatértek a régi karakterek is elbúcsúzni. Persze Diannát nagyon hiányoltam én is, hiszen mégiscsak Quinn volt Finn első barátnője, de miközben néztem a részt realizáltam magamban azt, hogy talán jobb is így. Nem lett volna jó ha elvonja a fókuszt Rachelről, erre pedig Quinn gyakorta képes. Ugyan nem sírtam a rész alatt, de akadtak megható jelenetek – mint amikor Rachel énekelt, no akkor majdnem eltört a mécses, akárcsak Finn anyjának a zokogásánál. De valahogy úgy éreztem, nem illendő sírnom, amikor mindenki megpróbál erős lenni. Így én is az maradtam, hiszen épp elég könnyet hullajtottam már eleddig. Ami pedig Tina beszólását illeti, hogy mennyire unja már a fekete viselését, gondolom sokaknál kiverte a biztosítékot. Nálam nem, mert úgy érzem az egy nagyon természetes és emberi reakció volt. Talán a legemberibb és legőszintébb Rachel tettein kívül.

Fogalmam sincs mit hoz a jövő. Ismerve az írókat nem nagyon fognak emlékezni Finnre, nem igazán lesznek visszautalások, hisz az iskolai lövöldözős résznek, vagy Karofsky öngyilkossági kísérletének sem volt visszhangja. Korábban ezeket hibaként könyveltem el, hiszen az ilyen tetteknek kell, hogy legyen valamilyen utórengése. Azonban ha a közeljövőben nem lesz megemlítve Finn, ha Rachelt nem kell újra sírni látnom, akkor azt mondom, “oké, megértem. Semmi gond, srácok“. Hiszen Finntől elbúcsúztunk – méghozzá egy olyan illendő módon, amit Cory Monteith megérdemelt. Ettől többet és ettől jobban ezekben az időkben nem tehetett volna senki sem.

Azt nem mondom, hogy most egy új szakasz kezdődik a Glee-ben, hiszen a karakterek jönnek-mennek, és ha Rachelt kiírnák, még akkor sem állna meg benne az élet. Azt mondom, hogy továbblépünk, akárcsak a karakterek. Mindenki éli az életét, miközben a szíve egy darabkájában magában hordozza Cory, Finn vagy Finchel emlékét.

2459 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

20 Hozzászólások

  1. Szia. Érdekes módon nekem pont az ellenkezője a véleményem mindenről, amit írtál. A rész maga tetszett, de akkor kezdjük ott, hogy nekem Mark Selling volt az, akinek nagyon tetszett a játéka. A legjobb barát kiborulása, és hogy azt mondta, hogy nem akar sírni, mert attól fél sosem tudná abbahagyni… teljesen reális volt szerintem, nekem tetszett. Aztán, Santana. A Kurttel való beszélgetése nagyon bejött és az is, hogy végre kiosztotta Suet, de a kiakadása az éneklés után, amikor üvöltözve elrohant… hát az nekem erőltetett volt. A Burt-Kurt-Finn anyukája jelenet teljesen élethű lett, sajnos átéltem hasonlót. Rachel szerintem szerepelhett volna többet, és hiányoltam a többiek “véleményét”. Blaine pl meg se szólalt, pedig azért szerintem mondhatott volna valamit. És engem kifejezetten idegesít, hogy nem tudtam meg, hogy végülis miért halt meg. Mert így a valódi októl kezdve az autóbaleseten át minden felmerülhet, és szerintem úgy könnyebb elengedni valakit, ha van egy “miért”, mégha ez az ok nem is megfelelő. Szóval… nem volt rossz rész, a dalok nagyon jók voltak, mindenki gyönyörűen énekelt, nagyon tetszett Mercedes is, de szerintem még egy részt csinálhattak volna, amiben még kiegészítik ezt…

    • Mindannyian mást vártunk ettől az érzelmileg megterhelő epizódtól, így szerintem érthető, ha mindannyiunkban másképp csapódtak le a látottak. Volt, akinek bejött, volt, akinek nem. Viszont úgy érzem, hogy a készítők nem találhattak volna olyan megoldást, amivel mindenki száz százalékosan elégedett lehet.

