Főoldal Oldal Körkérdés A hang számít egy tehetségkutatóban vagy a háttérsztori?

A hang számít egy tehetségkutatóban vagy a háttérsztori?

10
Oszd meg!

Pár napja olvastam el László írását azzal kapcsolatosan, hogy kik érdemelnék meg a tehetségkutató műsorokban aratott győzelmet. Először csak hozzászólás formájában akartam véleményt fejteni, aztán rájöttem, rutinos tehetségkutató nézőként, és azokról folyamatosan kritikát író bloggerként több gondolat fogalmazódott meg bennem, mint amit egy hozzászólás elbírna. Tehát, a kérdés mindenképp érdekes.

Veres Monika

Ki, és miért érdemelné meg a győzelmet? László szerint azok, akik évek óta, keményen odapakolták magukat, rutinosan készültek a zenei karrierre, esetleg egy másik tehetségkutatóból érkeztek. Utóbbi esetben érzem a 22-es csapdáját, de javarészt egyetértek: győzzön a legjobb. Nyerjen az, akinek bitang jó hangja van, akiben megvan az alázat, a zene iránti szenvedély, és minden más, ami egy pörgős karrierhez kell. Legtöbb esetben legalábbis utóbbi felsorolás lenne az illdomos, ugye? Csakhogy a tehetségkutatók már nagyon régen másról szólnak, mint a jó énekhang. Sőt, a jó hang önmagában talán soha nem is volt elég…

Ma már a tehetségkutató műsorok sokkal jobban rájátszanak az érzelmeinkre, mint bármilyen más reality. Röviden bemutatják az adott próbálkozó múltját, elhintik, hogy miért kellene neki drukkolnunk. Adnak egy képet, egy “imidzset”, ami alapján felépítik az énekes-jelöltet, ez alapján pedig nem csak a hang, hanem a teljes csomag számít. Persze, a csomag része sokszor a jó külső, de ma ettől többel operálnak ezek a műsorok.

Ott van az Amerikai X-Faktor harmadik évada. Ott egy csomó jó karaktert bemutattak, megismertették a sanyarú sorsukat, és hogy, hogy nem, mindenki találhatott magának olyat, akinek drukkolhat. Mint a nyolc gyerekét felnevelő anya, aki szeretne kitörni a szürke hétköznapokból, vagy 29 éves, az álmait kergető lány, aki úgy érzi kiöregedett a szakmából. Van egy asperger-szindrómás srác, a súlyos beteg Rion vagy Ashly, akinek tíz évvel ezelőtt brutálisan megölték az édesanyját. Mindegyiknél ott van a sztori, az érzelmeimre hangolnak a készítők, bevonják a szociális-faktort, egy idő után pedig elfelejtem a hangot.

rion x factor usa

Nem feltétlenül azért drukkolok Rionnak, mert olyan jó lenne a hangja, hanem mert ránézek, és majd’ elbőgöm magam. A drága kicsi kezeivel kalimpál maga előtt, közben sugárzóan mosolyog, maga az életerő, de mégis, súlyos beteg. Hát hogy a fenébe ne adnám neki rögtön a főnyereményt? Nem érdekel, hogy az 54 éves Lily jobban énekel, nem érdekel, hogy Jeff jobban viselné a sztársággal való nyomást. Egyáltalán nem érdekel. Rion beteg, egy ártatlan, bájos lány, aki hadd legyen boldog.

És igen, itt lépett közbe a “szociális-faktor”,  avagy a háttérsztori, ami elvitte nálam az “X”-et jó messzire. Az a baj, hogy túl érzékeny tudok lenni. Ha meglátok egy vak embert az utcán, azonnal odasietek, hátha segíthetek neki. Magam sem tudom, hogy ez színtiszta sajnálat-e, vagy csak szeretném könnyebbé tenni egy icipicit a napját azzal, ha egy számomra rutinos dolognak tartott “lesétálok a metróba” dologban a segítségére sietek. Szeretném azt hinni, hogy az utóbbi, mert nincs miért sajnálni ezeket az embereket, hiszen így is boldogok.

Ha a tévében látok olyan embereket, akik valamilyen szinten betegek, de mégis, tehetségesek és küzdenek az álmaikért, akkor ezzel elkezdek drukkolni neki. Ha rajtam múlna, tehetségkutatókat csak vakok, tolószékesek, siketek vagy bénák nyernének. Nem azért, mert más élethelyzetben élnek, mint más emberek, hanem azért, mert olyan sok nehézséget kell elviselniük az életük során, de mégis erősek, bátrak, kitartóak és harcolnak, hadd örüljenek tehát. Legyenek nagyon-nagyon boldogok, mert megérdemlik a győzelmet. Még akkor is Agárdi Szilvia érdemelte volna a Voice fődíját, ha Veres Mónikának szebb a hangja.

Agardi Szilvia

A “ki nyerjen tehetségkutatót” tehát egy nehéz kérdés, de nem feltétlenül nálam. Ha bekerül a műsorba egy olyan jelentkező, aki valamiért nehezebb élethelyzetben él, mint az átlag, akkor egyértelműen neki kezdek el drukkolni. Ha viszont ilyen emberke nincs, akkor értelemszerűen a hang számít.

Aztán pedig, úgyis a műsor után dől el, hogy ki marad fenn, és ki zuhan a mélybe. Agárdi Szilvi például áthaknizta a nyarat. Felkészült volna, bírta a strapát, még véletlenül sem volt igaz az a hülyeség, amit Mező Misi mondott, hogy szegény Szilvi nem áll készen az énekesnői létre. Szóval, a végén úgyis a közönség dönt, a tehetségkutató megnyerése pedig nem garantál abszolút sikert, mégis, aki nyer, az ha mást is, de pillanatnyi boldogságot és pénzt kap.

A kérdés tehát adott: Ki nyerjen meg egy tehetségkutatót? Az, aki a legjobb? Az, akinek elhitted, megszeretted a háttérsztoriját? A szociális-Faktor az “X” vagy a Hang?

10 Hozzászólások

  1. Kedvenc témám! :D
    Ezeknek a műsoroknak a leírásukban is benne van, hogy TEHETSÉG kutató. Vagyis azoknak kell megnyerni, akik tehetségesek. Mert ha az lenne, hogy X-Faktor – “adjunk 12 milliót, egy kocsit, meg egy nyaralást/házat annak, akiből jobb sztorit lehet kihozni”, akkor egy szavam nem lenne.
    Igazából erre legjobb példa a Csillag születik összes évada. Utasi Árpi azért nyerte, mert szegények voltak. Tabáni István azért nyerte mert ő volt a magyar “Susan Boyle” – egy szürke kisegér akinek elég jó hangja van. Na és persze Mészáros János, aki szintén az előbbi faktorral operált. És kiről hallunk most? Eggyikről se. A 4forDance világsikereket ért el, de nálunk nem voltak elég “szociálisak”.
    Én ezt nagyon utálom. Nem érdekel, hogy valaki vak, szegény, félkarú vagy bármilyen más problémája van. Az nyerjen akinek HATALAMAS tehetsége van, mert TEHETSÉGKUTATÓ.
    Persze, most jöhetnének azok a hozzászólások, hogy “aki tehetséges, azt majd úgy is felkarolják a kiadók és be fog futni”. Nem érdekel, ez fordítva is igaz, akinek van tehetsége és “szociális faktor” is van benne, az is befuthat, úgy is, ha nem nyer.
    De sajnos a mai világban van egy ilyen “összetartás” vagy emberi szolidaritás, hogy segítsünk a szegény, “szerencsétleneken”, és ezért nyernek az ilyenek. És ez nem is baj, mert szép dolog, csak attól még mindig marad z darab hasonló ember, aki vagy másban vagy semmiben sem tehetséges. De egy ilyen történet örömmel tölti el az embereket, hogy segíthettek valakinek, hogy jobb élete lehessen.
    Ott van az Xfactor us 1. évadjának győztese Melanie Amaro. Csodaszép hangja van, és egy kis szociális faktor is volt benne. Megnyerte a műsort. De még az első albumát sem tudja kiadni. Mert nem tudnak a managerek kihozni belőle semmit, hiába van hangja.
    Az embereknek vagy a botrányt vagy a szociális faktor kell.
    Sajnos ilyen világban élünk, ezt el kell fogadni. :/
    Nem felejtettelek ám el Tibi, a hétvégén elküldöm AZT. :D

    • Racionálisan gondolkodva teljesen igazad van, az nyerje, aki tehetséges. A pozitív diszkrimináció is diszkrimináció. Csak sajnos néha az érzelmek átveszik az irányítást.