    • Quinn-t ki irták a sorozatból, vagy kilépett?!
      Vagy most mi történt vele?! Mert ahogy észre vettem a 3évad után eléggé semlegessé vált, de hisz pedig ő is főszereplő volt! :/ Sajnos még csak 2évadnál tartok!
      Én hiányolni fogom, nekem a kedvencem volt! :’c

      • Igen, kiírták. Csak az első három évadban volt főszereplő, utána már csak néha jött epizódszerepre. Én is sajnáltam, Quinn jó karakter.

  2. Hát Tibi, én veled ellentétben már az első dal alatt megtörtem.
    Kb. egy százas zsepit elhasználva tudtam csak végignézni ezt az epizódot….
    Én azt gondoltam, hogy elővesznek régi, kihagyott felvételeket, jeleneteket, de talán jobb is így.

    Santana jelenetei “tetszettek” talán a legjobban. Amikor kiosztotta Sue-t, azt gondoltam: végre. Az éneke gyönyörű volt, és amikor kirohant, nekem az tűnt reálisnak. (a karakterét ismerve)
    Rachel éneke megható és megnyugtató is volt egyszerre. Sejtem, hogy min mehet keresztül Lea, és nagyon csodálom őt az erejéért.

    Én először azt hittem, hogy Sue ‘lopta’ el a kabátot, azt is megértettem volna. De Santanaval való beszélgetés után már tudtam, hogy biztosan Will volt. A végén, amikor elsírta magát, az tökéletes lezárása volt a résznek.

    Nagyon remélem, hogy nem hagyják ennyiben ezt az egészet…

    • Látva a következő rész promóját, ugyanolyan sunshine vidám hangulat van, mint eddig, szóval kétlem, hogy a közeljövőben szomorkodnának a karakterek Finn miatt. De azért remélem, hogy legalább Kurt és Rachel “nem felejti el” őt.

  3. Hajnali háromkor, online néztem a részt. Nem tudtam elaludni, hetek óta ezt a részt vártam. Nem kellett csalódnom, nagyon szép részt készítettek Cory és Finn emlékére. Reggelre fel is dagadt a szemem, mert én is kisírtam magamból mindent. Hiába, hogy ez volt a “búcsú”, valahogy én még mindig csak azt tudom kérdezni, hogy “miért?”… Továbbra sem nyugszom. Bárcsak elkerülhető lett volna ez az egész…. bárcsak még élne. Ami a részt illeti:

    Pozitívumok:
    – Nagyjából az egész, viszont kiemelném Naya Riverát, aki szerintem a hátán vitte a részt. Zseniális jelenetei voltak, én a kiabálást sem tartottam műnek. Eleinte nem örültem, mikor hallottam arról, hogy Santanaé lesz az egyik fontosabb szerep ebben az epizódban, mert tényleg nem voltak legjobb barátok, de ahogy ezt az egészet felépítették, kezdve attól, hogy Santana nem akart tudomást szerezni az érzelmeiről és megpróbálta leplezni és kemény csajnak mutatkozni, vagy hogy ráeszmélt, hogy nagy lehetőségeket mulasztott el, mert bár a harmadik évadban barátokká váltak Finnel, de akkor is többet cikizte őt, mint hogy megdicsérte volna. És hogy hiába készült azzal, hogy szépeket mond neki, sosem tette meg. Szerintem ezzel sokan voltunk már így, hogy olyan embert veszítettünk el, akinek nem mondtuk el hogy mennyire szeretjük és hogy mi mindent köszönhetünk neki. Szóval nekem átjött és ebben a formában nagyon is jó, hogy Santanaé lett a főbb szerep ebben a részben.
    – Puckerman. Nekem tetszett Beist edzővel a jelenete, habár a sírás valóban nem jött Mark Sallingnek, hiába erőltette. Viszont a szomorú Puck nem volt “megcsinált”, mert Mark és Cory nagyon közel álltak egymáshoz, és ha nem is tengernyi könny mögé rejtve, de láthattuk a fájdalmát a színésznek.
    – Sue. Nagyon jó volt a jelenete Santanaval. Mármint amikor Santana bocsánatot akart tőle kérni, ő meg elismerte, hogy minden igaz volt, amit korábban róla mondott. Ott leginkább Jane Lynchet tették előtérbe, mert igazából Suenak semmi érdeke nem volt, hogy bevallja, hogy Santananak igaza van, mert neki és Finnek tényleg közömbös volt a kapcsolata, viszont Jane és Cory jó barátok voltak és gondolom a készítők sem tudták megállni, hogy egy gonosz és szívtelen Sue tisztelegjen az emlékepizódban, egész egyszerűen kiléptették a szerepéből Janet és ez így volt jó. Nagyon sok jó idézet volt a sorozatban. Tényleg. De ami számomra a legemlékezetesebb volt, az Suetól származik: “There’s no lesson here, There’s no happy ending. He’s just gone.” Abszolút így van. És marad az üresség.
    – Rachel. Kevés jelenetet kapott, de nem is kellett, hogy többet ott legyen, ez pont így volt jó. Gondolom Lea sem tudott többet vállalni, lelkileg nem bírta volna. A Willel való párbeszéde, miszerint “He was my person”, vagy hogy nem gondolja, hogy ennél már lesz valaha is jobb, nagyon szívbemarkoló volt. Úgy gondolom, hogy ez egy az egyben Lea gondolatait közvetítette. A make you feel my love-t pedig nem lehetett nem szeretni. Szívszaggató volt, ahogy a dal előtt beszélt a kórushoz. Annyira látszott, hogy alig tud beszélni Lea, a keze is remegett végig. Pokoli nehéz lehetett.
    – Will és Santana jelenete a folyosónál. Itt az tetszett amikor Will és Santana a párbeszédük után félrenéztek és a tekintetük az emléksarokra tévedt. Ott nekem borzasztóan eltörött a mécses, mert már tudtam, hogy a rész vége felé járunk, lassan vége van, lassan tényleg ennyi volt, de az a sarok még ott áll az iskolában és egy kis sarok az én szívemben is ott van Corynak. Utána pedig Santana visszanézett, a fejét csóválta és ismét sírt. Nagyjából ugyanezt tettem én is a gép előtt ülve. A tehetetlenség lett rajtam úrrá ennél a jelenetnél.
    – Finn édesanyja: nagyon szívbemarkoló jelenet volt. Csodás volt, ahogy ott Burttel és Kurttel egymást átkarolva lehuppantak a földre és zokogtak. Annyira valódinak tűnt.
    – A dalok. Mind nagyon jók voltak. Az If i die young és az Ill stand by you lett a kedvencem.