      (Várom ám :))

  2. Hát nem tudom, de pl. Szakos Andit pont azért utáltam nagyon, mert annyira ránk akarták tukmálni őt a szegénysége miatt, hogy végül drukkoltam, h ne ő nyerje meg. Szóval a szocfaktor nem mindig működik, de tény, h sokat nyom a lattban, Agárdi SZilvit tényleg nagyon kedveltem, de ettől még nem kívántam, h ő nyerjen, mert nem ő volt a legjobb. Mostanság mondjuk egyre kevesebbszer tudnak ezek az érzelmeimre hatni. vagy éppen már olyannyira nem számít nekem, h ki nyeri meg, ezért hallgatok inkább az eszemre ilyenkor. az általam választott kedvencemnek meg inkább drukkolok, h sikerüljön a tehetségkutató után is karriert csinálnia.

    • Andinál nekem is erőszakos volt a pénztelenség nyomatása. A hangjával azonban szerintem nem volt gond.

      Egyetértek, a tehetségkutató után dől el, kiből mi lesz.

  3. Nekem mindig van kedvencem és annak drukkolok. A magyar Csillag születiket a második szériát kivéve olyan nyerte meg akiről nem hallunk. Az első széria győzteséről Utasi Árpiról néha hallani max annyit tudunk róla hogy tanul és meghalt a növére, a harmadik győztesről László Attiláról se tudunk semmit csak egy dalt írtak neki azt is azért mert muszály volt fellépnie a következő szériában,ami Mészáros János Elek nyert meg ő róla szintén nem sokat hallunk. A szociális faktor sokat nyom én is tisztelem az olyan embereket akik szegények vagy valamilyen fogyatékosságuk van az utobbi kategóriából sok olyan embert ismerek akik nem adják fel. Az ilyen kategóriába a negatív példa nekem Krizbai Teca valamennyire volt hangja és eljutott a döntőbe de nehezen bírta ezzel szembe Agárdi Szilvi bírta a versenyheteteket ( Voice Dal). Vannak olyanok akiken csodálkoztam hogy ez mit keres még itt pl Király L Norbi akinek nincs hangja de az első x-faktor egyik legnagyobb sztárja volt. De vannak itt olyanok is akik nem néznek ki jól de jó a hangjuk pl Tarány Tomi akinek egyenlőre nem annyira jött be az énekesi pálya de remélem még hallunk róla.

  4. Nálam a tehetség a fő szempont, mivel nem bulvárhősöket, fotómodelleket meg istápolni való embereket, hanem értékes zenészeket szeretnék “kapni”, de ezek száma az ilyen műsorokban elég elenyésző és nem is sokat törődnek velük.

    Viszont a tehetség is sokféleképp értelmezhető. Szeretem, sőt feltétel nálam, hogy egy énekesben legyen valami különleges, hogy legyen karaktere a hangjának, ami alapján ezer közül is felismerem, amitől egyedi! És akkor már nem is kell botrány, meg szociális probléma, de nálam még csak az se, hogy minden hang tökéletesen legyen kiénekelve – vagy szerkesztve – ahhoz, hogy felfigyeljek rá.
    Itt van például Radics Gigi (na, most fogtok nagyon utálni), akinél elismerem, minden hang a helyén van, és mégsem szeretem… mert hallottam már ilyen hangot, minden országnak van legalább egy ilyen és, ha összeraknák a hasonszőrűekkel, nem tudnám megmondani, hogy ki énekel. Tényleg jól énekel, de (SZÁMOMRA!!) nem különleges és itt veszik el a varázs. Persze még mindig inkább egy hozzá hasonló nyerjen meg egy versenyt, mint az, aki énekelni nem tud, csak cuki a pofija vagy egy sajnálatra méltó figura. De én attól borzongok, ha valaki nem tankönyvi példa alapján énekel, hanem beleviszi önmagát egy-egy dalba, ha azonosulni tud azzal, amit énekel és a maga képére tudja azt formálni.
    Ha rajtam múlna, ilyenek versenyeznének. Csak hát a zenészek, akik nem “óvszer nélkül fogyasztható biztonságos konzumzenét” játszanak, és nem csak zenélni szeretnének, hanem azzal kifejezni valami fontosat is (nemcsak a szélsőségeket akarják kifejezni, mint pl. a szerelem fellegekben járó rózsaszín ködös mivoltát vagy az ezzel ellentétes “elhagytál és fáj” típusú érzelmeket, hanem akár egy köztes állapotot is – ha nem értitek, olvassatok Adyt), inkább elzárkóznak a tehetségkutatóktól, máskülönben kiölnék belőlük azt, amitől ők mások.

    Ellenpélda persze van, bár most elsőként Szabó Eszti jutott eszembe, aki ugye a tehetségkutatók életének hajnalán került a köztudatba és akkor azért még másabb volt a helyzet.

    Tény, hogy nem vagyok az az ember, akinek manapság a tévés tehetségeket gyártják, mert nem szeretem a tucatot és nem érdekel, mennyire eladható valaki és hogy tud az újságok címlapján meg a Viva tv-n feszíteni.
    Az előadásmód és a személyiség összhangját figyelem, nekem mindig ez volt a fontos.

    • Hm, Szabó Eszter, na őt nagyon szerettem, és a debütáló albuma is tele volt gyönyörűen megfogalmazott gondolatokat árasztó dalokkal. Az pedig vitathatatlan, hogy Gigi sokak számára steril (ha jól értem, akkor neked is). Én is örülnék ám több Szabó Eszternek :)

  5. Nagyrészt én is egyetértek az előttem szólókkal.

    Annyit tennék még hozzá, hogy szét kell választani azt, hogy milyen érzelmek hatnak ránk, amikor szurkolunk valakinek, és mit várunk el attól, akit szeretnénk, hogy győzzön!

    Mert persze Pál Dénes sármja és Agárdi Szilvi (nekem nem is a vaksága, hanem az) érzékenysége arra késztetett, hogy szurkoljak nekik, de amikor már vállalhatatlanul hamisan énekeltek, akkor én éreztem magam vacakul. Vagyis bármennyire is szerethetőek, nem biztos, hogy annak kell/volt szabad nyernie, akit valamiért szeretünk, de mégsem annyira tehetséges. Azt pedig kifejezetten a Voice formai hibájának érzem, hogy nálunk sikerült “Ó, azok a szemek”nek megnyerni A HANG című tehetségkutatót.

    Csak azt is gondolom, hogy aki igazán nagy tehetség, az másképp tör utat magának és nem egy olcsó tehetségkutatóban adja el a lelkét néhány bulvárcikk meg a nézettség kedvéért. Meg azt is, hogy bármennyit is pörgünk rajta, mi itt páran, a helyzet úgysem fog változni.
    De azért jól esett kiírni magamból :D

  6. Szerintem senkinek nem kéne nyernie. Mutassák meg magukat egy műsorban, de ezt a versenyeztetést ki kéne iktatni. Na, igen bilibe lóg a kezem, ha nincs szavazgatás, nincs is műsor. Az esélyt meg kell adni egy gyengén látónak is, de ez a Pál Dénes és Agárdi Szilvia egy hakni kabaré. A sajnálatra nem szabad építeni, erre bedobták a félénk Don Juant meg az Esmeraldát. A műsort nem néztem, egy felvételt láttam ahol Nick Cave és Kylie Minogue duettjét követték el. No comment. Tóth Vera előnytelen külsővel, de atolbrutál hanggal nyerte meg az első Megasztárt. Az igazán tehetséges emberek vagy el sem indulnak egy ilyen kutató felé vagy lemorzsolódnak, mert az élő műsorba egy csilli villi balerina kell, nem egy jól éneklő matróna.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here