    Negatívumok:
    – Igazából nekem teljesen felesleges volt az új kórus a részben. Őszintén… baromira nem érdekeltek az új szereplők sohasem, és ebben a részben főleg kiütközött, hogy az egész Glee ott lett elrontva, hogy új szereplő gárda vette át a régebbiek helyét. Persze sokan maradtak, de már akkor is megosztott lett az idő, hogy kire hány perc jut és amikor ilyen rém unalmas Marleykat, meg Uniqokat látok (akiről épp most tudtam meg, hogy férfi, én azt hittem, hogy egy leszbikus lány, noha nagyon kevés részt láttam a 4. évadból, szóval lehet, hogy coming outolt valamelyik részben), akkor valahogy nem tudok szívből örülni, főleg ha tudom, hogy hamarabb kerültek be egy ilyen részbe mint pl Dianna Agron…
    – DIANNA AGRON. Elképesztő, hogy kihagyták a sorozatból. Alapból nagyszerű történetszála volt mindig is Finnek és Quinnek (emlékszek én még arra az időkre, amikor sokaknál nem ment annyira ez a nagy FINCHELEZÉS, ez is leginkább akkor erősödött fel, miután Cory és Lea egymásra találtak, egyébként meg előtte Finnt nagyon sokan Quinn mellett akarták látni – én is..). Ez azonban a legkevésbé fontos dolog most. Ami ennél jóval lényegesebb, az az hogy Cory és Dianna nagyon jó barátok voltak! Amennyiben Dianna nem akart részt venni a részben, akkor is aláírom, hogy ez azért lehetett mert nem tud együtt dolgozni Ryannel. Viszont a legtöbb hír arról szól, hogy Lea és Ryan nem akarta őt a részben. Ha ez beigazolódik, akkor szép rész ide vagy oda, de csalódni fogok bennük. Mert ennek a résznek nem arról kellett volna szólnia, hogy ők kiket akartak, hanem hogy Cory kiket szeretett volna és biztos vagyok benne, hogy Cory ott akarta volna látni Diannat. Aki egyébként elment a színész tiszteletére szóló megemlékezésre is, és állítólag szerepelni akart volna ebben a részben is. Egyébként újabban olyan hírt is találtam, hogy Naya és Lea is utálják egymást. Érdekes… lehet mégsem olyan családi a viszony?

    Mindent összevetve szép rész volt, de Dianna hiányzott.

    Cory <3

    • Köszi szépen a véleményed, jó volt olvasni. Nagyon sok olyan dolgot leírtál, amivel magam is teljesen egyetértek.

      • Én köszönöm a lehetőséget, és hogy elolvashattam a véleményed a részről, ami szintén nagyon jól sikerült!

  4. Most néztem meg a részt, és azt kell, hogy mondjam, jó volt. Bár jobban örültem volna neki, ha erre soha nem kerül sor, és Cory még mindig élne.

    Dianna-t nagyon hiányoltam a részből, tényleg sok köze volt Finn-hez. Annak viszont örülök, hogy a temetést tényleg nem mutatják, én azt képzelem, hogy a temetésen Quinn is jelen volt, hisz Mr. Shue is azt mondta, hogy “Nagyon örülök, hogy ilyen sokan visszajöttetek erre.”.

    Nem bántam volna, ha Tina is énekel egy dalt, illetve Blaine szóhoz juthatott volna a részben. Úgy érzem, kevés volt ez a 45.perc, jó lett volna, ha legalább 1 órásra tervezték volna az epizódot, és akkor talán Blaine-re és Tina-ra is jutott volna idő.

  5. pár helyen énis csalodtam vagyis inkább meglepődtem.sajnáltam hogy az egész finn temetése után 3 héttel kezdődött.azt is hogy nem mondták meg hogy halt meg de tényleg 100féleképpen meglehetett volna csinálni.én BŐGTEM..nem csak sirtam hanem bőgtem mint állat.mercedes dala alatt már sirdogáltam de burt és a többiek jeleneténél a szobában kitört belőlem.és az egész rész alatt végig arra gondoltam hogy jézusom ezt ők valoban átélik..valoban fájdalmat éreznek és gyászolnak.rachel/lea szivszaggató volt.ennél szivszaggatóbb már csak a goodbye my lover c. szám lett volna….dianárol annyit hogy tűzön vizen át jönnie kellet volna félretéve bárminemű elfoglaltságot és vagy forgatást. én jóideje arra gondolok hogy lennie kell majd utalásnak finnre mikor majd rachel a brodway-en lesz és valamit neki dedikál és vagy majd mikor a csapat megy a területire és vagy országosra és mondjuk nyernek azt nagyon remélem hogy finn-nek ajánlják.ez a minimum..remélem igy lesz

    még mindig szürreális..tényleg..az a sok lehetőség ami benne lett volna… mind finnre mind cory-ra értve.

  6. Én most néztem meg ezt a részt és az első dal alatt már elkezdtem sírni..volt ahol csak peregtek a könnyeim, volt olyan is mikor Finn szobájában pakolták el a cuccait és az a beszélgetés ami ott elhangzott Finn Anyukájával,Brttel és Kurttel…ááá az nagyon szíven ütött illetve mikor Rachel beszélt és a dal amit énekelt meg mikor Willel beszélgettek Finnről vagyis inkább Coryról na ezeknél a részeknél erősen rázott a zokogás. A Santana-Sue beszélgetés főleg az amit Sue mondott hát ott is annyira sírtam..Nagyon szép rész volt a maga borzasztó szomorú módján szét sírtam a fejem..
    Talán 1-2 bevágott jelenetnek örültem volna Finnel amikor felidéztek 1-1 emléket vele..de ettől függetlenül is 1 szép búcsú volt Finntól és Corytól bár fájdalmasan rövid volt ez a rész és ennél is fájdalmasabb a tény, hogy Cory élete is fájdalmasan rövidre sikerült a hülye drogok miatt…
    Bár inkább erre szántak volna több időt mint a Beatles részekre. Na mindegy..
    Huhh most döbbentem rá arra hogy tényleg hiányozni fog a Gleeből Finn.. :(
    Nyugodj békében Cory! :'(((((((((((((((((

  7. Még csak most néztem meg az epizódot. Hosszabb véleménynyilvánítástól most eltekintek, ugyanis mindent leírtak már előttem. Szerintem gyönyörű rész volt. Bevallom, én az egész rész alatt sírtam. Cory is és Finn is nagyon hiányzik <3 Santana kirohanásáról annyit, hogy állítólag valódi volt, nem volt megírva. Kivágni nem akarták, meg újra felvenni sem. Pár nappal ezelőtt nyilatkozták, hogy mindent elsőre felvettek, nem forgattak le semmit sem többször.

  8. Hát, szerintem nekem lehetett volna akármilyen a rész azt is végigbőgöm, nem hittem volna, hogy ennyire, de már az első másodpercben sírni kezdtem, mikor a zongora felszólalt nem tudom, de csak jött… közben is volt nagy zokogás, a Mr Shues jelenetnél meg a végén totál, mondjuk mikor eltűnt a dzsekit udtam, hogy ő vitte el és mikor mondták, hogy még nem sírt, akkor is lehetett tudni, hogy jön majd a fájdalmas sírás… szóval nekem végem volt. Anno Cory miattam mentem fel Pestre Montecristo forgatása miatt, de pont elkerültem, mert akkor járt Európában először és mindig elment egy-egy országba a pár napos szünetekben, szóval elképzelni se tudom mi lett volna ha talizok vele (“csak” Leightonékkal, a csajokkal sikerült). Szóval ah, nem is tudok mit mondani…

    • Engem is hívtak a lányok, hogy menjek el talizni Coryval, Leightonnal és Selenával, de sajnos nem tudtam elmenni, de ők találkoztak velük. Még nehezebben viselik Cory halálát, mint én :(

  9. Ma délután volt rá időm, hogy megnézzem az epizódot, de nálam sokszor eltörött a mécses. Szívbemarkoló volt látni, hogy néhány jelenetben a karakter el is felejtődött, és a színészt, a valós embert láttad a gyászával, fájdalmával együtt. Szegény Leát sajnáltam is nagyon. Nem lehetett könnyű neki.
    Gyönyörű rész volt, és nekem tetszett, hogy a temetés után voltunk egy megemlékező héten, meg az is jó volt, hogy nem derült ki, hogy mi is okozta Finn halálát. Mert itt és most nem ez volt a fontos. Hanem az, hogy megemlékezzünk egy olyan emberről, aki nagyon fontos szereplője volt a sorozatnak, és így a mi életünknek is. Jó volt, hogy ezt az elején Kurt is elmondta: nem az a fontos, hogy hogyan halt meg, hanem az hogy hogyan élt. Ez pedig igaz Finnre és Coryra is.
    Ryan megígérte, hogy ebben a részben megünneplik Finn életét, és ezt maradéktalanul teljesítették is. Csodaszép és méltó epizód volt ez annak az embernek az emlékére, akit most nyáron vesztettünk el.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here